KÉTSZÁZTIZENEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips alig kapott levegőt.

-         Na, álljunk meg egy pillanatra! – emelte fel a kezét. – Ez így nekem túl gyors!

Eastman cinikusan vigyorgott.

-         Pedig azt hittem, érthető.

-         Lassabban!

Karen gondolkodott. Kezdte azt érezni, hogy a világegyetem legfontosabb pontján tartózkodik, és éppen most nyer bebocsátást a világ legnagyobb titkának kapuján.

Örülnie kellene ennek? Megborzongott. Aligha. Ahol a legnagyobb titok rejtőzik, onnan a legnagyobb veszély sem lehet nagyon messze.

-         Halljam! – dörrent a fogolyra Ed Philips.

-         Williams törzskara birtokolja Sigismundo Rafa képleteit – ismételte Eastman.

-         Biztos ez?

-         Igen, uram. A törzskarba belépett valaki, akit Rafa személyesen képezett ki a képletek használatára. Ezt egy rutinszerű DNS-vizsgálat mutatta ki. Azt azonban senki sem tudta, hogy a törzskar melyik tagjáról van szó.

-         Attól mág Williams talán nem is sejtett semmit azokról a képletekről! – vetette közbe Helmut Schellenberg.

A fogoly megrázta a fejét.

-         Williams egy hangüzenete nem hagyott kétséget. Az admirális nemcsak azt tudta, mennyit érnek a képletek, hanem valószínűleg a használatukkal is tisztában volt.

Karen kérdőn nézett Ed Philipsre, mire a férfi lassan, súlyosan bólintott. Igen, mondta a tekintete, az apám rendelkezett olyan szintű matematikai tudással, ami képessé tehette a képletek alkalmazására.

-         Tehát Williams alkalmazni akarta a képleteket? – kérdezte a szőke nő.

-         Talán igen, talán nem, admirális asszony. A digitális téridőről azonban többet tudott, mint az Ultenberg-kölcsönszerződés földi szereplői.

-         Ezt honnan tudjuk?

-         Mert jelentette a Földre a digitális téridő létrehozását.

Ezen még Karen is elképedt.

-         Jelentette a Földre?

-         Ez volt a leghosszabb jelentése, admirális asszony. Hogy biztos legyen a dolgában, legalább húsz kolónia kormányzójának is megküldte.

-         A Földön sose hallottak erről.

A férfi vállat vont.

-         Nem állt érdekükben nyilvánosságra hozni.

Karen nyugodtan ivott egy korty italt, aztán közelebb lépett az asztalhoz. Látta Ed Philips elfogódottságát. Talán éppen most derülhet ki, miért is történt az édesapjával, ami történt. Meg az is, mi is történt – gondolta még savanyú mosollyal.

A fogoly mellé lépett, és most először a férfi vállára tette a kezét.

-         Azt javaslom, foglalja össze.

-         Foglaljam össze, admirális asszony?

-         Foglalja össze mindazt, amit Williams admirális hibernálásáról tud!

Ez parancs volt, és úgy is hangzott. Céltudatosan és könyörtelenül.

-         Rendben, admirális asszony. Az admirális tudott a digitális téridőről. Azzal is tisztában volt, hoggy kik hozták létre. Szinte mindent tudott Smirnoff birodalmáról, és veszélyessé vált a szibériai szemében. Ráadásul saját földi feletteseiről is egyre többet tudott.

Karen bólintott.

-         Közösen hibernálták?

-         Nem egészen. A gyakorlatban a piszkos munkát a Földről küldött csoport végezte el.

-         A hibernálás kompromisszum volt?

-         Igen, admirális asszony. Ez a megfelelő kifejezés.

Karen megremegett.

Miféle alattomos veszély rejtőzik itt a háttérben?

Folytatása következik.