KÉTSZÁZHETVENNEGYEDIK RÉSZ

Ed Philips most valóban meglepődött. Karen idegesen elhúzta a száját, Helmut tátott szájjal bámult Morgensohn-ra.

-         Ismeretlen tényező? – motyogta Ed Philips. – Miféle ismeretlen tényező?

Morgensohn hallgatott.

-         Bökje már ki! – támadt rá Karen. – Elegem van a meglepetésekből!

Morgensohn nagyot sóhajtott.

-         Az ismeretlen tényező ebben a pillanatban a legnagyobb kockázatot jelenti a számomra, és az önök számára is.

Karen türelmetlenül intett.

-         A lényeget!

Morgensohn bólintott.

-         Mindvégig velem volt. Megpróbált a nyakamba sózni valamilyen önmegsemmisítő programot. Rajtam ült, mint valami istenátok. Annyira erős volt, hogy még a könnyűcirkáló is észlelte.

Karen arca megnyúlt. Valami rémlett.

Ed Philips csodálkozott.

-         Ez hogyan volt lehetséges? Ki képes erre és honnan?

-         A világűr mérhetetlen térségeiben nem létezik semmiféle közvetlen kommunikáció – felelte Morgensohn. – Ennek sem elvi, sem gyakorlat módja sincs. Imformcióim szerint ezt még az Ultenberg csoport sem képes megoldani. Csupán egyetlen logikus magyarázat létezik a jelenségre.

-         Micsoda? – kérdezte a szőke nő.

Ed Philips savanyúan elmosolyodott.

-         Hogy özvetlenül az ön rendszereibe van beépítve?

Morgensohn gyászos kifejezéssel bólintott.

-         Igen. Ez az egyetlen lehetőség.

Folytatása következik.