SZÁZNYOLCVANKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips a fejét rázta.

-         Agyrém, Karen – mondta kissé csalódottan.

-         Talán agyrém, de valóság – vágta rá váratlanul Helmut Schellenberg.

Még a szőke nő is meglepetten nézett rá.

-         Máshol ugyanis nem lehet.

Karen bólintott. Valóban nem lehet másutt. Kizárólag ott.

-         Lehetetlen – makacskodott Ed Philips. – A válaszfalak általában tömörek.

-         Nem hinném! – vitatta Helmut. – Tele vannak mindenféle vezetékekkel.

-         Egy vezeték helyén aligha bujkálhat ember.

-         Talán van nagyobb is.

-         És ha van? honnan jut élelemhez és levegőhöz?

-         Ne mondd, hogy ezt nem lehet megoldani.

-         Őrültség, Helmut!

-         Én meg azt mondom, foglalkoznunk kell vele.

Karen nem habozott:

-         Admirális a hajónak! Kérek térképet a csatahajó válaszfalairól. Kérem külön jelölni az üreges részeket. Arra vagyok kíváncsi, rejtőzködhet-e odabent ember.

Gyors választ kapott. Szinte azonnal megjelent a panorámaképernyőn a Rodney válaszfalainak bonyolult térképrajza. Számos üreg volt, de gyakorlatilag mindenütt annyira jelentéktelen méretűek, hogy azokban ember nem mozoghatott.

Mindhárman üres tekintettel bámulták. Karen látta, hogy a két férfi tanácstalanul fixírozza egymást. Ezek még a végén képesek lesznek egymásnak esni. Édes Istenem, csak ezt ne…

Mi itt a megoldás? Egyáltalán lehetséges-e valamilyen megoldás?

Elgondolkodott.

-         Valahol mégiscsak lennie kell valamilyen üregnek – Helmut kitartott, bár maga se hitte, amit mondott. – Talán, ha szektoronként figyelmesen végignézzük…

-         Ember, az napokba telne! – rivallt rá Ed Philips.

Karen gondolkodott. Robert egyszer mondott valamit. Aztán egy éve valami professzor kísérője volt, az is karattyolt sokat, és azt képzelte, hogy a csinos szőke hivatásos barátnő semmit sem ért a szóözönből. Karen azonban néhány dolgot annyira furcsának érzett, hogy utánajárt. Felét sem értette annak, amit megtudott, de mindent elraktározott az agya valamelyik sarkában.

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó válaszfalaiban sehol sem található akkora üreg, amelyben egy ember elférhetne.”

Úgy hangzott, mint valami ítélet. Helmut lehorgasztotta a fejét.

A szőke nő azonban már egészen másra gondolt.

-         Admirális a hajónak! áttekintést kérek azon helyekről, ahol a csatahajó válaszfalai tömörebbek az átlagnál.

 A két férfi döbbenten meredt rá.

Folytatása következik.