Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

KÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK RÉSZ

 

Íródott Nyuzga javaslatára

 

A szőke nő keze remegett.

Lopva szétnézett. Látta, hogy a fogoly nagyon közel áll hozzá, hogy pillanatok alatt kitörjön rajta a pánik. Vagy a hisztéria. Ed Philips is úgy festett, mint valami hazajáró lélek.

Mit tegyen?

Szinte lopakodva ment a vezérlő sarkába.

-         Admirális a hajónak! Helyzetünk azonosítható?

Azonnal választ kapott:

„Hajó az admirálisnak! Helyzetünk azonosítása lehetetlen. Semmiféle támpont nincs.”

Karen visszament, és a képernyőre nézett. Nincs támpont? Honnan is lenne? Egyetlen objektum sincs, csak a végtelen űr. Mint valami elhagyatott pusztaság.

A férfiak alig moccantak, még mindig aggodalmas képpel bámulták a képernyőt. Helmut tért magához legelőbb:

-         Miért hoztak ide? Egyáltalán: hol vagyunk? Mit akarnak tőlünk?

Ed Philips szemrehányóan nézett a fogolyra:

-         Maga se tudja?

Eastman fájdalmas kifejezéssel rázogatta a fejét.

-         Nem tudom, uram. Honnan tudjam?

-         Egyáltalán, maga szerint hol vagyunk?

-         Gondolom, a Digitális Téridőben, uram.

Helmut szétnézett:

-         Igen? Akkor hol vannak itt a bolygók meg a csillagok? Azt akarja mondani, hogy az Ultenberg-féle elit intelligens csillagporként funkcionál?

Erre nem volt válasz.

-         A Digitális Téridő maga szerint puszta semmi?

Eastman erre sem felelt.

Más viszont igen:

„Hajó az admirálisnak! Javaslatot szeretnék tenni, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Karen örömében csaknem elszédült, megkapaszkodott, aztán lecsusszant egy székre.

-         Admirális a hajónak! Hallgatom a javaslatot!

„Hajó az admirálisnak! Javaslom, hogy ebben a helyzetben alkalmazzuk a „térugrás visszavonása” menüpontot.”

Karen az első pillanatban nem értette, miről van szó. Aztán néhány pillanat múlva rájött. Talán Robert beszélt róla, de a szőke nő már másoktól is hallott erről a lehetőségről.

A térugrás visszafelé is működik; egészen egyszerűen vissza lehet vonni. Ha valamiért nem sikerül, a hajó a korábbi helyzetébe visszavihető. Vajon most is?

-         Admirális a hajónak! ez most is érvényes?

„Hajó az admirálisnak! Az előbbi helyzetünk rögzítve van, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Karen felsóhajtott, aztán a férfiakhoz fordult:

-         Mindenki azonnal kösse be magát!

Azok döbbenten meredtek rá.

-         Mi történt, Karen? – kérdezte suttogva Ed Philips.

-         Térugrást hajtunk végre!

Erre Ed Philips teketória nélkül megragadta a foglyot, és egyszerűen az egyik székbe bilincselte. Addigra Helmut már be is kötötte magát.

Karen megvárta, amíg a férfiak felkészülnek. Utána maga is helyet foglalt az egyik ülésben.

-         Admirális a hajónak! Végrehajtani a térugrás visszavonását!

A szőke nő lehunyta a szemét. Villámok, kínai űrhajósok, rabszolgák és térmanipulátor állomások cikáztak a szeme előtt vad összevisszaságban. Mielőtt végképp elaludt volna, sikerült szétnéznie.

Ugyanott voltak, ahol korábban. Kiszabadultak a Digitális Téridőből – bármi is legyen az.

 

Folytatása következik.

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu