KÉTSZÁZHETVENNYOLCADIK RÉSZ

-         Telitalálat! – suttogta Helmut.

Karen bólintott.

„Hajó az admirálisnak! Ellenség megsemmisítve! Ismétlem: ellenség megsemmisítve!”

-         Hurrá! – kiáltotta a másik kettő meglepetésére az ifjabbik Schellenberg.

-         Még ne örüljünk! – mondta Ed Philips. – Nincs vége.

-         Megsemmisítettük a csatahajójukat! – nézett rá Helmut. – Semmi se maradt belőle!

Ed Philips a fejét csóválta:

-         Ki tudja, hány van még belőle.

-         Csatahajóból? De hát…

-         Elvile ez se létezett. Ahonnan ez jött, egész falka lehet. – Karenhez fordult – El kell tűnnünk innen mihamarabb.

Karen bólintott.

„Admirális a hajónak! Térugrás azonnal!”

Szinte reccsent a válasz:

„Hajó az admirálisnak! Térugrás erősen javasolt! Célt vagy koordinátákat kérek!”

-         Újabb csatahajó! – visított Helmut.

A szőke nő a panorámaképernyőre pillantott. Még egy ellenséges hajó, szinte ikertestvére az előzőnek. Meg a Rodney-nak. Karen összeszorította a száját. Tudta, hogy az újabb támadót már nem engedheti olyan közel, mint az előzőt.

„Admirális a hajónak! Tűz! Azonnal!”

Helmut nagyot sóhajtott. Ed Philips feszülten figyelt.

„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal!”

Mindhárman látták, ahogy ismét felvillannak a Rodney fegyverei.

Az idegen csatahajó hatalmas tűzgömbbé változott, majd szétfoszlott az irdatlan sötétségben.

-         Térugrás! – Ed Philips. Kiáltani akart, de csak rekedt suttogás lett belőle.

A szőke nőt azonban nem kellett tovább biztatni.

„Admirális a hajónak! Térugrást! Azonnal!”

Ed Philips felkapott egy poharat, hogy megnedvesítse kicserepesedett ajkát.

„Hajó az admirálisnak! Célt vagy koordinátákat kérek!”

Karen szívesen szitkozódott volna, de fegyelmezte magát.

„Admirális a hajónak! Olyan cél legyen, ahol még nem jártunk! Legyen minél üresebb!”

Ed Philips máris kezdte beszíjazni magát.

„Hajó az admirálisnak! Készüljenek a térugrásra!”

Helyet foglaltak. Máris kigyulladt a fény:

„FIGYELEM! AZONNALI TÉRUGRÁS!”

A szőke nő behunyta a szemét. Lassan gurultak a sötétben a nehéz másodpercek. Karen igyekezett minden félelmet kitakarítani az agyából.

Mindhárman remegtek, amikor a térugrás után lassan kikászálódtak a fotelekből. Ed Philips a vezérlőpult környékén kotorászott, italt keresett.

Karen a panorámaképernyőt figyelte. Megnyugtatónak tűnt a tökéletes sötétség. Ed Philips kortyolt egyet, és a nő mellé lépett.

-         Végre! – sóhajtott fel Helmut. – Megszabadultunk tőlük!

Karen a fejét rázta.

-         Nem hinném!

Ed Philips ijedten nézett rá.

A szőke nő szó nélkül a panorámaképernyőre mutatott.

Újabb csatahajó közeledett feléjük. Mögötte meg egy újabb.

Folytatása következik.