SZÁZTIZEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karaen Bozchana Kadlecikova egyáltalán nem roggyant meg a fogoly válaszától¸ beleillett abba, amit már amúgy is sejtett. A csatahajó az ő könnyűcirkálójuk elfogására szállt fel, semmi egyéb célja nem volt. Az elfogást New Acropolisban határozták el, a térmanipulátort megalkotó és fenntartó csoport akarta kézre keríteni Morgensohn ügyvédet. Boyar – akit a jogász a testőrének hitt – valójában az ő ügynökük volt. Az elfogás után mindenképpen ő – az ügyvéd hivatásos barátnője – lett volna a legkevésbé fontos személyiség, valószínűleg rövid úton megszabadulnak tőle.

Sóhajtott. A sikertelen elfogás után még annyira sem lehetett érdekes a számukra, legfeljebb potenciális veszélyforrás, aki akaratlanul is elárulhatja őket. Voltaképpen óriási szerencséje volt. Emlékezett rá, hogy guillotine-nal fenyegették. Végül úgy döntöttek, eladják rabszolgának a Monsterland-re. Csak azért, mert úgy vélték, hogy onnan soha többé nem jöhet el, az a bolygó egy süllyesztő.

Hogy is van ez?

A térmanipulátort üzemeltető klikk megbízásából fogták el, de a végrehajtóknak sejtelmük sincs a térmanipulátorról?

Csak így lehet. A térmanipulátor hétpecsétes titok; üzemeltetői még saját szövetségeseik előtt is titokban tartják. Emellett persze Winckelmannt és bandáját aligha tekintik komoly szövetségesnek.

Tehát nem tudnak a térmanipulátorról azok sem, akik időnként mindenféle piszkos munkát végeznek New Acropolis számára. Máskülönben legalább sejtenék, hogy a Monsterland-en  zajló baljóslatú jelenségek mögött egyértelműen a térmanipulátor áll.

Erről még Ed Philips megbízóinak sem volt a leghalványabb sejtelmük sem, különben nem küldték volna vizsgálódni a „mezőgazdasági instruktort”.

Itt azonban valami nem vágott egybe az eddigiekkel. Honnan tudja egy meglehetősen együgyű, cipészmesterből avanzsált botcsinálta főhadnagy, hogy egy Földről érkező hajóra vadásznak?

A fogoly arcán sunyi kifejezés jelent meg. A szőke nő folytatta a kihallgatást:

-         Honnan tudtátok, hogy a Földről jött a hajónk?

-         Nem értek én az űrhajókhoz, asszonyom, mondtam, hogy egyszerű cipészmester vagyok.

-         Azt kérdeztem, honnan tudtátok?

-         Amikor Mr. Winckelmann néhány embere meglátta a könnyűcirkálót, maguk közt azt mondták, hogy ez a hajó csakis a Földről jöhetett. Véletlenül elég közel álltam, és hallottam. Azok kalózok volzak, tudják, mit beszélnek.

Karen bólintott. Hajlamos volt elhinni, hogy így történhetett. Soha semminek sincs csak egyetlen oka, és a világban nem csak egyetlen hírforrás működik. Az emberek gondolkodnak, kombinálnak, és gyakran megsejtik a valóság valamely részét.

Hamarosan a hipertérben lesznek, és addig még néhány lényegbe vágó dolgot meg kell tudnia.

-         Hányan vannak a csatahajón?

-         Nem számoltam meg őket, asszonyom.

-         Azt kérdeztem, hányan vannak?

-         Mondtam már, hogy nem tudom.

-         Robotok!

A fogoly összerezzent.

-         Jaj, ne! Legfeljebb öt-hatszáz ember lehet a csatahajó fedélzetén, asszonyom. Háromszázat nálunk toboroztak, Mr. Winckelmann emberei se lehetnek többen. Nagyjából ugyanennyi robot is lehet.

Karen erre is bólintott.

-         Ha csak ennyien vannak, kik kezelik a fegyvereket?

-         Nem tudom, asszonyom, – Josef Engelmayer arcán olyan őszinte csodálkozás jelent meg, hogy a szőke nő most ösztönösen hitt neki. – talán már nincsenek is fegyverek. Esetleg eladták őket. Mr. Winckelmann-tól kitelik.

-         Lehetetlen! – szólt közbe Ed Philips. – A csatahajó fő fegyverrendszerei nem szerelhetők ki a hajótestből, mint valami ócska páncélautóból a géppuska. Ahhoz teljesen szét kellene bontani a csatahajót. Nevetséges.

Karen agyában újra kattant valami. A csatahajó ezek szerint csupán gigantikus blöff, amit eddig is sejtett. Van azonban valami ennél sokkal fontosabb is. Mit is mondott még Robert a konspirációról?

„Hajó a kapitánynak! Százhúsz másodperc a térugrás kezdetéig.”

Karen gyorsan magához tért.

-         Foglyot elvezetni!

Igyekezett maga is gyorsan beszíjazni magát. Ed Philips ugyanazt tette, és sietve visszatért a vezérlőterembe Erich Schellenberg is.

A térugrással ugyanoda tértek vissza, ahonnan korábban elindultak. Karen gyorsan felkelt. Úgy gondolta, nagyon kevés az ideje.

-         Kapitány a hajónak! Konspirációs üzemmód!

„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtottam. Ebben a pillanatban a legteljesebb titkosság állapotában van a memóriám, és nyílt konspirációt folytatok önnel, kapitány.

Rendben van, gondolta Karen, elő a farbával.

-         Kapitány a hajónak! Mond valamit neked az a kifejezés, hogy flotta-üzemmód?

Folytatása következik.