Kétszázharmincötödik rész 

A szőke nő a homlokára csapott:

-         Hát persze! – csaknem megkönnyebbült.

A következő pillanatban azonban újra elfelhősödött a homloka.

-         Lehetetlen! Olyan helyre vannak bezárva, ahonnan semmiféle jel sem juthat ki! A foglyok nem adhatnak jelet!

A két férfi töprengett. Ed Philips fakó arccal bámulta a padlót, Helmut keze remegett. Utóbbi szólalt meg legelőbb.

-         Talán valami mentális módon jelezhet?

-         Ezen mit értesz? – kérdezte tőle bosszúsan Ed Philips. – Miféle mentális módon?

Helmut maga se nagyon tudta, mit feleljen erre.

-         Sok helyen próbálkoznak telepátiával – mondta aztán bizonytalanul. Ahogy Ed Philips megnyúlt képére nézett, növekedett az önbizalma. – Esetleg nekik sikerült. Esetleg képesek telepátiával tartani a kapcsolatot.

Ed Philips elkínzott arccal nézett vissza rá.

-         Ha ez igaz, sohasem jövünk rá, melyik fogoly jelez.

Kétségbeesetten bámult maga elé.

Karen azonban kapásból leintette.

-         Ne hinném – mondta mosolyogva. – Biztos, hogy nem erről van szó.

-         Mitől lenne biztos?

-         Attól, hogy értelmetlen.

Mind a két férfi mohón leste a szavait.

-         Lehet, hogy van telepátia – fejtegette a szőke nő. – nem zárom ki. azt se, hogy valakivel telepatikus kapcsolatba léphet valamelyik fogoly a csatahajó fedélzetéről. Azt azonban lehetetlennek tartom, hogy ez alapján közölni tudja a telepatikus partnerével a térben elfoglalt pontos helyzetünket.

A két férfi egyszerre sóhajtott fel.

-         Igaz! – kiáltotta megkönnyebbülten Helmut.

Karen és Ed Philips összenézett. Telepatikusan nem lehet. De valahogyan mégis jelet ad valaki. 

Akkor hát ki? Hogyan?

Karen hosszan nézett Ed Philips szemébe. Tudta, hogy a férfi tőle várja a megoldást. Mit tehetne?

„Admirális a hajónak! A foglyok között akad-e gyanúsított.” 

A számítógép nyilvánvalóan felkészült már erre a kérdésre:

„Hajó az admirálisnak. Aprólékosan, egyenként sorra ellenőriztük az összes foglyot. Egyetlen olyan sincs közöttük, aki bármilyen oknál fogva gyanúsabb volna a többinél. Azt is ellenőriztük, van-e közöttük olyan személy, aki azonosítható volna egy titkos létesítményben dolgozó tudományos kutatóval, esetleg ismert hírszerzővel. Az eredmény: negatív.” 

Karen bólintott. Hát persze! A számítógép által elérhető nyilvántartásban egyik fogoly sem szerepel; ami nem jelent semmit. A titkos létesítményekben dolgozó kutatók értékesebbjeinek kiléte aligha nyomozható ki. a hírszerzőké még annyira se.

Nem jutottak előre semmit.

Valóban nem? A szőke nő mosolygott.

Aztán rájött a megoldásra.

Folytatása következik.