SZÁZHUSZONKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karennek zúgott a feje.

- Az idő? Mi van az idővel?

- Gondolj csak bele! – magyarázta nagy hévvel Ed Philips. – Valaki itt hibernált néhány tucat embert. Nyilván azért, hogy egy adott időpillanatban majd felébressze őket. Ha a tartályok belülről nem nyithatók, az egyúttal azt is jelenti, hogy az illető uralkodik felettük. Lehet, hogy valamikor “Dúvad” Williams admirális volt a szövetségi haderő főparancsnoka, de ebben a játszmában nem ő a főnök. Itt az a főnök, aki elrendelheti, hogy az admirális, illetve a vele együtt hibernáltak felébredjenek, és folytassák az életüket. Aki eldönti, hogy ez milyen körülmények között történik majd, és legfőképpen: mikor.

Helmut arca megnyúlt.

- Ez nagyon érdekes nézőpont – makogta. – erre még nem is gondoltam.

- Voltaképpen annyi történt, – fejtegette tovább Ed. – hogy a számunkra egyelőre ismeretlen irányító úgy helyezte az uralma alá Williams admirálist és a vele együtt hibernáltakat, hogy eltolta őket az időben. Mivel tetemes anyagi áldozatot hozott, lehetetlennek tűnik, hogy a saját számára nem biztosított valami azt kompenzáló anyagi-gazdasági, vagy hatalmi hasznot.

- És?

- Nem értitek? Kell, hogy valamilyen módon hasznát lássa ennek a hibernálási akciónak. Ha pedig hasznát látja, akkor a megoldás csakis az idővel lehet kapcsolatos.

Csodálkozva néztek rá.

-         Nem egészen értem – nyögte Helmut Schellenberg.

Ed Philips látható erőfeszítéssel az arcán folytatta:

-         Tegyük fel, hogy valaki valamit el akar érni azal, hogy Williams admirálist és társait hibernálja. Ez azonban a dolgoknak csak az egyik fele. A másik az, hogy ő maga is eljusson a megfelelő időbe. Talán saját magát is hibernálja? Ezt nem nagyon hiszem. Valahogyan azonban mégis gondoskodnia kell arról, hogy ő is jelen legyen, amikor az emberei felébrednek. Épeszű ember nem bízhat abban, hogy ötven-hatvan évvel később még élni fog, és birtokában lesz a teljes cselekvőképességének.

Szünetet tartott. Helmut tágra nyílt szemmel meredt rá.

-         Azt akarod mondani, hogy…

Karen torka kiszáradt. Nagyon is jól értette, mit akar mondani Ed Philips. Két olyan gondolat is volt, ami a szőke nőt nem hagyta nyugodtan.

„A tartályok méregdrágák.”

„Valaki az uralma alá vonta „Dúvad” Williams admirálist”

Mindez egy harmadik kérdést generált. Hangosan kimondta:

-         Ezen a meglehetősen szűk helyen több tucat ember besétált a hibernáló helyiségbe, és tűrte, hogy lefagyasszák. Vajon hányan kényszerítették őket? Esetleg önmaguktól ballagtak be teljes nyugalommal?

Mély lélegzetet vett:

-         Miért?

Mindkét férfi meglepődött.

Folytatása következik.