KÉTSZÁZHETVENEGYEDIK RÉSZ

Karen alig kapott levegőt. Ellenben Ed Philips gúnyosan elmosolyodott.

-         Ez jellemző a Földre! – mondta szarkasztikusan. – Maguknak ott egyáltalán nincsenek gátlásaik, ugye?

Morgensohn újra vigyorgott.

-         Hát valóban nincsenek, ezt elismerem. Lenniük kéne?

Ed Philips dühösen nézett vissza rá.

-         Hogyan tudnám én likvidálni az Ultenberg csoportot? – kérdezte a szőke nő.

Morgensohn az arcába vigyorgott.

-         Pontosan úgy, ahogy az eredeti gazdaállatom tette volna.

-         Mikor és hogyan váltottak át erre a megoldásra? – kérdezte most már higgadt hangon Ed Philips.

-         Már az induláskor figyelembe kellett vennünk ezt a lehetőséget is – magyarázta az idegen. – Aggasztó jelek mutatkoztak ugyanis. Rájöttünk, hogy az Ultenberg csoport nagyon is komolyan felfigyelt Morgensohn ügyvéd utazására.

A szőke nő nagyon sóhajtott. Nagyon furcsán hangzott „Morgensohn” szájából ez a „Morgensohn ügyvéd”.

-         Nem tudhattuk azonban – folytatta Morgensohn. – hogy milyen mértékben lepleződött le a tervünk.

-         Az fel sem merülhetett, hogy valaki mást küldjenek? – kérdezte Helmut.

Morgensohn a fejét rázta.

-         Nem! Akkor elárultuk volna a saját informátorainkat. Morgensohn ügyvéd úrnak útra kellett kelnie. Az is felmerült, adjunk mellé nagyobb kíséretet. Nem lett volna értelme. Az Ultenberg csoport ellen ezer főt is hiába adnánk. Ráadásul tudatnánk velük, hogy értesültünk a gyanújukról, amit ezzel meg is erősítenénk. Ha viszont semmit sem változtatunk, esetleg elbizonytalanítjuk őket.

-         Nem sikerült megtéveszteniük az ellenséget – Ed Philips hangja csaknem diadalittas volt.

Morgensohn megvakarta a fejét.

-         Nem. Valóban nem. Biztosak voltak benne, hogy Morgensohn útjának célja valami módon összefügg a Digitális Téridő elleni akcióval.

-         Abban mindenki biztos volt, kedves uram – figyelmeztette Ed Philips.

-         A földi vezérkar számára a Holdon derült ki, milyen nagy a baj.

Karen összerándult. Megrohanták az emlékek.

-         A szociálterroristák elpusztították az összes űrhajót. Kivéve a kínaiakat. Azokról talán nem is tudtak.

Ed Philips elmosolyodott.

-         Mi is meglepődtünk. Az Ultenberg csoporttól szokatlan hiba volt. Senki sem fogadott volna rá, hogy Morgensohn el tudja hagyni a Földet. Illetve a Föld és a Hold rendszerét.

-         Hamarosan még nagyobbat hibáztak.

-         Hol? – kérdezte mohón Helmut.

Ed Philips arckifejezése jelezte: ő sem tudja, miféle hibára gondol Morgensohn.

-         Az Ultenberg csoport nem bízik az emberekben. Kiterjedt ügynökkörében a titoktartásnak valóságos kultusza alakult ki. a nagyobb tudás egyben magasabb rangot is jelent, és a szervezet alsóbb fokaira a Digitális Téridő urai nagyon is fukar kézzel adagolják az információt. Azok a zsoldosok, akik a munka dandárját végzik, nem is sejtik, mi lehet az egyes akciók célja. Sejtelmük sincs róla, hogy a Rodney csatahajó fedélzetén van egy titkos hibernációs kamra, amelynek felnyitása esetén elvi lehetőség van a Digitális Téridő és az Ultenberg csoport felszámolására. Ezért fordulhatott elő, hogy éppen a Rodney küldték Morgensohn elfogására.

Szünetet tartott.

-         És utána? – kérdezte Karen.

-         Utána? Utána a dolgok határozottan érdekessé váltak.

Folytatása következik.