SZÁZHATVANHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

-         Az özönvíz? – pislogott Helmut. – Eljön az özönvíz?

-         Igen, – bólogatott Ed Philips. – Az özönvíz a civilizáció összeomlásának hagyományos neve, eléggé szemléletes, nemigen tudjuk helyettesíteni semmivel. A Dokumentumok szerzői szerint az özönvíz nemn valami magától bekövetkező, elháríthatatlan katasztrófa, hanem isteni büntetés, amelyet az emberiség maga idézett a fejére a bűneivel.

-         A bűneivel?

-         Igen, és ezek a bűnök a számunkra ismeretesek, hiszen a Dokumentumok csupa olyan jelenséget sorolnak fel, amelyek a mi modern világunkra nagyon is jellemzőek.

Helmut felemelte a kezét.

-         Ezeket nem kell részletezned. Magam is olvastam a Bibliát.

Ed Philips bólintott.

-         Akkor érted, miről van szó.

-         Te hiszel ebben?

-         Nem tudom, miben hiszek. Viszont a Dokumentumok szerzői hittek benne, és amit mondanak, helyenként nagyon is meggyőzőnek tűnik. Leírják a bűnöket – a civilizáció szétesését, a benne élők izolálódását, az intézményrendszer céltalanná válását – és a büntetést. Szerintük a civilizáció önelégült volt, elhagyta az istenek tiszteletét, és meg akarta ostromolni az eget. Öntelt vezetői tehetetleneknek bizonyultak, mindenható pénze hatástalannak, intézményei szánalmasnak. Elemzésük alapján az özönvíz lényegében nem más, mint a pénzre és költségre alapozott gazdaságfelfogás teljes és tökéletes csődje.

A szőke nő bólintott. Ezt már nemcsak Robert mondta számtalanszor, hanem mások is. A pénz világuralma, az általános eladósodás, a drágulás a civilizáció gyógyíthatatlannak tűnő betegsége, az összeomlás előjátéka.

-         A Dokumentumok első szerzői még olyan emberek voltak, akik az összeomlást maguk is átélték. Drámai szavakkal ecsetelték a közigazgatás és a hatalom összeomlását, megszűnését, az elkeseredett emberek harcait egymás ellen. Kisebb-nagyobb hatalmi központok alakultak, és igyekeztek megszervezni az emberek életben maradását. Aratott a halál azokban az esztendőkben. Temetetlen holtak tízezrei hevertek mindenütt.

Nagyot sóhajtott, és kortyolt az italából.

-         A legdöbbenetesebb élményt azonban az okozza az olvasónak, amikor a következő Dokumentumokat szerzőiként már olyan emberek írásaival találkozik, akik nem éltek még a globális civilizáció idején.

Szétnézett. Helmut és Karen tágra nyílt szemmel figyelték.

-         Ezek már el sem hitték, hogy a globális társadalom egyáltalán létezhetett valaha, és az öregek elbeszéléseit hazugságnak vagy dajkamesének tartották. Ennek sűrűn hangot is adtak.

Olyan csend volt, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna, ha lettek volna a könnyűcirkálóban legyek.

-         Talán és se hittem volna el – sóhajtott aztán Helmut.

-         Hát nem – tette hozzá a szőke nő.

Ed Philips most néhány másodpercig végtelenül fáradt, kimerült ember benyomását keltette.

-         El kellene olvasnotok a Dokumentumokat.

-         Te olvastad őket?

-         Csak részben. Olyan helyen dolgoztam akkoriban, hogy másolatokhoz juthattam.

-         Családi kapcsolatok révén? – kérdezte gúnyosan Karen, de Ed még csak meg sem sértődött.

-         Igen – felelte egyszerűen.

-         Nagyon szeretném elolvasni őket! – jelentette ki az ifjabbik Schellenberg.

Ed tovább mesélt.

-         A fiatal generációk magukhoz ragadták a kezdeményezést, és igyekeztek rendet teremteni a káoszban. Mérhetetlen áldozatokkal újra indították a földművelést, otthont teremtettek, megszervezték a megélhetést – gyakorlatilag a kőkorszak színvonalán. Mélyen megvetették elődeik elektronikus játékszerek iránti rajongását. A megmaradt működőképes eszközök egy részét igyekeztek megőrizni az utókor számára, a többit azonban könyörtelenül megsemmisítették, pöröllyel zúzták őket össze. Birtoklásuk, rejtegetésük főbenjáró bűnnek számított.

Helmut félénken összerezzent.

-         Még nagyobb bűn volt a pénz birtoklása. A bankjegyeket elégették, a pénzt rejtegető, üzletelni akaró embereket borzalmas kínhalálra ítélték.

Szünetet tartott. Amikor látta, hogy le nem veszik róla a szemüket, csendesen hozzátette:

-         Atlantisz hozzásegített minket annak megértéséhez, hová vezet a pénz hatalma.

Folytatása következik.