Kétszázharmincegyedik rész

A helyiség, amelybe betaszigálták, hagyományos börtöncella volt ócska priccsel, és apró, nagyon magasan vágott ablakkal. Kőpadló, koszos vakolat. Hátul apró vécéfülke.

Karen gyorsan szétnézett. Miért hozták ide? Talán le akarnák hallgatni? Vizsgálgatta a falakat és a mennyezetet, kereste az eszközöket.

Ekkor hallotta meg a neszezést. Villámgyorsan a lába elé nézett.

A néhány héttel ezelőtti Karen Boczhana Kadlecikova kétségbeesetten felsikoltott volna, talán még el is bőgi magát.

Ez a mostani már nem. Szóval ezért? Ezért hozták ide? Mert itt patkányok vannak? Hatalmas lendülettel rúgott bele az állatba, a nyomorult rágcsáló panaszos jajdulással emelkedett a levegőbe, a falnak vágódott, aztán a priccs felé menekült.

A szőke nő fürgén odaugrott, mire a szerencsétlen patkány sivítva szaladt el, a falak mentén keringett, majd leroskadt a legtávolabbi sarokban. Onnan vetette aggódó tekintetét a nőre. Méretes, megtermett patkány volt, de szánalmasnak látszott.

Karen ekkor értette meg. A patkánynak nincs hová menekülnie, mert nincsenek járatok. Az állat nem tartozik ide. Ebben a cellában nem élnek patkányok. A hatalmas rágcsálót egyedül miatta hozták ide, azt akarták, hogy kétségbe essen, megijedjen.

Csaknem elnevette magát. Ezért hozták ide? Hogy ő féljen ettől a nyomorult állattól. A patkányra nézett, és elöntötte a szánalom. Van itt egy élőlény, aki még nála is sokkal magányosabb, elkeseredettebb és ijedtebb. Szerencsétlen állat.

Ezért hozták volna ide? Azt akarják, hogy féljen, sikoltozzon, sírjon, ahogyan a nők szoktak?

Várjunk csak!

Leült a priccsre. Kényszerítette magát, hogy nyugodtan gondolkodjon. Nem. Nem ezért hozták ide, bár a patkány nyilvánvalóan része a tervüknek. Mit akarhatnak?

Nyilvánvaló. Azt akarják, hogy ne tudjon pihenni. Hogy egyetlen percet se alhasson. Vajon miért?

Csaknem hívta a hajót, aztán meggondolta magát. A lehetőség adott, kapkodni nem szabad. Van itt egy nyugtalanító kérdés, választ kellene találni rá.

Mit akarnak tőle?

Semmiképpen sem valami tudatos információt. Akkor kihallgatnák, vallatnák, kínoznák, és a végén megtudnák, amit akarnak.

Vagy beadnának valamilyen szert, és ő magától is elmondana nekik mindent. Bármit. Az egész életét. Még olyat is, aminek nincs is a tudatában. Utána nem is emlékezne rá.

Ijedten tapogatta végig a karját. Nincsenek tűnyomok. Sehol sem sajog a teste. Előbb megkönnyebbült, aztán arra gondolt, sokkal komolyabb bizonyíték is van rá, hogy nem próbálkoztak ilyesmivel: él. Ha már megkapták volna, amit akarnak, nem élne. Ebben biztos volt.

Akkor mit akarhatnak?

Semmiféle olyan tárgy sincs nála, ami ezek számára fontos lehetne. Pénze sincs. Mit akarhatnak? Talán a hajót? Ahhoz ő nem kell, bármikor meggyilkolhatták volna. Ebben az esetben az egész törvényszéki komédia felesleges időpazarlás.

Nem. Nem a hajó kell nekik. Akkor micsoda?

Bármi is legyen, tőle kaphatják meg. Senki mástól, csak tőle. Eastman-t már megölték, Helmut és Ed Philips még életben, de csak azért, hogy esetleg velük, az életükkel zsarolhassák. Ha azonban megkapják, amit akarnak, mindhárman azonnal meghalnak.

Vajon mit akarhatnak?

Lassan átgondolta élete utolsó heteit. Attól kezdve, hogy a FreeMiss alkalmazottjaként hivatásos barátnő, útitárs lett Morgensohn mellett. Magában végigpörgette az együtt töltött időt, útjukat a Holdra, az ott történteket, aztán a könnyűcirkálón átélteket, majd a fogságot. A rabszolgaságot. Az utána következő őrült bonyodalmak egész sorát, majd a szabadulását, a könnyűcirkáló visszaszerzését. A két fiú kiszabadítását. A csatahajó elfogását. Beszélgetéseit a hajó központi számítógépével. „Admirálissá” válását. Ahogy megtudta, hogy Williams admirális és a törzskara a csatahajó fedélzetén van, hibernált állapotban. Az újabb értesüléseket, Eastman kifaggatását. Utána pedig az újabb fogságot.

Mit akarhatnak?

Nem tárgyat. Nem pénzt. Nem hagyományos értelemben vett információt. Nem is olyat, aminek tudattalanul került a birtokába.

Akkor micsodát?

Gondolkodni, gondolkodni. Mit akarhatnak?

Bármi is, tőle kaphatják meg. Vagy azt hiszik, hogy tőle. Összerezzent. Van ennek értelme? Aligha. Az a fickó megemlítette Morgensohn ügyvédet. Bármit is akarnak tőle, annak kapcsolatban kell állnia az utóbbi hetek lidérces eseménysorozatával.

De mi lehet az?

Bármi is, egyelőre nem képesek tőle megszerezni. De mindenképpen résen kell lennie.

Nagyon szeretett volna már a hajóval kommunikálni, de tudatosan fékezte magát. Semmit sem szabad elkapkodni.

Mit akarhatnak tőle? Van-e kiindulópontja, bármi?

A patkány nyaffantott egyet, és Karen hálásan nézett az állatra. Hát persze! A patkány! Éppen ezért van itt a patkány! Az egyetlen reális kiindulópont.

Nézzük csak még egyszer! Ezt a nyomorult állatot azért hozták ide, mert abban reménykednek, hogy miatta nem fog tudni aludni. Hogy kiborul, kikészül, esetleg lelkileg, szellemileg összeomlik. Abban reménykednek, hogy ilyen állapotban könnyebben veszik el tőle, amit akarnak.

De mi lehet az?

Valami olyat, aminek a birtokában van, de nem szokványos módon. Valamilyen egyéb módon.

Van ennek értelme? Igen, bizonyíték rá, hogy meg akarják törni. Mivel lehet kapcsolatban?

Karen behunyta a szemét, mire őrült sebességgel kezdték egymást kergetni az agyában a gondolatok. A térmanipulátor. Az időutazás. A különleges téridőről hallottak.

Elég! Kényszerítette magát, hogy abbahagyja. Érezte, hogy bármi is a rejtett információ, közeledik. Csakhamar a felszínre tör. Nem hagyhatja. Legalábbis nem itt.

Koncentrált. Fogva tartói azt képzelik, éjszaka meg fog törni, és reggelre itt egy halálosan fáradt nőt találnak. Vajon figyelik? Aligha.

Felsóhajtott. Az éjszaka lesz a szövetségese. Hatalmába kerítette a meggyőződés: vannak még ütőkártyái. Talán éppen az, amit el akarnak venni tőle.

Előbb azonban biztos akart lenni valamiben.

Folytatása következik.