KÉTSZÁZTIZENKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips gyanútlanul, de nagyon csodálkozva bámult. Karen azt fontolgatta, hogyan is folytassa a kihallgatást. Helmut Schellenberg vette át a szót:

-         A kompromisszum, ugye, nem vonatkozott az admirálisra és a törzskarára?

Karen felfigyelt. Kiváló kérdés!

Eastman kissé megütközve pislogott az ifjabbik Schellenbergre.

-         Nem, – makogta. – természetesen nem vonatkozott rájuk.

-         Természetesen?

-         Meg kell érteniük, hogy ebben az ügyben senki sem volt arra tekintettel. Mit akar egy Williams-féle alak és a bandája.

Ed Philips megrándult, a keze ökölbe szorult.

-         Mi az, amiben nem számított az én… Williams admirális?

A fogoly kissé sajnálkozva nézett rá.

-         Kedves hadnagy úr, ez a hibernálás a világ legfélelmetesebb hatalmai közötti megállapodás eredménye.

Karen úgy érezte, kezdi érteni.

-         Az egyik fél nyilván az Ultenberg csoport volt – jegyezte meg.

Ed Philips dühös tekintete ide-oda járt a szőke nő és a fogoly között.

-         Ez magától értetődik, admirális asszony – felelte Eastman.

-         A másik meg a Föld tényleges irányítóinak köre.

A fogoly mosolyogva bólintott.

-         Ez is egyértelmű, admirális asszony.

-         Plusz az ön megbízói?

A fogoly ijedt képpel hallgatott el. Ed Philips felfigyelt.

-         Kérdeztem valamit.

-         Igen, admirális asszony. Ők is.

Ed Philips energikusan kihúzta magát, és intett a szőke nőnek. Karen jóváhagyó bólintással válaszolt, mire a férfi visszahelyezkedett előbbi kihallgató testtartásába.

-         Mondjon el mindent erről a hibernálásról! – szólt a fogolyhoz fenyegetően.

-         Williams admirális és törzskara teljesen lehetetlen helyzetbe került, uram. Igazából senkinek sem volt jó, ha meghalnak, de mindenki számára kellemetlenségeket hordozott, ha tovább élnek. A Föld tényleges urai szerették volna, ha életben maradnak, és megosztják a főnökeikkel mindazon információkat, amelyeknek a bortokába jutottak. Ezt a többiek közül mindenki meg akarta akadályozni. A földiek sem örültek volna, ha miattuk kerül veszélybe az Ultenbergekkel kialakított kontaktusuk.

-         Tovább!

-         Mindenki szerette volna megtudni tőlük Sigismundo Rafa képleteit, és azok alkalmazásának mikéntjét, de senki sem akarta, hogy ez rajta kívül bármelyik másik félnek a tudomására jusson.

-         Tovább!

-         Ha megölik az admirális a törzskarával együtt…

-         Ez felmerült?

-         Igen, uram. Az Ultenbergek eredetileg ezt akarták. Mindenki más tiltakozott, mire ők is belátták, hogy esetleg szükségük lehetne a képletekre. Arra minden fél nagyon vigyázott, hogy valaki el ne tüntesse a csatahajóról az admirálist és a törzskart.

Karen felfigyelt.

-         Itt voltak? Itt folytak a tárgyalások? A csatahajó fedélzetén?

-         Természetesen, admirális asszony. Williams és társai diszkrét őrizetben voltak, a legénység észre sem vette.

Ed Philips nagyot sóhajtott.

-         Rendben. Haladjunk sorjában. Tehát: Jelen voltak az Ultenbergek képviselői, a földi vezetők küldöttei, illetve az ön kenyéradó gazdái?

-         Igen, uram.

-         Volt más is?

-         Igen, uram.

-         Smirnoff?

-         Igen, uram.

-         Egyéb?

-         Összesen ötvenhárom különféle hatalmi tényező vett részt a megállapodásban, uram. Jelenlegi információink szerint ők ellenőrzik a világegyetemben található, emberlakta objektumok kilencven százalékát, uram.

-         Ki ellenőrzi a többit?

-         Részben helyi zsebdiktátorok, részben pedig népi bunkók, uram.

-         Népi bunkók?

-         Függetlenedni akaró populista helyi mitugrászok, akik semmiféle hatalmat sem hajlandók elismerni – vállat vont. – Nincs mindenki tisztában a valósággal, uram.

Akkora pofont kapott, hogy a feje félrebicsaklott.

-         Ed! – mondta szigorúan a szőke nő.

-         Elnézést…

A hirtelen beállott pillanatnyi csendben Karen gondolatai szélvészgyorsan kergették egymást. Smirnoff, az Ultenbergek, a földi főkolomposok, meg a többi oligarcha úgy döntött, hogy teljes törzskarával együtt hibernálják Williams admirálist, aki nem mellesleg Ed Philips édesapja, és – még kevésbé nem mellesleg – időutas. Nem lett sem élő, se holt, hanem valahol félúton a kettő között.

Karen megdörzsölte a szemét. Jólesne egy korty kávé.

Miért érzi még mindig úgy, hogy csak egyes mozaikok látszanak előtte, és a kép legnagyobb részét még mindig fekete függöny takarja?

Eastman szemrehányóan tapogatta az arcát, Ed Philips némileg zavarban volt.

Megint Helmut ragadta magához a kezdeményezést:

-         Maga megkukult? – reccsent a fogolyra. – Esetleg tőlem is kér egy maflást? Miért nem folytatja?

Eastman ijedten húzta be a nyakát. Helmut bizonyos értelemben sokkal félelmetesebb figurának tűnt, mint Ed Philips.

-         Gyerünk! Folytassa!

-         A hajó vezérlőtermében még egyszer, utoljára megerősítették az Ultenberg kölcsönszerződést.

Ed Philips mostanra nyerte vissza a hidegvérét. Intett Helmutnak, hogy átveszi a kérdezést, az ifjabb Schellenberg bólintott, majd hátradőlt.

-         Tovább! – förmedt a fogolyra Ed Philips.

Eastman érezte, hogy nem szabad kéretnie magát:

-         Az összes résztvevő fél bevonta a maga szakértőit. Elhatározták, hogy hibernálják az egész társaságot korlátlan időre.

Karen homloka ráncokba szakadt:

-         Korlátlan időre?

-         Igen, admirális asszony. Elvileg csak akkor lehet őket felébreszteni, ha minden résztvevő elküldi a képviselőjét.

-         Van ennek valamiféle műszaki biztosítéka is? – kérdezte Ed Philips.

-         Igen, uram, de ennek a mibenlétével nem vagyok tisztában.

Karen fejében szöget ütött valami. Csak az összes résztvevő együtt keltheti fel Williams-et és a társait. Ez nyilván azt jelenti, hogy a szakértők együtt fundálták ki a hibernálást, és valamiféle technológiai korlátokat is állítottak. Kölcsönösen tarthattak tőle, hogy valamelyikük megkerüli az összes többit. Vajon egyik szakértő sem volt korrupt?

Ed Philips is hasonlókról töprenghetett, de ő merőben más oldalról közelítette meg a kérdést:

-         Maguktól nem ébredhetnek fel?

-         Kizárt dolog, uram.

-         Akkor ön miért van itt?

Karen bólintott. Igen, ez a kérdések kérdése.

Eastman habozott.

-         Feleljen! – dörrent rá Ed Philips.

Mivel a fogoly nem válaszolt, Karen szólalt meg:

-         Nem mondhatja el, igaz?

A fogoly kétségbeesetten bólintott.

-         Beépített chip van magában?

A fogoly zavartan bólintott, Ed Philips pedig döbbenten kapott a fejéhez. Végre megértette, gondolta a szőke nő.

-         Figyeljen rám! – mondta Eastman-nek. – Elég, ha mostantól bólint, vagy a fejét rázza. Azt szabad, ugye?

-         Igen, admirális asszony!

-         Önnek meg kell ölnie a hibernáltakat, ha megkezdődik a felébredés folyamata?

Bólintás.

-         Attól tartottak, hogy valaki a résztvevők közül mégiscsak képes őket feléleszteni?

Újabb bólintás.

-         Van első számú gyanúsítottjuk?

Eastman erre szinte már lelkesen bólintott.

-         Az Ultenberg csoport?

Erre félénk bólintás volt a felelet.

Karen elhallgatott. Felesleges erről tovább kérdezni, a Napnál is világosabb. Aligha vonható kétségbe, hogy a szerződő felek megpróbáltak arról gondoskodni, hogy külön-külön senki se ébreszthesse fel a hibernáltakat.

Valaki azonban mégis megpróbálta. Ez is vitathatatlan. Itt már ő maga is jelen volt.

Fájdalom nyilallt a fejébe.

Miféle alattomos veszély lappang itt?

Folytatása következik.