KÉTSZÁZNYOLCVANKETTEDIK RÉSZ

A panorámaképernyőn látták, hogy a hibernálókamra környékén lámpák újabb tucatjai villannak fel. Némelyik követhető ritmusban, de a legtöbb boszorkányos gyorsasággal villogott.

Karen nézte őket, és magában gondolkodott.

-         Át kellene mennünk a csatahajóra – mondta kissé bátortalanul Ed Philips.

-         Baromság! – vágta rá Helmut.

-         Az biztonságosabb.

-         Nem hinném!

A szőke nő csendben nézte őket. hol az egyiket, hol a másikat. Tudta, hogy pillanatokon belül határoznia kell, de sejtelme sem volt még, hogyan fog dönteni.

Ed nyilvánvalóan találkozni szeretne az édesapjával. Aggódik. Mindenképpen szeretne átjutni a Rodney fedélzetére.

Ed Philips eddig általában higgadt és előrelátó volt. most is az?

Helmut Schellenberg tapasztalatlanabb és meggondolatlanabb. Most is? Neki senkije sincs a hibernáltak közt, elvileg higgadtabb lehet.

A szőke nő megcsóválta a fejét. Tudta, hogy száz parancsnokból kilencvenkilenc nyilvánvalóan úgy döntene, hogy azonnal átmegy a csatahajó fedélzetére. Ő azonban ódzkodott ettől. Látszólag semmi oka sem volt rá, de rossz érzés fogta el, ha arra gondolt, hogy a Rodney fedélzetére kellene mennie.

Miért?

-         Át kellene mennünk – ismételte Ed Philips, és a szőke nőre nézett.

Karen megrázta a fejét.

-         Nem megyek át. Nektek sem ajánlom.

Ed Philips megütközve nézett vissza rá. Karen azonban már nem figyelt rá.

-         Admirális a hajónak! a Rodney fegyverrendszerének vannak-e mobilizálható elemei?

Folytatása következik.