KÉTSZÁZÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő bólintott. Szinte biztos volt ebben. A pénz kelégíthetetlen természete és ördögi mivolta elevbe ezt jóslta a számára. A pénzen alapított magán paradicsom a világ testén élősködő parazita, a bujdosók által létrehozott Avalon azonban valami más. Remélhetőleg más. Remélhetőleg valami egészen más.

Ed Philips azonban rendületlenül folytatta a kihallgatást.

-         Veszélyezteti? – nézett fel a szemüvege mögül. – Elmondaná nekünk, miért veszélyezteti?

-         Hogyne, – felelte a fogoly. – De figyelmeztetem, hosszú magyarázat lesz.

-         Van időnk.

A fogoly bólintott. Karen meglepetésére Helmut egy pohár italt nyújtott a férfinak. Eastman mohón ivott, aztán hálásan nézett az ifjabb Schellenbergre.

-         Várom azt a hosszú magyarázatot – sarkallta Ed Philips.

Eastman intett, hogy kezdi. Karen helyet foglalt.

-         Bizonyára ön is tudja, hadnagy úr, hogy az Ultenberg csoport gyakorlatilag birtokolja a világegyetemben forgalomban lévő pénzt. Mindet, azt is, amivel ön fizet. Amivel tegnap fizetett, meg azt is, amivel holnapután fizetni fog. Bárhol, bármelyik égitesten. Minden pénznek az Ultenberg csoport a tulajdonosa.

Ed Philips megrökönyödött, egy pillanatra ki is esett a szerepéből, aztán újra felvette kihallgatói arcát.

Helmut azonban nem rejtette véka alá a döbbenetét.

-         Az összes pénz? A világegyetem minden pénze? Ez hogy’ lehetséges?

Eastman elmosolyodott.

-         Ön bármit vásárol, adót fizet utána. Az adó átmegy jó néhány csatornán, hogy a végén az Ultenberg csoport zsebében kössön ki. Minden pénzügyi tranzakcióban kamat képződik, ami szintén átbukdácsol számos ponton, hogy a végén – alaposan meghízva – szintén Ultenbergékhez kerüljön. Ők rendelkeznek a világegyetem minden jelentős bankja felett. Elgondolta már, miféle hatalom lehet az, ami legalább másfél milliárd bankot birtokol?

Most Karen is elhűlt. Másfél milliárd bank! Jószagú Isten!

-         Másfél milliárd? – hitetlenkedett Ed Philips is.

-         Ennyire becsüljük a bankok számát – magyarázta a fogoly. – A keresztbe tulajdonlások miatt igen nehéz megállapítani ma már az esetek többségében a valódi tulajdonosok személyét, de nyilvánvaló, hogy ugyanaz a kis kör rendelkezik az univerzum minden pénze felett.

Karen Bozchana Kadlecikova elszörnyedt. Valahol már maga is sejtette ezt egy ideje, a közlés mégis váratlanul érte.

-         Mit kezdenek azzal a temérdek pénzzel? – csóválta a fejét Helmut.

-         Láthatja a világon – felelte a fogoly.

-         De mégis…

-         A kamat nem valóságos érték. Az általa előidézett hatalmas pénz-koncentráció sohasem lehet egészséges. A kamat és a pénz hatalmára épülő gazdaság önfelszámoló jellegű. Állandóan a szakadék szélén táncol, és az összeomlást csak állandó, eszelős növekedéssel kerülheti el. Ezért növesztették az Ultenberg csoport vezetői a pénzgazdaságot a világegyetembe. Most látszólag korlátlan növekedési lehetőségek vannak, de a kamat és a pénz számára még a világegyetem sem elég nagy. Még ilyen hatalmas területen sem tartható fenn korlátlan időn keresztül a rendszer.

Karen érdeklődéssel hallgatta, de úgy érezte, túlságosan általános síkra csúszott a beszélgetés.

-         Mi köze mindehhez Avalonnak és a bujdosóknak?

-         Már vártam a kérdését, admirális asszony.

-         Mi közük ehhez?

-         Az Ultenberg csoport önvédelemből üldözi Avalont.

-         Önvédelemből?

-         Félnek tőle. Okuk van rá.

-         Miért?

-         Avalonban valószínűleg ismerik Sigismundo Rafa képleteit.

-         Az micsoda?

-         Felhasználásukkal a digitális téridő bármikor megszüntethető.

Folytatása következik.