KÉTSZÁZHETVENKILENCEDIK RÉSZ

Helmut rémülten bámulta a képernyőt. Ed Philips is elnémult. Karen Bozchana Kadlecikova azonban most már nem habozott.

„Admirális a hajónak! Tűz!”

Helmut fogai megcsikordultak.

„Hajó az admirálisnak! Tűzparancs nyugtázva! Végrehajtása azonnal!”

A Rodney fegyverei tüzet okádtak. A két hatalmas csatahajó egymás után tűzgömmbé változott és semmivé lett. Karen komoran nézte.

Ed Philips nagyot sóhajtott.

-         Térugrást! Azonnal! Gyorsan!

A szőke nő megrázta a fejét.

-         Nem ez a megoldás! Üljetek le!

-         Hanem? – makogta Helmut.

-         Üljetek le!

A két férfi szótlanul helyet foglalt, a szőke nő azonban állva maradt.

„Admirális a hajónak! Tudom, hogy nem ez a helyes kifejezés, de mennyi a lőszerünk?”

Ed Philips megrökönyödve nézett fel.

„Hajó az admirálisnak! Még háromszáz teljes sortüzet tud leadni a Rodney.”

Karen erre még el is mosolyodott.

„Admirális a hajónak! A Rodney-osztályú csatahajók képesek-e azonnal tüzelni, mihelyt a hipertérből kiérnek?”

Azonnal jött a válasz:

„Hajó az admirálisnak! Igen, mihelyt teljes terjedelmükkel kiléptek a hipertérből, tüzelhetnek. Csak egyetlen másodperc kell nekik ehhez, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

Karen bólintott.

„Admirális a hajónak! Érzékelhető-e előre, ha valahol egy hajó teste kilép a hipertérből?”

-         Mi van? – nyafogta Helmut.

„Hajó az admirálisnak! A Rodney képes előre érzékelni.”

„Admirális a hajónak! Mennyivel?”

A két másik férfi csak kapkodta a fejét.

„Hajó az admirálisnak! Nulla egész hét tized másodperccel, asszonyom!”

„Admirális a hajónak! Elég ennyi a pontos célzáshoz?”

„Hajó az admirálisnak! A Rodney célzóberendezéseinek a negyede is elég, asszonyom.”

Karennek virágos jókedve lett. A férfiak meglepetten figyelték.

„Admirális a hajónak! Elrendelem a maximális harci készültséget! Minden külön parancs nélkül tüzet kell nyitni minden objektumra, amely térugrásból érkezik!”

Ed Philips élénken helyeselt.

„Hajó az admirálisnak! Parancs nyugtázva! Maximális harci készültség! Külön parancs és figyelmeztetés nélkül azonnal tüzelünk!”

Karen elgondolkodott. Mit akart még mondani? Hirtelen eszébe jutott.

„Admirális a hajónak! Támadásra körülbelül százhetven perc múlva számíthatunk!”

-         Mi van? – kérdezte élesen Ed Philips.

Karen nyugodtan leült melléjük.

-         Mi ez az egész? – morogta Helmut. – Mi az, hogy százhetven perc? Miről van szó?

Ed Philips tekintete csupa kérdés volt.

-         Nem tudom, emlékeztek-e, - fordult hozzájuk Karen. – nekünk három órára volt szükségünk ahhoz, hogy aktiválhassuk a Rodney összes fegyverrendszerét.

-         Meg a védelmi rendszereit – kottyantott közbe Helmut.

Ed Philips felkapta a fejét.

-         Gondolod, hogy…

A szőke nő bólintott.

-         Arra is emlékszem, hogy egy év elteltével a fegyverrendszerek önmagukat helyezik nyugalmi állapotba.

Ed Philipsnek megnyúlt a tekintete.

-         Azt hiszed, hogy…

-         Pontosan azt. Az eddigi támadóink fegyverrendszerei nem voltak aktiválva. Van három óránk.

Folytatása következik.