SZÁZÖTVENEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg felsóhajtott.

-    Már nem is kérdem, hogy lehet az.
-    Mi hogy lehet?
-    Hogy igen is, meg nem is.
-    Azért csak kérdezd meg.

Schellenberg a fejét csóválta.

-    Ne incselkedj velem, Ed – felelte némi ingerültséggel. – ha akarod, mondd el, ha nem akarod, ne mondd.
-    Hát egyrészt igen – villant elő Ed Philips fogsora. – mert az eszköz valósággal létezik és bizonyítékot szolgáltat önmagáról. Másrészt nem, mert lehetetlen utánozni, és valószínűleg ott sem fog soká létezni, ahol készítették.

Karen Bozchana Kadlecikova lassan felemelkedetta székéből.

-    Túlságosan hosszú ideje beszélgetünk az időutazásról, Ed, és közben döntést kellene hoznunk. Ha valóban van valami információd, mondd el, de tömören. Ha nincs, térjünk napirendre.

Ed Philips az ajkába harapott.

-    Rendben van, de nem biztos, hogy el tudom mondani röviden.
-    Hát próbáld meg.

Ed most maga töltött italt a poharába, és beszélni kezdett:

-    Találtak egy sziklába vágott széfet. Voltaképpen véletlen felfedezésnek is tekinthetjük, de nem volt teljesen az, mert akkoriban már kifejezetten ilyesmire vadásztak. Tisztában voltak vele, hogy lefeljebb olyan ősi sziklafalban találhatnak valami üzenetfélét, ami létezett már az időutasok látogatta múltban, és létezik a jelenben is. Fel is térképezték az ilyen objektumokat. Csaknem biztosra mentek.
-    Tehát sziklaszéf? – Helmut felélénkült. – Ebben az esetben elhiszem. Ha akad háborítatlan sziklafal, abban nagy szerencsével akár egy egészen közönséges DVD is fennmaradhat.
-    Na, azért ne túlozzunk – mormolta Karen.
-    Ez egy igen gondosan kialakított, megerősített sziklaszéf. A szó szoros értelmében az örökkévalóságnak. Jó hosszú ideig tartott, amíg sikerült kinyitni. A számítógépek is nagyon nehezen boldogultak vele. A belsejében gondosan párnázott szikladobozok voltak, mindegyik belsejében egy speciális ólomtokkal. Ezt sem volt könnyű kinyitni. Abban voltak az adathordozók. Kristálylemezek.

Helmut felfigyelt.

-    Kristálylemezek?
-    Igen. Ismeretlen technológiával készültek. Igen gondos, valószínűleg egyedi darab mindegyik. Csaknem egy évig tartott, mire sikerült megfejteni a tartalmukat.

Helmut felemelte a kezét:

-    Állj! – kérdezte ingerülten. – Mi az, hogy megfejteni?
-    Mivel senki sem akadt, aki el tudta volna olvasni a tartalmukat, meg kellett őket fejteni. Kemény munka volt.

Helmut izgatottan méregette:

-    Hol készítették őket, ha megfejtésre volt szükség?
-    A Földön. De nem ezen a Földön.
-    Hanem?
-    Abban a másik időben.
-    Másik időben?
-    Azokat a kristálylemezeket egy másik idősíkon készítették. Mindent tisztáztak.
-    Mindent?
-    A kristálylemezek mindent tisztáztak az időutazással kapcsolatban.

Folytatása következik.