KÉTSZÁZHATVANKETTEDIK RÉSZ 

Ed Philips láthatóan nehezen emésztette a hallottakat. Morgensohn gúnyosan vigyorgott egyenesen a szeme közé.

-         Az ön édesapja nem viselkedett valami lovagiasan, kedves uram. Mindkét féltől teljes engedelmességet követelt. Az Ultenberg csoportot azzal fenyegette, hogy a képletek segítségével megsemmisíti a Digitális Téridőt, minket meg azzal, hogy az Ultenberg csoporttal szövetkezve anyagilag tönkretesz bennünket.

-         Minket? Bennünket? – kérdezte Ed Philips. – Kik maguk?

Morgensohn elengedte a kérdést a füle mellett.

-         Volt néhány nap, amikor úgy tűnt, mindkét fél engedni fog. Williams és Rafa szövetsége mindenkit sokkolt.

-         És Rafa? – kérdezte Karen. – Mit művelt Rafa?

Morgensohn úgy nézett rá, mint okos tanítványra a professzor.

-         Kiváló kérdés, hölgyem! Mindkét fél ezt próbálta kipuhatolni, amikor az első megdöbbenésből magához tért. De Rafa megkörnyékezése nem járt sikerrel. Fanatikusokat nem lehet megvásárolni. Williams és Rafa között a szövetség nem bizonyult megbonthatónak. Máshoz kellett folyamodni.

Ed Philips a fejét csóválta.

-         Williams admirálisnak ez volt a döntő hibája.

-         Micsoda?

-         Hogy közszemlére tette Sigismundo Rafát a képletkönyvével együtt. Ez mindkét fél előtt világossá tette, hogy az admirális külön utakon akar járni. Lehetségessé vált a megállapodás. Mindössza néhány óra alatt.

Ed Philips úgy bámult maga elé, mint aki álomból ébred.

-         Addigra már mindkét fél kellő számú ügynököt juttatott Williams admirális zászlóshajójára. Ezek most parancsra összefogtak, lefegyverezték, foglyul ejtették z admirális a törzskarával, és hatalmukba kerítettéka csatahajót.

-         Ilyen egyszerűen? – nyögte Ed Philips.

Morgensohn nevetett.

Morgensohn nevetett.

-         Aki diktátornak készül, láthatatlan és elérhetetlen legyen. Az ön apja nem volt az. Mindenki tudta, hol tartózkodik. Először csak azért hibernálták őket, hogy időt nyerjenek a megállapodásra. Az Ultenberg csoport holtan akarta látni az egész törzskart, mi azonban nem akartuk, hogy a képletek végleg megsemmisüljenek. Tudtuk, hogy az Ultenberg csoport már tett róla, hogy soha senki se írhassa le őket még egyszer.

-         Micsoda? – kérdezte naiv arckifejezéssel Helmut.

Morgensohn fanyarul elmosolyodott.

-         A Digitális Téridő olyan lehetőségeket biztosít, amelyekről itt mi a normális téridőben nem is álmodhatunk. Ezért is veszedelmes az Ultenberg csoport.

Ed Philips mohón tovább kérdezett.

-         És azóta? Mi történt azóta? Miféle új megállapodás született?

Morgensohn a fejét rázta.

-         Semmiféle újabb megállapodás nem született. Az álláspontok többé nem közeledtek egymáshoz.

-         Meddig lesznek hibernálva?

-         Valószínűleg az idők végezetéig. Legalábbis addig lennének. De történt egy apróság.

Karen kínjában mosolygott. Morgensohn – vagy akárki – nem enged a színpadiasságból.

-         Apróság? – kérdezte Helmut. – Miféle apróság?

-         Hogy miféle apróság? Például én.

Szünetet tartott. Megkövülten meredtek rá.

Morgensohn arca egészen különös ráncba húzódott. Karen csaknem megrémült tőle. Valami ördögi tervező erről mintázhatta a sátán vigyorát.

-         És önök! 

Folytatása következik.