KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ 

Az idegen – Morgensohn vagy nem Morgensohn – rezzenéstelen tekintettel állt.

Karen lassan felemelkedett, és fojtott hangon odasúgta Ed Philipsnek:

-         Hologram?

A férfi a fejét rázta.

-         Nem hinném! – súgta vissza.

A „hologram” elmosolyodott:

-         Azt képzelik, hologram vagyok?

Fel sem ocsúdtak a meglepetésből, a Morgensohn-nak vélt idegen váratlanul előrelendült, megragadta és a padlóhoz csapta Helmut poharát. Az ifjabb Schellenberg döbbenten bámult rá, moccanni sem tudott.

A pohár nagyot csattant a padlón, de épségben maradt. Karen nagyot sóhajtott. Az űrközlekedés szabályzata. Szilánkosan törő anyagból készült eszköz vagy berendezési tárgy egyetlen űrhajó fedélzetén sem lehet.

Az volt a legkülönösebb, hogy az idegen magával vitte sötét hátterét is. ahogy visszaperdült korábbi helyére, a háttér is vele tartott.

Ha nem hologram, akkor micsoda?

-         Nem lehet hologram – magyarázta egészen nyíltan Helmut. – Ki vetítette volna ide és honnan?

Ha nem hologram, akkor micsoda? Vajon a hajó valóban nem érzékeli?

-         Meghallgatnának végre? – kérdezte az idegen.

Karen és Ed összenéztek. Miért ne? Mi mást tehetnének?

-         Hallottak már az Ultenberg-csoportról?

Folytatása következik.