SZÁZKILENCVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen bólintott. Igen. A gazembernek a csatahajón kell lennie. A fogolytérben. Vajon hogyan lehetne azonosítani?

-         Ha a foglyok közt van, – morfondírozott Ed Philips. – valamilyen módszerrel el kellene különítenünk. Erre vannak bevált szisztémák, de mindegyik nagyon lassú. Sajnos a hibaszázalék nem elhanyagolható. Úgy gondolom…

A könnyűcirkáló szakította félbe:

„Hajó az admirálisnak! A parancs végrehajtva. A nanorobot megszakította a kapcsolatot, a hibernációs tér biztonságban.”

A szőke nő megkönnyebbülten bólintott. Végre egy problémával kevesebb.

-         Folytasd, Ed! – mondta Helmut.

-         Nem is tudom – bizonytalanodott el a másik. – azt hiszem, egyik elgondolás sem használható…

-         Szerintem mindenképpen Winckelmann emberei közt kellene szétnéznünk.

-         Nem hinném – vetette ellen Ed Philips. – Winckelmann és az emberei nyilván jól ismerik egymást. Valószínűleg évek óta. Magam is ügynök voltam, ismerem a kémkedést, jól tudom, mennyire nehéz beépülni egy ilyen bandába, hányféle banánhéjon lehet elcsúszni. Nem hinném, hogy köztük lenne a mi emberünk.

Helmut Schellenberg a fejét csóválta.

-         Azt mondod, abban a szedett-vedett bandában van, amelyikbe az úgynevezett „Mancuso főhadnagy” is tartozik? Nevetséges.

-         Egy ilyen szedett-vedett csapatba bárki bekerülhet – felelte nagyon komolyan Ed Philips. – Akár be is épülhet. Könnyedén.

-         Az lehet, de nem hinném, hogy a csatahajó fedélzetén olyan szabadon mozoghatna, hogy átvehesse az egyik nanorobot irányítását.

-         Attól kém, hogy ügyes!

Karen a fejét rázta.

-         Elbeszéltek a lényeg mellett.

Mindketten csodálkozva néztek rá.

-         Kinek lehetett eleve rendelkezési lehetősége a nanorobot felett?

Továbbra is meglepetten néztek rá.

-         Kinek lehetett? Nem tudjátok?

Mindkettő a fejét rázta.

-         Olyannak, – folytatta nagy lendülettel Karen. – aki valamikor a csatahajó legénységéhez tartozott, és a nanorobot irányítására jogosultsága volt. Mindegy, hogy Winckelmann embereihez tartozott-e, vagy a jövevényekhez. Mindössze néhány százan tartózkodtak a hatalmas csatahajó fedélzetén, és semmiképpen sem beszélhettünk vasfegyelemről. Ha eleve ismerős volt, könnyen találhatott rá módot, hogy aktivizálja és bevesse a nanorobotot. Ő maga talán a közelébe sem ment a hibernációs kamrának.

-         Igazad van, Karen! – vágta rá Helmut Schellenberg.

Ed Philips elismerően nézett a szőke nőre.

-         Így lehetett, Karen.

Helmut töltött magának egy italt, és egy húzásra kiitta.

-         Mire jó ez nekünk? – kérdezte aztán. – Azonosíthatjuk a segítségével?

-         Igen! – felelte Karen meglepetésére Ed Philips. – A hajó tárolja a legénységéhez tartozó személyek ujjlenyomatait, kéznyomát, írisz-mintáját és DNS-ét. Pillanatok alatt azonosítható a tettes, ha rábukkanunk az archívumra.

Karen megértette.

-         Admirális a hajónak! Kérem az említett archívum azonnal feldolgozását!

„Hajó az admirálisnak! A parancsot vettem. Végrehajtom.”

-         Admirális a hajónak! Vettek a foglyoktól DNS-mintákat?

„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

-         Admirális a hajónak! Kérem összevetni az archívum anyagát a foglyok DNS-ével. Minden esetleges egybeesésről soron kívül kérek jelentést!

„Hajó az admirálisnak! A parancs végrehajtása folyamatban!”

Karen bólintott és figyelt. Biztos volt benne, hogy nincs sok ideje. Valaki a hajón, a foglyok között a Rodney alacsonyabb rangú tisztje, esetleg tiszthelyettese lehetett. Talán évtizedekkel ezelőtt. Hivatali jogosultsága volt a nanorobot aktiválására és kezelésére. Ezzel élt vissza.

Volt azonban valami, ami ennél sokkal de sokkal nyugtalanítóbb volt.

Mi is az?

A szőke nő lázasan gondolkodott. Amikor rájött, hangosan kimondta:

-         Valaki valahol pontosan tudja, hogy a csatahajón van Williams admirális – hibernált állapotban.

Mindkét férfi tágra nyílt szemmel nézett rá. A tény teljesen nyilvánvaló, mégsem mondta ki eddig senki.

Ed Philips homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek.

A csendbe váratlanul hasított a jól ismert géphang:

„Hajó az admirálisnak! Gyanúsítható személy azonosítva.”

 Folytatása következik.