SZÁZHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A térugrás alatt végig ezen törte a fejét.

Véletlenül talált volna rá a Rodney? Az lehetetlen. A világűr roppant, beláthatatlan térségei közül miért éppen ide ugrott a hatalmas hadihajó, miért éppen itt kereste a könnyűcirkálót? Honnan tudhatta, hogy éppen itt fog rátalálni? Nem, ez semmiképpen sem lehetett véletlen. Erre csak egyetlen magyarázat lehetséges: a csatahajó parancsnoka tudta, hogy a térnek éppen ebben a magányos zugában kell keresnie.

Más magyarázat nem létezik.

A csatahajót irányító személy pontosan tisztában volt vele, hogy itt ráakad a könnyűcirkálóra, ezért vette célba térugrásával ezt a területet. Tudta.

De honnan?

Erre minél hamarabb rá kell jönni, és az információ csatornáját el kell zárni, különben enm menekülhetnek a csatahajó elől.

Itt tartott gondolataiban a szőke nő, mire teljesen becsatolta magát a térugráshoz.

„Hajó a kapitánynak! Mi a térugrás célpontja?”

Az ám! Nem adott meg célt! Úgy ahogy volt, a térugráshoz bekötve felelt a hajónak:

-         Kapitány a hajónak! A térugrás célpontja valamely távoli, lakatlan objektum.

„Hajó a kapitánynak! Térugrás célpontja nem értelmezhető!”

Karen Bozchana Kadlecikova letépte magáról a hevedereket, és fürgén felpattant.

-         Kapitány a hajónak! Kérem a viszonylag közeli lehetséges célpontok listáját. Száz fényévnyi sugarú gömb formációban, minden irányban!

A panorámaképernyő megelevenedett. Karen nemigen igazodott el a látottakon.

-         Kapitány a hajónak. Kérem feltüntetni a jelenlegi helyzetünket! A lakott területeket is!

A képernyő közepén kis piros fénypont jelent meg. Apró ikonok jelezték a gyarmatokat. Karen nem sokat tétovázott, találomra rábökött egy kettőscsillag rendszerére, amelynek közelében egyetlen ikon sem mosolygott.

„Hajó a kapitánynak! Csak a hivatalosan ismert gyarmatok helyét tudjuk feltüntetni, mert az illegális gyarmatok zömének lokalizációja ismeretlen.

Karen bólintott. Kockázat mindig van. Most azonban sürgősen el kell tűnni innen, mert a rizikó másodpercenként növekszik.

-         Kapitány a hajónak. Térugrást végrehajtani!

Alig maradt ideje beszíjazni magát…

A térugrás után szinte teljesen vak sötétség vette körül a könnyűcirkálót. A kettős csillagrendszer nagyobbik tagja – egy vörös óriás – igen messze keringett, a fehér törpe körül kialakult naprendszernek éppen valahol a peremén voltak.

Karen alaposan megvizsgáltatta a környéket.

Emberi településnek, gyarmatnak semmi nyoma. Hajónak sem.

Sehol nincs a csatahajó.

De fellélegezni még nem lehet. Karen megvárta, amíg a két férfi magához tér. Amikor Ed és Erich végre hadrafoghatónak tűntek, nem kímélte tovább őket a problémával:

-         Hamarosan újra megjelenik a csatahajó. Legyetek állandó készültségben.

Ed Philips meglehetősen oktondi képet vágott.

-         Mitől jelenne meg?

-         Az előző helyen mitől jelent meg? Kihalt és lakatlan vidék, miért jött oda, mit akart?

Erich komoran bólintott, Ed hitetlenkedve nézett fel.

-         De hát ez lehetetlen! Elvileg semmilyen módon nem kaphatna innen információt.

-         Elvileg nem. De gyakorlatilag kap.

Erich is a fejét rázta.

-         Nem kaphatna információt, illetve a térugrás után el kellene, hogy veszítse a nyomunkat. Nem létezik olyan eszköz, amely képes lenne kommunikálni a világűr roppant messzeségeiben lévő másikkal. Erre mondták a régiek, hogy boszorkányság.

Ekkor tűnt fel újra a csatahajó.

-         Kapitány a hajónak! Konspirációs üzemmód!

„Hajó a kapitánynak! A parancs nehezen értelmezhető!”

-         Igen, – suttogta Erich. – mondd azt, hogy nyílt konspiráció a legteljesebb titkossági fokozattal.

Karen megköszörülte a torkát.

-         – Kapitány a hajónak! – kiáltotta harsányan. – Nyílt konspiráció a legteljesebb titkossági fokozattal!

Kínos lassúsággal teltek a másodpercek.

„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtottam. Ebben a pillanatban a legteljesebb titkosság állapotában van a memóriám, és nyílt konspirációt folytatok önnel, kapitány.

Karen felsóhajtott. Vajon mire elég ez? Azonnal kiderül.

-         Kapitány a hajónak! Azonnali és minél gyorsabb vizsgálatot kérek! A vizsgálat tárgya: a térugrásokkal kapcsolatban létezik-e valahol a memóriádban valamiféle előzetes lista a térugrások céljairól?

Csend volt. Karen szinte hallani vélte a számítógép memóriájának csikorgását. Ed elismerő pillantást vetett a szőke nőre.

-         Igazad lehet, Karen, – fejtegette. – ez az egyetlen magyarázat. – Előre bekódoltak néhány térugrási adatot a számítógépbe.

-         Annál többet tettek, – jegyezte meg Erich. – valószínűleg többé-kevésbé ellenőrzésük alá vették a térugrást végrehajtó memóriaközpontot. Fogadjunk, egyáltalán nem oda érkeztünk, ahová azt Karen elrendelte. Ezt azonban most nem áll módunkban ellenőrizni, mert máris a nyakunkon a csatahajó.

A szőke nő a panorámaképernyőre nézett. A hatalmas hadihajó egyelőre biztonságos távolságban lebegett, de bármikor akcióba kezdhetett.

Vajon tudnak a konspirációról? Karen önkéntelenül is megrázta a fejét. Kizárt dolog. Egészen egyszerűen úgy döntöttek, ez a könnyűcirkáló mostantól csak oda mehet, ahová ők akarják.

-         Tudunk tenni valamit? – kérdezte Ed

Erich vállat vont.

„Hajó a kapitánynak! Az említett lista létezik, de sajnos nem áll módomban változtatni rajta. A térugrásokat szervező központomat lényegében önállósították, minden jövőbeli térugrás a lista alapján fog történni.”

Ijesztően hangzott.

Karen elgondolkodott. Mintha Robert mondott volna valamit ezzel kapcsolatban. Törte a fejét erősen, de egyelőre semmi sem jutott az eszébe.

„Hajó a kapitánynak! A BB-58 UNS Rodney fedélzetéről egy újabb kutter tart felénk.”

Karen vállat vont. Újabb behatolási kísérlet? A robotok visszaverik. De mi történik azután?

Ekkor értette meg.

A könnyűcirkáló hatalmas csapda, de nem neki. Sőt, a csapdát felállítóknak kimondottan kellemetlen, hogy éppen ő tartózkodik a hajó fedélzetén.

-         Valamit tenni kellene – suttogta Ed Philips. – Így egészen egyszerűen elfognak bennünket.

-         Azt nem hiszem, – ingatta a fejét Erich. – nemigen bírnak el a robotjainkkal. De utána eszükbe juthat pozdorjává lőni a hajónkat…

Pozdorjává lőni, gondolkodott Karen. Ki lőné pozdorjává, és legfőképpen mivel? Jól emlékezettrá, mit tapasztalt a csatahajó fedélzetén.

Furcsa gondolatai támadtak. Valóban annyira félelmetes ez a csatahajó? Mindenképpen el kell menekülniük előle?

A legutóbbi alkalommal huszonnégy ember jött és ötvenhárom robot.

-         Kapitány a hajónak. Kérek jelentést: legközelebb miféle helyre jutunk, ha az előzetes listában foglalt térugrást hajtjuk végre?

A két férfi csodálkozva nézett a szőke nőre.

-         Közeledik a kutter – mormolta Ed.

Karen is látta. De érzékelte más is. Az egyes számú robotharcos lépett a szőke nő mellé.

-         Kapitány! Kérek engedélyt jelenteni!

-         Hallgatom a jelentést!

-         A csatahajó újabb kuttert küld ellenünk. Megvédelmezzük a könnyűcirkálót. Milyen parancsa van a védekezési taktikára nézve, kapitány?

-         Harcképtelenné kell tenni az ellenfelet.

-         Ezzel kapcsolatban jelenetnivalóm van, kapitány.

Karen arca felderült. A robotok az utóbbi órákban már nagyon sokszor kisegítették őt a nehéz helyzetekből.

-         Hallgatom.

-         Kapitány, az ellenség harckételenné tételének a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha engedjük dokkolni a kuttert. Nem nyitunk tüzet, nem térünk ki. Amikor a kutterből kizsilipelnek, kábítógázzal harcképtelenné tesszük az élőerőt, a robotállományt pedig elektronikus impulzusokkal kikapcsoljuk. – felmutatott egy különös, rövid csövű, nagy kaliberű puskának látszó eszközt. – Jelentem, ez egy kísérleti fegyver. Kínai gyártmány. Ellenséges robotállomány lefegyverzésére és foglyul ejtésére tervezték. Piaci forgalomba nem került, hivatalosan még nem is létezik.

Karen egy kifejezésre figyelt fel: foglyul ejteni.

A panorámaképernyőn a kutter ujjnyiból lassan tenyérnyi méretűvé növekedett.

- A tervet jóváhagyom! – mondta Karen Bozchana Kadlecikova kapitány. – Végrehajtani!

- Értettem a parancsot! – nyugtázta az egyes számú, és lendületes léptekkel távozott.

A képernyőn a kutter lassan tovább nőtt.

- Erich, – hívta félre a férfit Karen. – fontos kérdésem van.

A férfi kérdőn nézett rá.

-         Mit mondtál, milyen típusú robotokat használ az ellenség?

-         CombatBoy-211A-2-eseket.

-         Jól ismered a típust?

-         Mondhatjuk. Elég gyakori. Sokszor volt már dolgom velük.

-         Át tudod őket programozni?

Erich Schellenberg döbbenten meredt a szőke nőre.

Folytatása következik.