SZÁZKILENCVENEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Schellenberg erre nagyon bután nézett. Karen a láttára csaknem elnevette magát.

-         Végül is, – fejtegette Ed Philips. – Warlord agya talán tetszőleges számú példányban áll rendelkezésre valahol. Az egyiket ide mellékelték nekünk.

Helmut Schellenberg tekintete megkeményedett.

-         Rendben van, – mondta hangosan gondolkodva. – de a tudat energiát igényel. Még egy gépbe töltött tudat sem élhet levegőből. Ez az izé valahol nyilván be van kapcsolva a hajó energia-rendszerébe.

A szőke nő erre a fejét rázta.

-         Nem. Arról tudnánk.

-         Akkor honnan szerez energiát?

Karen egy pillanatig gondolkodott. Aztán megértette:

-         Csak egyféleképpen lehet. Valami módon össze van kötve a hibernációs kamrával, érzékeli, hogy ott mi történik. Egyfajta csökkentett módban működik, hogy magára ne vonja a hajó rendszereinek figyelmét. Akkor azonban, amikor odaát megindul a hibernáltak élesztése, beavatkozik.

-         Valami módon összekötve? – morfondírozott Ed Philips. – Nyilván elektronikusan. Ezt azonban ellenőrizni tudjuk.

Karen bólintott.

-         Admirális a hajónak! Kérem ellenőrizni a most felfedezett objektum elektronikus kapcsolatait, különös tekintettel a hibernációs kamrával való összeköttetésre. Ugyancsak kérem ellenőrizni az objektum energia-felvevő rendszerét. Kérem tisztázni, rendelkezik-e bármiféle energia-fejlesztő berendezéssel.

-         Úgy van! – kiáltott fel Ed Philips. – Lehet saját energia-fejlesztője! Akár nukleáris is.

-         Admirális a hajónak! Kérem meghatározni, mikor készült a most felfedezett objektum. Ha más nem adódik, legyen az a kiindulópont, hogy a hibernációs kamra elkészítésekor létezett-e már.

„Hajó az admirálisnak! A parancs teljesítése folyamatban!”

-         Nukleáris? – kérdezte nyomorult arccal Helmut. – Azzal mit kezdünk?

A szőke nő nemet intett.

-         A világűrben talán annyi felesleges nukleáris energiaforrás van, hogy egyet itt nyugodtan eltékozolhatnak?

-         Lehet, hogy igazad van, Karen, – vetette ellen Ed. – de a tudatot működtető számítógépnek talán igen sok energiára van szüksége.

-         A hibernációs kamrának is – vágta rá a szőke nő.

-         Ezzel mit akarsz mondani?

Most Helmut Schellenberg értette meg.

-         Onnan veszi! A hibernációs berendezésekből! Nem érted, Ed? Nagyon egyszerű! Amikor a hibernációs berendezés megkezdi az élesztést, hirtelen megnövekszik az energia-felhasználása. Ezt érzékeli a gép, és működésbe kezd. Ez egyszerű, gyorsan megtervezhető eljárás. A tudat információt kap, és kivégzi a hibernáltakat.

Ed Philips elgondolkodott.

-         Mi értelme van ennek? Odáig értem, hogy az apám a társaival hibernálásba megy. Ez csaknem logikus. Annyi időutazás után nem akar több újabb és ismeretlen téridőbe csökkenni, meg akar maradni ebben. Nagyon meg tudom érteni. Ugyanakkor azonban valamit át is akar ugrani, közeledni szeretne egykori időotthonunkhoz, legalább ebben a téridőben. A vele lévők ugyanígy éreznek. Úgy döntenek, hibernálásban töltenek el valamennyi időt. Ez meglehetősen kockázatos lépés, mégpedig nemcsak a hibernálásból eleve adott kockázati tényezők miatt, hanem azért is, mert bőven akad ellenségük. Ennek ellenére vállalják, hogy hibernálásba mennek, azaz hosszabb időre totálisan kiszolgáltatott állapotba helyezik magukat. Idáig értem.

Elhallgatott.

-         Rendben – nézett rá a szőke nő. – Mi az, amit nem értesz?

-         Még azt is értem, – folytatta Ed Philips. – hogy valami ellenség meg akarja őket ölni. De nem értem, miért ilyen bonyolult módon. Miért nem pusztította el a hibernációs kamrát, miért kell megvárnia az élesztést?

Folytatása következik.