KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

A szőke nő nagyot sóhajtott.

-         Valahogyan mindenképpen el kellett engem juttatni a Rodney fedélzetére, ehhez pedig megfelelő gazdaállatot kellett keresni.

-         Bocsásson meg, de még mindig nem értem! – vetette közbe indulatosan Ed Philips.

Morgensohn ádázul mosolygott.

-         Hegyezze a fülét, és megérti, ügynökök gyöngye!

Ed Philips arca megrándult.

-         Megfelelő tervre volt szükség.

Most Karen volt, aki gúnyosan elmosolyodott.

-         Ehhez kellettem én?

-         Igen, hölgyem! Ön volt a legalkalmasabb személy. A földi központ elszánta magát az első számú gazdaállatom, azaz Dr. Morgensohn útjának megszervezésére. Igyekeztek minden lehetséges módon zavart kelteni, de hamarosan világossá vált, hogy a világegyetem összes titkosszolgálata élénk érdeklődést tanúsít Morgensohn ügyvéd útja iránt. A gazdaállatom pánikba esett.

-         A gazdaállata? Vagyis az igazi Morgensohn?

-         Igen, hölgyem, ő. Valósággal hisztériázott, vissza akart lépni. Megduplázták a tiszteletdíját, de ettől csak még jobban aggódott. Ezért a szakértők kiagyaltak egy fortélyosnak tűnő személycserés megoldást, és a gazdaállatom mellé adtak egy tapasztalt csirkefogót.

Karen bólintott.

-         Max Boyart.

Morgensohn bólintott.

-         Igen. Mr. Max Boyart.

Ed Philips megcsóválta a fejét.

-         Hiba volt. Boyar több tucat ügynökséget informált rendszeresen.

-         Tudtuk.

-         Ha tudták, miért nem választottak valaki mást?

Morgensohn most mintha zavarba jött volna.

-         Mr. Boyar színre lépése voltaképpen a földi taktika megváltozását jelezte. Annyira közismert, exponált személyiség volt, hogy tüstént magára vonta az érdeklődést. Ezzel azonban el is terelte a figyelmet valaki másról.

A szőke nő arcán szomorú mosoly jelent meg.

-         Valaki másról? Talán rólam?

Morgensohn szélesen elvigyorodott.

-         Igen, hölgyem. Önről.

Folytatása következik.