SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ

 Íródott Nyuzga javaslatára

Karen összevont szemöldökkel meredt a képernyőre. Most nem érkezett azonnal válasz. Helmut értetlenkedve bámulta hol a szőke nőt, hol az elsötétülő képernyőt, Ed Philips láthatóan gondolkodni próbált.

„Hajó az admirálisnak! Egyetlen ilyen objektumot találtam. A csatahajó parancsnoki lakosztályának hátsó falában található. Nyolcvan méterre van a hibernációs kamrától.”

A számítógép ezt az utolsó adatot kérés nélkül is megadta.

-         Admirális a hajónak. Képernyőre!

Azonnal megjelent újra a csatahajó tervrajza, ezúttal szürke árnyalatban, hogy annál jobban elüssön tőle a négyszögletes bíbor színnel jelzett terület a parancsnoki lakosztály hátsó falában.

Nem is volt annyira kicsi.

-         Mekkora ez valójában? – kérdezte Helmut.

-         Akkora, mint a teljes parancsnoki lakosztály – vágta rá a szőke nő.

-         Gondolod, hogy itt bujkál valaki?

Karen nem felelt. Gondolkodott. Annyi meglepetés érte már, amióta ugyanez a könnyűcirkáló elrugaszkodott vele a Hold felszínéről, hogy most már semmin sem lepődött meg.

Mi várhat még rá? Mikor lesz ennek az egész lidércnyomásnak vége? Vége lesz-e valaha egyáltalán?

Mit is mondott még Robert?

-         Admirális a hajónak! Kérem ellenőrizni, hogy a Rodney minden eszköze, áramköre, számítógépe és egyéb berendezése fölött tényleges ellenőrzést gyakorlunk-e! Vannak-e olyan eszközök, amelyek felett nem diszponálunk? Ha igen, azonnal kérem a listájukat!

Most azonnal válaszolt a könnyűcirkáló:

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó fő számítógépe a fedélzetén található minden berendezés felett ellenőrzést gyakorol,és rajta keresztül mi ellenőrizzük az említett összes eszközt.”

A szőke nő vadul megrázta a fejét.

-         Admirális a hajónak! Nem hiszem! Újabb, és mindenre kiterjedő ellenőrzést kérek!

„Hajó az admirálisnak! A parancs teljesítését megkezdtem!”

Karen dühös volt.

-         Admirális a hajónak! Az előbb felfedezett objektum mindenképpen rendelkezik informatikai vagy egyéb eszközökkel. Diszponálunk-e felettük?

Bűntudatos felelet érkezett:

„Hajó az admirálisnak! A jelzett területen semmiféle eszköz felett nem diszponálunk.”

 A szőke nő komoran bólintott. Sejtette.

-         Admirális a hajónak! Listát kérek a Rodney fedélzetén található összes hasonló objektumról!

„Hajó az admirálisnak! Parancsának teljesítése folyamatban!”

Karen bólintott. Csak minél hamarabb. Valami meghatározhatatlan félelem gyötörte, végükre akart végre járni a dolgoknak.

-         Karen, megmagyaráznád végre, mi zajlik itt? – követelte Helmut Schellenberg.

-         Azt hiszem, én sejtem – jegyezte meg Ed Philips, mire Helmut nem tudta, hogy most melyikükre figyeljen.

Karen ivott egy kortyot.

-         Hallottam valamit egy bizonyos Martinelliről, – mondta aztán. – és a róla elnevezett Martinelli-számítógépről.

Várakozásteljesen nézett Ed Philipsre.

-         Csak pletykákat hallottam róla – mondta a férfi.

-         Amelyek nyilván közelebbről és autentikusabb forrásból származnak, mint azok a mendemondák, amelyeket én hallottam róla a Földön.

Ed Philips elhúzta a száját.

-         Hát jó…

-         Mi fán terem az a Martinelli-computer? – kérdezte Helmut teljesen fölöslegesen.

Karen várt, Ed Philips azonban nem folytatta.

-         Előbb te – mondta, amikor a nő kérdőn nézett rá.

-         Az enyém nem sok – felelte Karen. – Csak éppen ennyi: Létezett a Földön egy Carlo Martinelli nevű Nobel-díjas tudós, aki állítólag képes volt arra, hogy valódi emberi tudatot töltsön a számítógépeibe.

-         Micsoda? – kiáltott fel Helmut.

-         Emberi tudatot. Élő tudatot.

Helmut Schellenberg szeme tágra nyílt.

-         Úgy érted, hogy valaki élő embernek a tudatát?

-         Igen, pontosan így értem.

-         Aztán? Mi történt azzal a Martinellivel?

-         Néhány esztendővel a Nobel-díj átvétele után eltűnt a Földről. Állítólag ismeretlen helyre vándorolt ki. Ez némi feltűnést keltett, hiszen mit akarhat egy Nobel-díjas tudós a világűrben? Rajta kívül egy ilyen se hagyta el az anyabolygót. Ráadásul nyomozás volt az ügyben, mert Martinelli távozása feltűnően tisztázatlan volt. A végén annyit állapítottak meg, hogy feltehetőleg illegálisan hagyta el a Földet. Én ennyit tudok.

-         Én pedig tudom a történet folytatását, – kezdte Ed Philips. – bár mindig mendemondának gondoltam. Azt hallottam, hogy ez a Carlo Martinelli nevű földi tudós beállt az egyik legfélelmetesebb kiskirály, a Vega-rendszer környékén tanyázó Warlord szolgálatába, és képes volt a hadúr tudatát számítógépekbe tölteni.

-         Warlord? – vakkantotta Helmut. – Ritka rossz hírű fickó volt, de szerencsére már nem él.

-         Arra ne végy mérget! – vigyorgott Ed.

-         Miért? Élhet?

Ed Philips válasz helyett a képernyő felé intett.

Helmut Schellenberg szeme elkerekedett.

-         Azt akarjátok mondani, hogy ott bent egy gépben Warlord tudata van?

-         Ez még korántsem biztos.

Folytatása következik.