KÉTSZÁZKILENCVENÖTÖDIK RÉSZ

Karen aludt egyet a közlésre. Másnap, reggeli után tért vissza a témára:

-         Admirális a hajónak. Mennyire őrzik azt a kínai üzemanyagbázist?

„Admirális a hajónak! Semennyire.”

Karen felfigyelt. Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.

-         Admirális a hajónak! Hallhatnék erről bővebben?

„Hajó az admirálisnak! Ez titkos információ. Most azonban, hogy már nem tartozom a kínai flotta állományába, megoszthatom önnel, admirális. A kínaiak titokban hozták létre a bázist a Hold egy teljesen félreső vidékén, amely az összes űrtávcső hatókörén kívül esik. Egy jókora kráterben található, felfedezni lehetetlen. A készletet kizárólag fegyveres konfliktus esetén szabad felhasználni. Minden hajó memóriájában megtalálható az információ, de a Holdon szolgálatot teljesítő emberi személyzet nem tud róla, mert a parancsnokság attól fél, hogy áruba bocsátanák.”

Karen elmosolyodott. Micsoda hihetetlen szerencse.

-         Admirális a hajónak! minden információra szükségem van!

A hajó pontos pontos helyrajzi vázlattal szolgált, Karen pedig a robotharcosokkal kidolgozta az akció tervét.

Mérhetetlenül hálás volt a kínaiaknak. Senkit sem kell megölnie.

Persze, a kínaiak nem voltak teljesen felkészületlenek. A Holdnak azon a részén semmiféle leszállóhely sem volt, még csak alkalmi állomás sem. Az összes bázis és kikötő nagyon messze esett a kínai üzemanyagraktártól. Ha azonban csak egyetlenegy kutter próbálna ott leszállni, a kínai felderítés azonnal észlelné, félórán belül megjelenne néhány kínai cirkáló, és elfognák, vagy megsemmisítenék a betolakodót.

Neki azonban rendelkezésére áll a térmanipulátor. Egyszerűen átpakoltatja az üzemanyagot.

Csak olyan robotokat küldött, akik korábban a Rodney személyzetéhez tartoztak. Tizenöt órás munkával annyi üzemanyagot raktak át, amennyi csak elfért a flotta hajóin. Lényegében kifosztották a titkos kínai raktárt.

Karennel madarat lehetett volna fogatni. Minden készen áll a tervei megvalósításához.

Folytatása következik.