SZÁZNYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

„Hajó az admirálisnak! Javasolhatnám addig a térugrás elhalasztását?”

-         Admirális a hajónak! Természetesen! Úgy gondolom, addig pihenőre térek – a két férfira nézett. Sütött róluk a fáradtság, különösen Ed Philips elkínzott tekintetéből. – A tisztjeimmel együtt.

„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana Kadlecikova admirális! A tisztek számára a tiszti körletben akad hálóhely, az ön számára pedig azonnal előkészítem az admirális lakosztályát.”

 Karen meglepetten nézett fel.

-         Admirális a hajónak! Admirális lakosztálya? Van olyan?

„Hajó az admirálisnak! Természetesen, Karen Bozchana admirális. Minden luxusigényt kielégítő lakosztály, de csak akkor szabad megnyitni, ha admirális tartózkodik a hajón. A rendelkezésére áll.”

 Karen hálásan bólintott. Abban a flancos lakosztályban legalább most alaposan kipiheni magát.

Túlságosan sok meglepetés érte, megint pihenni kell, de nagyot.

Látta Ed Philips arcát, belenézett a férfi sóvár tekintetébe, és határozottan megrázta a fejét.

-         Nem!

Látta a csalódást. Nem érdekelte. Nem is olyan régen testestül-lelkestül készen állt arra, hogy a férfié legyen. Annak azonban vége. Mindörökre vége. Soha többé nem tud úgy nézni Ed Philipsre, mint férfira.

Ed Philips azonban határozatlanul tipródott, mire a szőke nő még rá is szólt:

-         Indulj pihenni! – Helmutra nézett. – Te is!

Az ifjabb Schellenbergnek nem kellett kétszer mondani, Ed Philips viszont még mindig várt valamire.

-         Ez parancs, Ed!

A férfi elkotródott.

Karen egy csöpp szánalmat sem érzett iránta. Jószerivel még utána sem nézett. Pokolian fáradt volt, igyekezett kikapcsolni a tudatát.

Amikor az admirális lakosztályát megszemlélte, nem tudta megtagadni csodálatát és elismerését az ismeretlen kínai tervező iránt. A lakosztály a legelőkelőbb szállodák fejedelmi kategóriájával vetekedett.

A szőke nő most kiélvezte a kényelmet, de alaposan. Kényelmesen elnyújtózott a márvány fürdőkád habos és illatos vízében, aztán hatalmasat aludt a királynőnek való, hatalmas ágyban.

Ébredés után lakomának beillő reggeli várta a lakosztály étkezőjében. Válogatott ínyencfalatok. A kaviár csak egy volt a sok közül. Biztos volt benne, hogy a két férfi aligha kap ilyen ragyogó reggelit, de most nem is bánta.

Maga is meglepődött saját farkasétvágyán. Az utolsó falatig megevett mindent.

Reggeli után kényelmesen elnyúlt a karosszékben. Vajon a férfiak felkeltek már? Egyáltalán nem volt még kedve visszamenni a vezérlőbe.

Lehet innen hívni a hajót? Hát persze, hogy lehet, lefekvés előtt is beszélt vele.

-         Admirális a hajónak! Megtörtént a robotkatonák besorozása?

Azonnal megkapta a választ:

„Hajó az admirálisnak! A feladat végrehajtva.”

 Valami még lógott a levegőben. Karen kivárt.

„Hajó az admirálisnak. Nagyon fontos jelentenivalóm van, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

 Karen megköszörülte a torkát, és a tőle telhető leghivatalosabb tónusban felelt:

-         Admirális a hajónak. Hallgatom a jelentést.

„Hajó az admirálisnak. Megtaláltuk a hibernáltak ébredésére vonatkozó instrukció forrását.”

 Karen megdöbbent.

-         Admirális a hajónak. Az instrukció forrását? Ezek szerint valaki most programozta az ébredésüket?

„Hajó az admirálisnak. Igen, admirális, ez a helyzet. Valaki utasítást adott a gépezetnek, hogy ébressze fel a hibernáltakat, ugyanakkor pedig elrendelte a kivégzésüket.

 A szőke nő összerándult.

-         Admirális a hajónak. Ezek nem előre programozott menetrend szerint történt?

„Hajó az admirálisnak. Nem. Az utasítás valahonnan a csatahajó belsejéből érkezett.”

 Folytatása következik.