Kétszázharminckettedik rész

 Fegyelemre intette magát. Akárki is az ellenség, a legnagyobb adu a kezében a hajó lehetne. Ha meg tudná őt győzni, hogy teljesen rendelkezik a könnyűcirkáló felett, és Karennek többé nincs lehetősége semmiféle konspirációra, attól alighanem összeomlana. Akkor bármit elvehetnének tőle, nem tiltakozna. Meg is ölhetnék, sőt maga kívánná, hogy mihamarabb megtegyék.

Akkor miért nem így járnak el?

Talán nem fogták fel, a konspiráció jelentőségét? Lehetetlen! Ha tudnának róla, semmiképpen sem becsülnék le a jelentőségét!

Karen Bozchana Kadlecikova felsóhajtott. Van kiút. Elrablóinak sejtelmük sincs a konspirációról.

A kezére nézett. Remegett. Nem szabad kapkodni. Lehet, hogy az ellenségnek sejtelme sincs a konspirációról, de lehetnek olyan eszközei, amelyekkel felderítheti. Ezért vigyázni kell, nem lehet hosszadalmas.

Alaposan átgondolta a helyzetét. Közben érzékelte, hogy odakint már teljesen besötétedett. Jöjjön csak az éjszaka, nem azt hozza majd, amire ezek számítanak. Meg kell lepni őket, de alaposan, egyedül az adhat esélyt.

A végén már mosolygott. Nem valószínű, hogy hajókkal bárki megtette volna eddig, amire készül.

Vajon képesek felderíteni bármilyen eszközzel a konspirációt? Vagy igen, vagy nem. De bármilyen eszközzel is rendelkezzenek, azt valószínűleg üzemben kell tartani, és talán kell hozzá ember, aki az üzemeltetést felügyeli.

Karen szíve megdobbant. Talán ez mindennek a kulcsa?

Gondolkodott. Ha bármilyen eszközzel rendelkeznek, ami kiszúrhatná a konspirációt, azt nyilván tüstént üzembe helyezték, amint őt a cellába visszahozták. A legtöbb fogoly nyilván azonnal megpróbálkozna a konspirációval, amint egyedül hagyták. A figyelők is erre számítanak, tehát ekkor figyelnek a legintenzívebben. Később, az éjszaka előrehaladtával a figyelmük egyre lankad. Valamikor nyilván meg is szűnik. Az átlagos őr egyáltalán nem töri magát érte, hogy tökéletesen hajtsa végre az éjszakai szolgálatot, inkább azt nézi, hogyan alhatna egyet az elöljárói tudta nélkül. Ha pedig elalszik, hiába fog jelezni a műszer.

Karen elmosolyodott. Biztos volt benne, hogy legalább egy órája a cellában van. Inkább több. Semmiféle konspirációval nem próbálkozott. Lehetetlen, hogy az esetleges műszer feltételezett figyelői még mindig ugyanolyan éberek legyenek, mint amikor elkezdték. Már egyre figyelmetlenebbek.

Karen tudta, hogy hosszan kell majd beszélgetnie. Fegyelembe kényszerítette magát. Majd pihen, amikor nyugodtan pihenhet. A hajó számára bármely időpont megfelelő, viszont az esetleges itteni elhárítás emberei számára most már ólomlábakon kullognak az éjszka percei.

Elnézte a patkányt. Az állat még mindig aggódott, de lassan megnyugodni látszott. Karen hidegvérrel várt tovább, és szinte meg sem mozdult. A patkány sokkal éberebb, mint az emberi figyelők.

Az apró szemek még mindig aggódva tapadtak rá, az állat szemmel tartotta. Karen tovább várt.

A lehetőségekhez mérten kényelembe helyezte magát a priccsen, és a könyökére támaszkodva végigfeküdt. Nem félt tőle, hogy elalszik, mert tudta, hogy arra most képtelen. A patkányt figyelte.

A rágcsáló is elnyújtózott, de a szemét változatlanul rajta tartotta. A patkány is elálmosodott, akármennyire is fél. Karen biztos volt benne, hog a feltételezett eszköz kezelői már alszanak, játszanak, dorbézolnak, szeretkeznek, vagy bármi egyebet művelnek, de már nem törődnek a szolgálattal.

Tovább figyelte a patkányt, közben még egyszer alaposan átgondolta, amit tenni készült. Az egyetlen esély. Gyorsnak kell lenni. És könyörtelennek. Akármilyen rejtett dimenzió ez itt, vajon mindent tudnak?

És ha mindent tudnak? A mindentudás sohasem egy nagyobb embercsoport kiváltsága, és általában nem terjed ki az intézmény minden alkalmazottjára. Különösen nem az alacsony beosztásúakra. Akik esetleg őt figyelik valami különleges eszközzel, aligha tartozhatnak a kiváltságosok közé. Akkor pedig nem is tudhatnak mindent.

A patkány becsukta a szemét, de tüstént utána ijedten újra ki is nyitotta. Karen pattanásig feszült, tudta, hogy közeledik az idő.

Legalább egy negyedóra telt még el, mire a patkány elaludt. Időről időre újra kinyitotta a szemét, és a nő felé sandított. Karen továbbra is a priccsen hevert, semmiféle fenyegető magatartást nem tanúsított, ennek ellenére az állat legalább egy tucatszor felriadt még.

Karen türelmesen kivárta, amíg a rágcsáló valóban elaludt.

Nagyot dobbant a szíve. Itt az idő!

„Admirális a hajónak!”

Azonnal választ kapott.

„Hajó az admirálisnak! Várom a parancsait Karen Bozchana Kadlecikova admirális! Mit tehetek önért?”

Mintha valódi emberi aggodalom sugárzott volna a géphangból.

„Admirális a hajónak! Fogságba estünk! Meg kell szervezned a kiszabadulásunkat!”

„Hajó az admirálisnak! A legénység összes robotkatonája teljes harckészültségben! A térugrás előkészítése befejeződött, az önök kiszabadítását követő második másodpercben végrehajtható. A csatahajó minden fegyvere tüzelésre készen áll! Amint önt bemértem, megindítom az akciót!”

Karen egy pillanatra megijedt.

„Admirális a hajónak! Eszedbe se jusson bemérni! Inkább a térmanipulátor segítségével hozd ide a flottát!”

Mintha néhány másodpercet habozott volna a könnyűcirkáló számítógépe.

„Hajó az admirálisnak! A térmanipulátor nem szerepel a jegyzékemben.”

Karen gyorsan elmagyarázta. Közben hálát adott az égnek, hogy az elmúlt néhány órában szabatosan és tömören megfogalmazta magában. Ha nem így tett volna, reggelig sem tudná a hajóval megértetni, és kútba esne a menekülés.

Így is eltartott tíz percig, amíg a tervet is ismertette. A végén a hajó nyugtázta:

„Hajó az admirálisnak! Az egész flottával behatolunk. A robot alegységek azonnal indulnak. Önt a cellából, a tiszteket az udvarból szabadítják ki. Az akció becsült ideje nyolcvanhét másodperc. Az akció kezdetétől számított kilencvenedik másodpercben a flotta létszáma teljes lesz. Akkor a csatahajó fegyverei megsemmisítik az objektumot, ezzel egyidejűleg a térmanipulátor használatával elhagyjuk a helyszínt. Utána hagyományos térugrást hajtunk végre!”

Karen sóhajtott.

„Admirális a hajónak! Még mennyi előkészületre van szükséged?”

„Hajó az admirálisnak! Pontosan tizennyolc másodpercre, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

A szőke nő végre elmosolyodott.

„Admirális a hajónak! Végrehajtani!”

Folytatása következik.