SZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen észbe kapott. A bejárat! Ki kellene nyitni, tisztázni kellene végre, mi is van odabent, de egyáltalán nem fűlött hozzá a foga. Mi van, ha valóban beindul a dehibernációs folyamat? Akkor mihez kezdenek?

„Hajó az admirálisnak! A csatahajó teljes fegyverzete aktiválva.”

-         Köszönöm! – felelte kurtán Karen. Egyrészt nagyon is rendjén van, hogy mostantól senkitől sincs félnivalójuk, de ebben a pillanatban egészen mással volt elfoglalva. Mihez kezdjen ezzel a bejárattal?

A férfiak is ezen töprengtek.

-         Nem biztos, hogy ki kellene nyitnunk, Karen – mondta Ed Philips csaknem félénken, és Helmut is bólogatott rá.

Valamit azonban tenni kell. Mindenképpen.

A szőke nő mély lélegzetet vett:

-         Admirális a hajónak! Ismételten kérem a behatolási lehetőségek elemzését!

Helmut Schellenberg idegesen fújtatott, Ed Philips sápadtan járkált fel-alá.

„Hajó az admirálisnak! A behatolás egyszerű eszközökkel és könnyen végrehajtható, különösebb előkészületeket sem igényel. A legújabb elemzések és a tudomásomra jutott legfrissebb adatok azonban arra utalnak, hogy talán nincs is szükség a behatolásra, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

Karen meghökkent, a férfiak azonban láthatóan megkönnyebbültek.

-         Admirális a hajónak! Ezt hogy’ értsem?

„Hajó az admirálisnak! Sikerült megfejteni és helyreállítani a vizsgált időszakban titkosított állományok egyikét, egy galériát. Százhetvenhárom digitális felvételt tartalmaz. Ha parancsot ad rá, azonnal megjelenítem őket a panorámaképernyőn, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!

Erre még Ed Philips is abbahagyta a járkálást. Helmut mohón a képernyőre meredt.

Karennek, ahogy a két férfire nézett, akaratlanul is el kellett mosolyodnia.

-         Admirális a hajónak! Látni akarom a képeket!

„Hajó az admirálisnak! Teljesítem a parancsot!”

A következő pillanatban fényképek tömege jelent meg a könnyűcirkáló panorámaképernyőjén. A felvételek minden helyet betöltöttek.

Ed Philips szinte leroskadt a képernyő elé, Helmut izgalmában feldöntötte az egyik széket, mire akkurátusan felemelte, a képernyő elé húzta, és lehuppant rá.

Karennek elakadt a lélegzete. Remegett a keze, amikor helyet foglalt a képernyő előtt.

Minden gyanúja visszavonhatatlanul beigazolódott.

A fényképeken hatalmas, tartályszerű, részben átlátszó fehér dobozok sorakoztak. Összesen negyvenkettő. Meg sem kellett őket számolni, hiszen hatalmas, jól olvasható számozás volt mindegyiken.

Egymás mellett sorakoztak a jókora tartályok, a felvételek ezeket mutatták oldalról, szemből és felülről. Egyenként mindet.

„Dúvad” Williams admirális a középsők egyikében feküdt. Övé volt a harminckettes. Azonosítása meglehetősen egyértelmű volt, hiszen a számozás mellett jókora betűkkel ez állt:

George Lloyd Duncan Williams

Admirális

Folytatása következik.