Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

KÉTSZÁZKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

 

 

-         Részletesen? – makogta a fogoly.

-         Ezen múlik az élete! – mondta neki nagy nyomatékkal a szőke nő.

Richard Anthony Eastman, a Rodney csatahajó egykori altisztje elsápadt.

-         Ne mérlegeljen! – rivallt rá Ed Philips.

-         Mit akarnak hallani?

-         Mindent!

-         Az én tudásom hiányos.

-         Azért csak halljuk, amit tud!

A szőke nő egy pohár italt tett a fogoly elé. Csaknem rá is mosolygott, de még idejében uralkodott az arcizmain. Megőrizte a zord tekintetet.

A fogoly hálásan nézett rá:

-         Köszönöm szépen!

-         Halljuk!

Mielőtt hozzákezdett volna, Ed Philips egy intéssel megállította.

-         Csak gondolja át, amit mondani akar – azzal Karenhez fordult. – Beszélhetnénk egy pillanatra, admirális?

Karen egy másodpercre meglepődött, aztán visszarázódott a szerepébe.

-         Parancsoljon, Philips hadnagy! Jöjjön!

Tett néhány lépést a vezérlőterem felé. Ed Philips követte. A fogoly látható szorongással az arcán nézett utánuk.

Amikor hallótávolságon kívülre értek, a szőke nő biccentett.

-         Valami fontos?

-         Szeretném, ha én vezethetném a kihallgatását. Van már benne tapasztalatom.

-         Titkol valamit?

-         Biztos vagyok benne.

Karen Bozchana Kadlecikova elmosolyodott.

-         Te hallottál már erről az Ultenberg-kölcsönszerződésről, Ed?

-         Hallani hallottam, de ködös dolgokat, és nem tudtam, hogy ekkora jelentősége van. igazából nem is állt össze vele kapcsolatban semmi a fejemben. Csak annyit tudtam, hogy valaki valamiért valami gigantikus összeget kölcsönzött a Föld vezetőinek.

-         Én a Földön éltem. Nem különös, hogy soha semmit sem hallottam róla?

-         Nem, Karen. Ezen nem csodálkozom. A Földön sokkal könnyebb titkot tartani, mint a világűrben. Amit eddig hallottam, már az alapján is nyilvánvaló, hogy a Föld urainak jű okuk volt eltitkolni az anyabolygó lakossága előtt ezt az ügyletet.

Visszamentek a fogolyhoz.

-         Philips hadnagy úr fogja kihallgatni, maga pedig a legjobb tudása szerint válaszol. – mondta a fogolynak a szőke nő.

-         Igenis, admirális asszony! – vágta rá az egykori altiszt.

Karen elmosolyodott. A fogoly most először szólította így.

Ed Philips akkurátusan nekigyűrkőzött. Szúrós pillantást vetett a fogolyra, régimódi jegyzetfüzetet vett elő, sőt még a szemüvegét is feltette.

-         Neve?

A fogoly habozott.

-         Nem értette a kérdést?

-         Melyik nevemet?

-         Természetesen a valódi nevét kérem.

-         Richard Anthony Eastman.

-         Ez a valódi neve?

-         Igen uram, a valódi.

-         Mi a jelenlegi munkahelye?

-         Személyi titkár vagyok a Herculia bolygón, Mr. Hidzsó Yokosuka mellett.

-         Ez a valódi munkahelye?

-         Igen, uram!

-         És a valódi beosztása személyi titkár?

-         Igen, uram!

Ed Philips váratlanul felemelkedett, és minden szó nélkül óriási pofont kent le a fogolynak. A tenyere nagyot csattant Richard Anthony Eastman arcán, vörös nyom maradt utána.

-         Az utolsó pofon volt! – mondta fenyegetően Ed Philips, és visszaült a helyére. – És az utolsó hazugság. A következő után kivégeztetem!

A fogoly megremegett. Ed Philips ezt látva csaknem nyájas arccal nézett rá.

-         Folytathatjuk a kihallgatást?

-         Igen uram.

Ed Philips egy pillanatig átható tekintettel méregette. Aztán lassú, akkurátus mozdulatokkal újra maga elé vette a jegyzetfüzetet és az írószert.

-         Akkor talán kezdjük elölről.

-         Igen uram.

Ed Philips ádázul elmosolyodott.

-         Rendben. Elölről kezdjük.

A fogoly sóhajtott.

-         Neve?

-         Richard Anthony Eastman.

-         Jelenlegi munkahelye?

Csend. Ed Philips a fejét csóválta.

-         Jelenlegi munkahelye?

-         Herculia – ezt alig hallhatóan mondta, szinte suttogta.

Ed Philips csaknem barátságosan mosolygott:

-         A cég neve?

Nem volt felelet.

Ed Philips arca elkomorodott:

-         A cég neve?

Most sem volt válasz.

Ed Philips félig felemelkedett:

-         Utoljára kérdem. A cég neve?

-         FI – nyögte alig hallhatóan a fogoly.

-         Az minek a rövidítése?

-         Federal Intelligence. Szövettségi Hírszerzés.

 

Folytatása következik.

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu