Háromszázadik rész

A szőke nő meglepődött.

-         Azt hittem, örülni fogsz nekem.

Érezte, hogy ostobán hangzik, de egyszerűen nem tudott egyebet mondani.

Robert fájdalmas arccal nézett rá.

-         Tűnj el, Karen, mert nagy bajba kerülsz! Nekem már a kényszermunkára sincs esélyem. Agyonlőnek, vagy felakasztanak…

Karen úgy érezte, mintha jéghideg ujjak szorítanák össze a torkát. Nem erre számított. Viharos szeretkezésről álmodott, úgy érkezett ide, mint valami tüzelő nőstény párduc. Órákig szépítkezett előtte, válogatott a ruhák és fehérneműk között. Remélte, hogy a férfi az első percben leteperi.

Most meg…

Csak néztek egymásra reménytelen szemekkel…

Szemlélték egymást hosszú másodpercekig.

-         Mit műveltél, te szerencsétlen? – kérdezte Karen. – Mit tettél?

A férfi magához rántotta, és viharosan megcsókolta. Utána tüstént ellökte magától.

-         Tűnj innen, Karen! Nehogy itt találjanak!

-         Kik, Robert? Kik?

-         Indulj! Egy percet se maradj!

A szőke nő erre csaknem elindult, de már késő volt, és ezt valahol maga Karen is érezte. Inkább megérezte, mint hallotta, ahogy többen is belépnek a szobába.

-         Robert Szalai? – reccsent egy öblös férfihang.

Ötven körüli, megtermett férfi állt előttük, hatalmas jelvényt tolt az orruk elé.

-         Johnson ügynök, E.I.A.

Mögötte újabb férfi lépett be, aztán még három. Mindannyian kalapban, kétsoros sötét trencskó kabátban. Mintha csak egyenruhát viseltek volna.

Karen egy pillanatra komolyan megijedt. E.I.A. Európai Hírszerző Ügynökség. A bunkók számára sugárzó nyomortelevíziók százával vetítették az E.I.A. ügynökök hősiességéről szóló akciófilmeket, de azokban a körökben, ahová Karen tartozott, senki sem szeretett volna találkozni egy ilyen fickóval. Itt pedig nem is egy van, hanem – öt.

-         Bilincseljék meg!

Karen nem tűrhette.

-         Hagyják békén!

A férfiak meglepetten néztek rá.

-         Nocsak, te ribanc! – förmedt rá az egyik. – Hordd el magad!

-         Dehogy! – reccsent a vezető hangja. – Nem közönséges kurvának látszik! Bevisszük! – aztán Karenre ordított. – Igazolja magát.

Karen rémületében csaknem keresgélni kezdte az iratait, aztán rájött, hogy – nincsenek.

Agya lázas tempóban járt. Ezek az események még azelőtt történtek, hogy ő útra kelt volna Morgensohn professzorral. Ez azt jelenti, hogy Robertet az ő távozása után néhány nappal ezek a nyavalyás csirkefogók letartóztatták.

Robert valószínűleg bűnös volt abban, amivel vádolták. Idealista, nyughatatlan, jobb világról ábrándozó ember.

Ez azt jelenti, hogy…?

Karen magában bólintott. Igen, azt jelenti. Amíg ő a világűrben egyik rettenetes helyzetből a másikba esett, itt a Földön kivégezték Robertet. Ha valamilyen isteni csoda folytán képes lett volna ide épségben visszatérni,

-         Igazolja magát!

A férfiak túlerőben voltak. Nem hitték volna, hogy tartaniuk kellene a törékenynek látszó szőke nőtől. Sejtelmük sem volt a konspirációról.

Karen egyedül jött ugyan, de kapcsolatban maradt a hajóval. A könnyűcirkáló tökéletesen érzékelte a helyzetét. Ahogy az Egyes parancsnoksága alatt álló készenléti egység robotharcosai is.

-         Igazolja magát, ribanc!

Karen teljes erőből pofon ütötte az ügynököt. Tenyere nagyot csattant a frissen borotvált arcon. Az E.I.A embere nem volt ehhez hozzászokva, úgy megrökönyödött a szőke nő mozdulatától, hogy védekezni is elfelejtett.

Az arcán ott vöröslött a nő tenyerének nyoma. Odakapott a kezével.

Hanem aztán…

Mind az öt ügynök fegyvert fogott Karenre.

Ezt nem szabadott volna tenniük.

Befejező rész következik.