Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

SZÁZHETVENÖTÖDIK RÉSZ

 

Íródott Nyuzga javaslatára

 

 

A szőke nő újra töltött mindhárom pohárba.

 

-         Folytasd!

-         Harmadszorra részletes tervet készítettünk. Elhatároztuk, hogy átvesszük a világot irányító körök feletti hatalmat. Mindannyian otthonosan mozogtunk itt, és rendelkeztünk a legfontosabbal, az információval. Pontosan tudtuk előre, melyik gazdasági trend hová fut ki, mibe érdemes befektetni, tudtuk, hogy középtávon hová vezetnek az egyes folyamatok.

-         És a pénz? – kérdezte Helmut.

 

Ed Philips mosolygott.

 

-         A pénz? A pénz ezen a szinten voltaképpen fikció. Már régen nincs aranya- vagy másféle fedezete, és gyakorlatilag annyi bankjegy sem létezik, amennyi pénz van a forgalomban. Kellő mennyiségű és minőségű információ birtokában bárki bejuthat a nagyon gazdagok körébe. Persze, ehhez alattomosság és gátlástalanság is kell. Bennünk megvolt ez is. Több is, mint amennyi kellett volna.

-         Ez mit jelent?

-         Egymással szemben is gátlástalanok és alattomosak voltunk.

-         Mi történt?

-         Már csak egyetlen példányunk volt a szerkezetből. Ezt közös ellenőrzés alatt tartottuk. Viszont volt közöttünk valaki – az unokatestvérem férje – aki rendelkezett a szerkezet teljes tervdokumentációjával. Apám úgy döntött, hogy ezt nem tudatjuk a többiekkel. Ez is alattomosság, de ez volt a szerencsénk.

 

Nagyot kortyolt az italából.

 

-         Csaknem nyolc esztendeig tartott, amíg véghezvittük a tervünket. Az előző időutazás alatt megismert emberekkel volt dolgunk, csakhogy most mi voltunk előnyben, ellenük fordítottuk a gyengéiket. Felülkerekedtünk.

-         Aztán? – kérdezte mohón Helmut Schellenberg.

-         A terv egyik kulcsszereplője volt David Green-Holberg. Kiváló képességű pénzügyi szakembernek ismertük, az is volt. A pénzügyi hatalom megszerzésében elsősorban az ő tálentumára építettünk, illetve az ellenfeleink gyanútlanságára. Az utóbbival nem si volt semmi gond. Az előző időutazásból megismert csökönyös, szűk látókörű, csökevényes fantáziájú emberek eszén sikerült túljárnunk. Teljes sikert arattunk. Közben tiszteltük és csodáltuk Green-Holberg fantáziáját, ügyességét, körültekintését és kreativitását, és úgyszólván természetesnek tekintettük, hogy a csoportunk feletti teljes irányítás átcsúszik az ő kezébe. Csak akkor fogtunk gyanút, amikor konstatálnunk kellett, hogy immáron a szerkezet felett is egyedül ő diszponál.

-         Az időgép felett.

-         Igen. Tökéletesen az ellenőrzése alá vonta, ahogy minden mást is. Egy napon arra ébredtünk, sehová sem mehetünk, és a legcsekélyebb vásárlást sem tudjuk lebonyolítani David Green-Holberg tudta és hozzájárulása nélkül. Néhányan emiatt hangoskodni kezdtek, és gyűlést hívtak össze.

 

Karen Bozchana Kadlecikova savanyúan húzta el a száját. Aligha mentek bármire a diktátorral szemben.

 

-         Kudarcot vallottatok, ugye?

 

Ed Philips tekintete elfelhősödött.

 

-         Enyhe kifejezés.

-         Mi történt?

-         David Green-Holberg meggyilkoltatta az összes ellenzékit.

-         És ti?

-         Lapultunk. Nálunk volt a tervdokumentáció.

 

Folytatása következik.

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu