KÉTSZÁZHATVANHETEDIK RÉSZ

Ed Philips mogorva arccal hallgatott, a szőke nő azonban felemelte a kezét.

-         Hogy’ kerülök én a képbe?

Morgensoh arcvonásai egyszeriben elsimultak.

-         Jogos a kérdése hölgyem, és engem felhatalmaztak rá, hogy elmesélhetem. Helyezzék magukat kényelembe!

Néhány pillanatig kivárt. Karen és a két férfi mintegy megbűvülve dőltek hátra székeikben.

-         Mr. McPherson elkészítette az eszközt, amely képes felébreszteni a hibernálásból a kamra lakóit anélkül, hogy erről az Ultenberg csoport értesülne. Arra is alkalmas, hogy aktiválja a Mr. Rafa birtokában lévő herkentyűt. Mindössze annak a módját kellett még megtalálni, hogyan lehetne feltűnés nélkül Mr. McPherson találmányát a Rodney fedélzetére juttatni. Ez fogas kérdésnek bizonyult.

-         Nincs talán megfelelő közlekedési eszköz? – kottyantott közbe Helmut.

Morgensohn megcsóválta a fejét.

-         Közlekedési eszköz bőségesen van, Mr. Schellenberg. Csak olyan nincs, amelyet az Ultenberg csoport ne venne észre. A világűrben ők ellenőriznek mindent, a legapróbb űrszemetet is. A járműveket különösen. Mindegy, hogy éppen normál üzemmódban haladnak, vagy ugrást végeznek. A Digitális Téridőből a hipertér is ellenőrzés alatt tartható.

-         Micsoda? – hitetlenkedett Ed Philips.

Morgensohn fölényes mosollyal válaszolt.

-         Ügynök létére elég tájékozatlan, Mr. Philips.

Ed Philips dühösen hallgatott.

-         Semmiféle közlekedési eszköz sem juthat el a Rodneyhoz az Ultenberg csoport tudomása nélkül – folytatta Morgensohn. – Valami olyan megoldást kellett keresni, amely emlékeztet Mr. McPherson másik korszakalkotó találmányára, a térmanipulátorra.

Ed Philips nagy szemeket meresztett.

-         A térmanipulátor? McPherson találta fel?

-         Voltaképpen nem biztos, hogy ő, de az általa igazgatott team valamelyik tagja. Tízszer annyi fontos szabadalmat birtokolnak, mint amennyi a néhai Edisonnak volt. Ők találták fel, és az irányításuk alatt álló intézmények egyike váltotta valóra.

-         A hétszentségit! – dühöngött Ed Philips.

Morgensohn újra elvigyorodott.

-         Hogy még az ön számára is meglepetés, az a földi elhárítás hatékonyságát mutatja.

-         Tudnom kellett volna!

-         De nem tudta, uram! Ahogy más se.

Farkasszemet néztek.

-         Kérem, folytassa! – mondta a szőke nő.

Morgensohn bólintott.

-         Mint említettem, az volt a probléma, hogyan juthat az eszköz úgy a csatahajó fedélzetére, hogy arról az Ultenberg csoport ne szerezzen tudomást. Mr. McPherson már közel állt a probléma megoldásához. Számításai szerint mindössze két esztendőre lett volna még szükség. Ekkor történt a baj.

-         Baj? – kérdezte Ed Philips.

Morgensohn arca hirtelen gondterheltté vált.

-         Bizony baj, nem is akármekkora. Árulás történt.

Ed Philips gúnyosan elmosolyodott.

-         Árulás? Akkor mégsem annyira jó a földi elhárítás?

-         Semmi baj sem volt az elhárítással, Mr. Philips. Csak annyi történt, hogy New England egyik előkelő családjának egy tagja az Ultenberg csoport szolgálatába állt. Valahol fél füllel hallhatott Mr. McPhersonról, és elfecsegte, hogy McPherson sokkal fontosabb annál, mint amilyennek látszik. Ennél többet azonban nem sikerült megtudnia.

-         Mi történt vele? – kérdezte a szőke nő.

Morgensohn rándított egyet a vállán.

-         Mi történt volna? Ami az árulókkal történni szokott minden időben. Kivégezték – elhúzta a száját. – Természetesen nem hivatalosan.

-         És aztán?

Morgensohn szélesen elmosolyodott.

-         Az áruló kivégzése után került ön a képbe, tisztelt hölgyem.

Folytatása következik.