SZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen Bozchana Kadlecikova nagyot sóhajtott. Igen, ez talán így van, de mit kezdjen vele?

-         Folytasd! – mondta Helmut.

Ed Philips nem kérette magát:

-         Az összeomlás utáni új nemzedék, a fiatalok, akik a globális civilizációt sohasem látták, saját erejükkel igyekeztek talpra állítani az emberiséget. Megtanultak újra verejtékes munkával földet művelni, házat építeni. Közben állandóan meg kellett küzdeniük a gomba módra elszaporodott, újra és újra támadó rabló csürhékkel, amelyek állandóan veszélyeztették a túlélést, néha egész országrészeket tettek pusztasággá. Kemény és kegyetlen emberek voltak ezek a fiatalok; harcos, dolgos és szigorú közösségekben éltek. Keményen megbüntették a lustákat, a rendzavarókat, az erőszakoskodókat és az élősködőket. Néhány évtized elteltével több ilyen kis közösség megerősödött, akkor már ők maguk vezettek irtóháborút a környéket rettegésben tartó bandák ellen.

-         Szörnyű idők lehettek – vetette közbe Helmut Schellenberg.

Igen, azok voltak, gondolta Karen, és kiszáradt a torka. Rémületesen szörnyű idők lehettek. Nyilván mindent véresen megtorolt az új nemzedék, amit elfajzásnak érzett a régiek életében. Micsoda düh, micsoda bosszúvágy, mennyi indulat szabadulhatott fel azokban az emberekben, akik úgy érezték, hogy apáik tönkretették az örökségüket?

-         Azok voltak, szörnyű idők – folytatta Ed. – A Dokumentumok szerint ezrével hullottak az emberek, a lélekszám mindenütt drasztikusan visszaesett. A legtöbb emberi közösség legfeljebb pár száz főből állhatott. A fiatalok megvetették az idősebbeket, akik állandóan televízióról, videójátékokról, autókról, repülőgépekről, külföldi utazásokról és más feneketlen ostobaságokról fecsegtek. Ugyanakkor megpróbálták megőrizni a kiveszőben lévő tudásnak minél nagyobb részét, ebből a célból intézményeket hoztak létre, amelyek az idők során vagy elpusztultak, vagy vallási jelleget öltöttek. Ezen intézmények falai között kezdődött a Dokumentumok írása.

Karen fáradtan bólintott. Értette, de sokallotta. Talán ideje végre aktuálisabb témákra terelni a szót.

-         És utána? Mi történt utána? – kérdezte.

-         A Dokumentumok csak körülbelül egy évszázadnyi időt ívelnek át. Körülbelül nyolc-tíz évvel a katasztrófa után kezdték írni őket, és bő évszázad múlva abbahagyták. A tudósok azt feltételezik, hogy a népesség éghajlatváltozás miatt elvándorolt, vagy idegen hódítók serege szállta meg az országot.

-         Nem így értettem.

-         Hát hogyan?

-         Arra vagyok kíváncsi, ti mit tettetek, amikor erről értesültetek.

Ed Philips nagyot sóhajtott.

-         Apámmal együtt egy igen befolyásos csoporthoz tartoztam.

Karen erre gúnyosan elmosolyodott.

-         A világ elitjéhez?

-         A Földet akkoriban legfeljebb néhány ezer ember irányította, Karen. Ezek ismerték és számon tartották egymást, utódaikat többnyire családjuk köréből válogatták ki.

-         Ilyen „utód” voltál te is?

-         Igen – felelte egyszerűen Philips. – de a dolgok másképpen alakultak.

-         Halljuk! – bőgte Helmut.

-         Amikor a Dokumentumok nyilvánosságra kerültek, nagy zavar támadt a m i köreinkben. Mindenki érezte, hogy a Dokumentumok „forró” iratköteg, de csak kevesen voltunk, akik teljes mélységében felmértük a belőlük áradó veszélyt.

-         Nem inkább figyelmeztetést? – kérdezte a szőke nő.

-         Kevesen jutottunk addig, hogy figyelmeztetésnek tekintsük. A mi köreinkhez tartozó emberek többsége nem hitt benne, hogy a bennük foglaltak megismétlődhetnének. Inkább attól tartottak, hogy fegyvert adnak azok kezébe, akik meg akarják változtatni a Földet. Úgy döntöttek, hamisítványnak nyilvánítják a Dokumentumokat, nevetségessé teszik őket, és meggátolják a terjedésüket.

Karen nagyot sóhajtott. Igen, a mindenható emberi ostobaság. Amely annyi koron át sem képes megváltozni, nem képes a hibáiból tanulni, nem képes engedni saját önveszélyes rögeszméiből.

Mindent értett. Vagy úgy érezte, kezdi érteni.

-         Akkor döntöttetek az időutazás mellett?

Folytatása következik.