KÉTSZÁZTIZENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen idegei azonban még mindig vitustáncot jártak. Egyvalamiben biztos volt: el kell innen menni! De azonnal!

-         Mindenki maradjon bekötve! – adta ki a parancsot.

Aztán mély lélegzetet vett:

-         Admirális a hajónak! Azonnal térugrás! Olyan helyet keress, ami lakatlan, távol van minden forgalomtól. És még valami! – tette hozzá. – Olyan hely legyen, amelynek a Rodney még a közelében sem járt soha! Azonnal végrehajtani!

„Hajó az admirálisnak! A parancsot végrehajtom!”

Újabb térugrás következett. Karen Bozchana Kadlecikova lehunyta ugyan a szemét, de esze ágában sem volt elaludni.

Vajon hol voltak? A Digitális Téridőben? Nem valószínű. Akkor hol? Állandóan eszébe jutottak a könnyűcirkáló fedélzetén átélt egykori események. Az első úton. Talán más lappang mögötte, valami egészen más, mint amit eddig gondolt?

A térugrás befejeztével Karen fürgén kiszállt a székéből, és a panorámaképernyőhöz sietett. Semmit sem mondott neki, amit látott, de ez a csillagtér legalább nem volt üres. Nagy, Szaturnusz-méretű bolygó körül keringtek. Három vagy négy hasas hold is battyogott körbe-körbe. Üres, sivár vidék. Embernek nyoma sincs. Éppen ez kell most.

Parancsot adott a többieknek, hogy oldják ki magukat, a foglyot a robottal visszavitette korábbi helyére.

-         Ideje tiszta vizet öntenünk a pohárba, Estman.

-         Igenis, admirális asszony – motyogta zavartan a fogoly.

Karen ivott egy kortyot, utána felvette a legszigorúbb arcát.

-         Mit tud McPhersonról?

-         Amit ön, admirális asszony.

-         Amit én tudok, az én dolgom. Engem az érdekel, maga mit tud róla.

-         McPherson De Angelis ükunokája, admirális asszony.

A szőke nő meghökkent, ilyesmire nem számított. Néhány pillanatig gondolkodott.

-         Az Ultenberg csoportnak dolgozik?

-         Ez a világ legnagyobb rejtélye, admirális asszony.

Karen felvonta a szemöldökét.

-         Rejtély? Miért rejtély?

-         McPherson elméletileg gazember, amellett Mr. Donovan veje, és így tovább. Jól mondom fel a „földi viszonyok ismerete” leckét, admirális asszony,

-         Folytassa!

-         Valami nem stimmel McPherson körül, admirális asszony.

-         Micsoda?

-         Évekkel ezelőtt meghalt.

-         Nem hiszem.

-         Láttam a holttestét, asszonyom.

Folytatása következik.