SZÁZKILENCVENKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ultenberg-kölcsönszerződés? A szőke nő roppant tanácstalanul nézett Ed Philipsre, de a férfi arcán ugyanolyan értetlenség ült, mint amilyet ő is érzett. Mi a csuda az Ultenberg-kölcsönszerződés?

Helmut Schellenberg is meglepetten nézett, de tőle Karen nem is várt mást.

A fogoly azonban szemmel tartotta Karent, a szőke nő pedig nem óhajtotta elárulni neki a teljes tudatlanságát.

-         Ön mit tud az Ultenberg-kölcsönszerződésről? – kérdezte tőle magától értetődő természetességgel.

A fogoly mély levegőt vett.

-         Amikor megkaptam a megbízatásomat, nyolcas fokozatú esküt kellett tennem – magyarázta.

Karen türelmesen elmosolyodott.

-         Döntse el – mondta a fogolynak kimért hangon. – akad-e együttműködni velünk.

A férfi az ajkába harapott.

-         Mit kapok, ha akarok? – kérdezte pimaszul.

Karen vállat vont.

-         Az égvilágon semmit. De életben hagyom.

-         És ha nem?

-         Félórán belül kilőjük az űrbe a koporsóját.

A fogoly tétovázott.

-         Döntse el, mit akar! – vetette oda látszólagos nemtörődömséggel a szőke nő, és igyekezett minél türelmetlenebb arckifejezést ölteni. – Van néhány percem. Ha érdekes, meghallgatom. Ha nem, ne rabolja az időmet tovább.

Mivel a fogoly még mindig habozott, Karen felpattant a helyéről.

-         Ne! Kérem, ne! Elmondok mindent, amit akar!

Erre még Ed Philips is nagyot sóhajtott, de a fogoly nem rá figyelt.

-         Rendben van – ült vissza Karen. – Beszéljen!

-         Mit akar hallani?

-         Először is azt, mi szivárgott ki az Ultenberg-kölcsönszerződésről.

Ed Philips elmosolyodott. Tanítványának érezte a szőke nőt, és ebben a pillanatban nagyon büszke volt rá.

-         Az több időt kíván – nyögte a fogoly.

-         Az igazságra van időm. Ha be akar csapni, el se kezdje.

-         Rendben van, elmondom.

-         Halljam!

A fogoly láthatóan elszánta magát. A három rabtartó feszülten várakozott.

-         Hol kezdjem?

-         Az elejénél. Mindent tudni akarok, amit ön tud az Ultenberg-kölcsönszerződésnél, mit tudnak az ön megbízói, aztán azt is, ki fecsegte ezt el magának, mikor és miért. Érti? Mindent!

A fogoly bólintott.

-         Az Ultenberg-kölcsönszerződés világunk alapvető fontosságú tényezője. Nekem azt mondták, csak ennek ismeretében érthető meg az Univerzum jelenlegi helyzete.

-         Folytassa!

Ed Philips is hegyezte a fülét, Helmut pedig tátott szájjal hallgatott.

-         Annak idején – folytatta a fogoly. – pontosan nem tudom, mikor az Ultenberg-csoport, vagyis inkább annak akkori vezetője, Aaron Joshua Ultenberg hatalmas összegű hitelt nyújtott egy több száz üzletemberből álló csoportnak, akik lényegében az akkori Föld tényleges irányító testületét alkották. Az Ultenberg-kölcsönszerződés elvileg magándokumentum, semmiféle állami hatóságnak, semmilyen állam kormányzatának nincs hozzá köze, mégis minden ettől függ.

-         Tovább!

-         Akkoriban a nagyközönség elvben még nem szerzett tudomást a világűrbe költözés lehetőségéről, pedig akkor már évek óta működtek az első titkos emberi kolóniák szerte a Tejútrendszerben, sőt azon is túl. Maga Aaron Joshua Ultenberg is egy ilyenen élt, amelynek pontos helye szigorúan titkos volt, és ma sem deríthető ki.

-         Igen. Folytassa!

-         A kölcsönszerződés előírta, hogy a pénz csupán egyetlen célra fordítható; meg kell vásárolni belőle az Ultenberg tulajdonában lévő különleges eszközöket, amelyek a létező terek kilencvenöt százaléka feletti uralom kiépítését teszik lehetővé.

Karen csaknem felkiáltott. A térmanipulátor! Látta, hogy Ed Philips is ugyanezt gondolja. A szemük találkozott, ettől némileg megnyugodtak.

A fogoly felnézett és elhallgatott.

Karen tudta, hogy beszéltetnie kell.

-         Miért mondták el magának mindezt?

-         A küldetésem miatt.

-         Rendben. Folytassa!

-         A kölcsönszerződés előírta, hogy a világtérnek az Ultenberg által megnevezett részéről a vásárlók örök időkre lemondanak, azt nem is tekintik a Világegyetem részének. A szerződés záradéka kötelezte a vásárlókat és leszármazottaikat arra, hogy az ügylet lejárta után a legrövidebb időn belül gondoskodnak róla, hogy minden állam deklarálja tér és idő szabadságát, illetve a téridő szabad megválasztásának szabadságát.

-         A téridő szabad megválasztásának szabadságát? – visszhangozta Helmut.

-         Igen, uram. Az időről a szerződés tizenkettedik pontja beszélt. Sokan nem is tudják, hogy az Ultenberg-kölcsönszerződésben nemcsak a térről, az időről is szó van. az idő megválasztásához szükséges eszközök csakis akkor kerülhetnek a vásárló birtokába, amikor az teljes egészében kifizette a kamatokat.

Folytatása következik.