SZÁZNYOLCVANHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen gondterhelt arccal gondolkodott. Lehet, hogy csupán néhány percet nyertek, és elölről kezdődik.

-         Szinte bármikor újra indulhat – dörmögte Ed Philips.

-         Mennyi időre szól a rendszer-visszaállítás? – kérdezte Helmut.

A könnyűcirkáló azonnal felelt; mint aki figyelmesen követi a társalgást.

„Hajó az admirálisnak! A rendszer-visszaállítás sztenderd ideje egy esztendő.”

-         Van egy évünk? – kérdezte az ifjabb Schellenberg.

-         Nem hinném – felelte neki a szőke nő. – Nem tudjuk, mi váltotta ki a folyamat elindulását.

-         Pedig jó volna tudni – toldotta meg Ed.

Helmut Schellenberg most ránézett, aztán a másik férfi arcán hagyta a tekintetét. Merően, feltűnően nézte. Ed Philips csodálkozva meredt rá, de egy pillanatra hang se jött ki a száján.

-         Történt valami? – kérdezte aztán idegesen.

-         Arra gondoltam – felelte lassan a másik. – hátha azért indult meg a felébredési folyamat, mert te felbukkantál.

Ed Philips hitetlenkedve meredt rá, az arca egyszerre volt ijedt és dühös.

-         Marhaság!

-         Nem is annyira marhaság, Ed – csapott le rá Karen.

-         Nem vagyok a csatahajó fedélzetén!

Karen elgondolkodott. Valóban nem. És?

-         Nem biztos, hogy az számít – folytatta óvatosan Helmut. Látta Ed dühös tekintetét, és nem akart felesleges szóváltásba bocsátkozni a másik férfival.

-         Hanem? – nézett rá fáradtan Ed Philips.

-         Kommunikációs kapcsolatban vagy a csatahajóval. Ki tudja, milyen műszer regisztrált, mikor és hogyan.

Karen bólintott.

-         Admirális a hajónak! Kérem leltárba venni a csatahajó összes műszerét, mindnek regisztrálni elsődleges és másodlagos rendeltetését.

„Hajó az admirálisnak! A parancs teljesítése már folyamatban, de a feladat végrehajtása a műszerek roppant tömege miatt hosszabb időt vesz igénybe.”

-         Egy nagy teljesítményű fedélzeti számítógépnek? – motyogta Ed Philips.

„Hajó az admirálisnak! A műszerek elsődleges és legális rendeltetése már minden esetben megtörtént. Viszont másodlagos, harmadlagos és egyéb, esetleg nem jelzett, álcázott, titkolt, illegális rendeltetésük feltárása hosszabb időt igényel.”

-         Nem bizonyítja – dörmögte Ed Philips.

-         Mi van? – nézett rá Karen Bozchana Kadlecikova.

-         Nem bizonyítja, hogy miattam indul el az ébredési folyamat.

-         De nem is cáfolja.

Hallgattak néhány pillanatig.

-         Rendben van, – mondta aztán sokkal békülékenyebb hangnemben Karen. – de valahogy minden egyre kevésbé világos.

-         Nekem mondod…

-         Úgy érzem, valamit még nem tudunk. Valami hiányzik. Mintha hiányos mozaik volna a kezünkben – mondta nagyon komolyan Karen.

Rövid csend után Helmut szólalt meg:

-         Valamit olvastam. Vagy hallottam.

-         Mit?

-         A Victoria-4-ről.

-         Mi a csuda az az Victoria-4?

-         Valaki írt egy cikket arról, hogy nem stimmel az utolsó ütközet. Állítólag annak a helyén állítottak egy emlékművet, amit Victoria-4-nem hívnak. Azt olvastam róla, hogy ott nem lehetett ütközet, és hogy ott semmi sincs.

Karen nagyot fújt.

-         Admirális a hajónak! Járt-e a csatahajó a Victoria-4 mellett?

„Hajó az admirálisnak! Igen! Az elektronikus hajónapló világosan közli: emlékmű-állítás, Victoria-4.”

-         Admirális a hajónak! Merre található?

Válaszul a panorámatérképen megjelent a csillagtérkép, pirossal megjelölve egy apró pont, rajta a felirat: „Victoria-4”. Ez persze a szőke nőnek nem mondott semmit.

-         Admirális a hajónak! jellemezd a környéket!

„Hajó az admirálisnak! A Victoria-4 egy közepes méretű, de lakatlan és életre alkalmatlan kőzetbolygó körül kering. Értékelhető távolságban gyarmat, vagy bármilyen emberi lakhely nem található.”

 Karen sóhajtott.

-         Admirális a hajónak! Térugrást előkészíteni! Irány: a Victoria-4!

 Folytatása következik.