KÉTSZÁZHETVENKETTEDIK RÉSZ

Karen türelmetlenül sóhajtott. Ed Philips nem vette észre.

-         Azt hiszem, innen már sejtem, mi történt – mondta Morgensohn-nak.

-         Nem sejt maga semmit.

Váratlan csend támadt. Helmut unta meg.

-         Mondja már tovább! Magából minden szót harapófogóval kell előhúzni!

-         Semmit sem mondanék, ha megpróbálná! – felelte megvetően Morgensohn, és csúnyán a férfi szeme közé nevetett.

A szőke nő közben összeszedte magát.

-         Azt mondta, kevés az időnk.

Morgensohn vigyorgott.

-         Úgy is van. kevés.

-         Akkor miért húzza az időt?

Morgensohn valamit visszavett a vigyorából.

-         Mert azt akarom, hogy végre felfogják a helyzetük súlyát. Akármilyen kevés az időnk, nem kapkodhatunk – most komoly arccal nézett végig rajtuk. – Önök csak egyszer kísérelhetik meg, hogy végrehajtsák a feladatukat. Nem lesz második lehetőségük. És nekem sem. Önök ebben a pillanatban legfeljebb negyven százalékon állnak. Százra van szükség.

Ezen még Ed Philips is meglepődött. Tátott szájjal bámult az idegenre.

Karen türelmet kényszerített magára.

-         A Rodney feltűnése után mitől váltak a dolgok érdekessé?

Morgensohn elismerő tekintettel nyugtázta a kérdést.

-         Végre! Az esélyek legalább tíz százalékkal javultak.

Ed Philips a fejét csóválta.

-         Megtudhatnám, miért?

Morgensohn újra vigyorgott.

-         Kezdik komolyan venni.

-         Felelne, kérem?

-         Hogyne! Ott tartottam, hogy a dolgok határozottan érdekessé váltak. Megjelent a Rodney, számunkra teljesen ismeretlen személyzettel.

Ed Philips megvetően vetette oda:

-         Sokkal kevesebbet tudnak, mint bármelyik közepes képességű kémszolgálat a világűrben.

-         Ezt nyilván bóknak szánta, Mr. Philips. Köszönöm. Szóval megjelent a Rodney. Tudtuk, hogy nagy a baj. El kellett hagynom a gazdaállatomat. Feltételezni lehetett, hogy Morgensohn megkínozzák majd, és akkor kiszolgáltat engem.

Ed Philips elképedt:

-         Képes lett volna erre?

-         Sajnos igen. Ragaszkodott hozzá, hogy tetszése szerint szabadulhasson meg tőlem. Kénytelen voltam azt javasolni neki, hogy helyezzen át engem Karen Bozchena Kadlecikovába. Önnek azonban, kedves hölgyem, - fordult a szőke nőhöz. – sejtelme sem volt semmiről. Önt ítéltük a könnyűcirkálón tartózkodó legjelentéktelenebb személynek, és feltételeztük, hogy a csatahajó személyzete is így gondolja.

Karen az ajkába harapott.

-         De újabb probléma támadt. Az Ultenberg csoport jelen lévő ügynökei az ön kivégzését javasolták, hölgyem.

Folytatása következik.