SZÁZTIZENKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

-         Hogy miért tették veszteséglistára, annak egyszerű magyarázata lehet, – gondolkodott hangosan a szőke nő. – pusztán azért, mert nem akarták bontásra eladni. Ha egy hadihajó harci cselekméynek során emgsemmisül, azzal nem kell elszámolni.

Helmut bólintott.

-         Igen, ez így lehetett – fűzte hozzá.

„Hajó a kapitánynak! A parancs pontosítását kérem a konspirációs üzemmód kiterjesztésével kapcsolatban!”

Karen bólintott, és ösztönösen újra elvonult a terem sarkába. A konspiráció ügyében a cirkáló semmit sem fog mondani, ha bármelyik férfi hallótávolságon belül tartózkodik.

-         Kapitány a hajónak! Részletezd!

Karen látta, hogy Ed és Helmut a vezérlőpult előtt maradnak. Philips ugyan a nő után akart jönni, de Helmut visszafogta.

„Hajó a kapitánynak! A parancs azt jelenti, hogy a jelenleg ismeretlen hovatartozású, az egykori szövetségi erőkhöz tartozó BB-58 UNS Rodney csatahajó konspirációs irányítás alá vonásáról van szó?”

-         Kapitány a hajónak! Igen, ezt jelenti.

„Hajó a kapitánynak! Köszönöm a parancs konkretizálását!”

A szőke nő bólintott. A gép talál valamiféle megoldást, ebben biztos volt.

Most azonban teljesen másféle probléma foglalkoztatta, egyre kevésbé hagyta nyugodni.

Hogy is volt „Dúvad” Williams-szel, az egykori szövetségi erők főparancsnokával? Miféle rejtély rajzolódik itt ki?

Dehogyis rajzolódik: időnként néhány aprócska mozaikdarab látszik utalni valamire. Jó lenne tudni, hogy mire.

Most azonban valami egészen ördögi kezdte belefúrni magát Karen Bozchana Kadlecikova kapitány agyába. Gyorsan végig kellene gondolni.

Látta, hogy a két férfi feszülten figyeli a panorámaképernyőt, mikor tűnik fel újra a csatahajó.

Nem fog feltűnni, gondolta Karen. Szándékosan megszegtük a forgatókönyvet, és azon a csatahajón valószínűleg egyetlen olyan ember sincs, aki a Rodney előre beprogramozott útvonalát képes lenne megváltoztatni.

Nem. Legfeljebb majd mi fogunk megjelenni ott, ahol a csatahajó van.

Erre azonban még van néhány perc.

Hol is tartott? Igen: „Dúvad” Williams.

Hogy is volt Williams-szel?

Hogyan is mesélte el nemrég Ed:

„Valójában egészen másképpen történt, Karen. „Dúvad” Williams ünnepelt, győztes hadvezér volt, hatalma tetőpontján. Óriási földi tömegek rajongtak érte. Ahová csak ment, az útja diadalmenet volt. A fegyverben álló, félelmetes szövetségi haderő egy emberként állt mellette. Éppen nősülni készült, választottját Marjorie-nak hívták valami Kansas nevű földi helyen élt. Az admirális leszállt a Földre, hogy magával vigye menyasszonyát a vezérhajóra. Ott tervezték az esküvőt. „Dúvad Williams felszállt egy katonai helikopterre, és elindult Kansasba. A gép fedélzetéről azonban valami hihetetlenül ostoba búcsúlevelet küldött a legnagyobb földi tévéállomásoknak, aztán agyonlőtte magát.”

Mi nem tetszik ebben a történetben?

Hogy ostoba, szentimentális és nyilvánvalóan kiagyalt. Vajon ki hallott azelőtt a nagy hatalmú admirális Kansasben élő, Marjorie nevú menyasszonyáról? Az egész történet olyan végtelenül hülye, hogy mindenki azonnal arra gondol: Williams-et meggyilkolták.

Csakhogy…

Ennyire ostoba volna a média? Nem vette figyelembe, miféle következményei lesznek, ha így tálalja Williams halálát?

Dehogynem! Egészen másról lehet itt szó.

A média bevállalta, hogy világszerte elterjedjen a gyilkosság gyanúja.

Vajon miért?

Kézenfekvő: akiről az emberek azt gondolják, hogy gyilkosság áldozata lett, azt magától értetődően halottnak vélik.

Karen Bozchana Kadlecikova ösztönösen a szája elé kapta a kezét.

Talán nem is lett öngyilkos „Dúvad” Williams admirális?

Lehet, hogy még mindig él?

Folytatása következik.