SZÁZKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A fogolyhoz fordult:

-         Maga Richard Mancuso főhadnagy?

-         Fogoly vigyázz! – harsogta a robot.

A szőke nő hálásan nézett rá.

A fogoly vigyázzba vágta magát, és igyekezett a tőle telhető legkatonásabb pózt felölteni.

-         Richard Mancuso főhadnagy jelentkezem, asszonyom! – ez túlzás volt, és ezt Karen is látta.

-         Milyen alakulathoz tartozik, Mancuso főhadnagy?

-         Hétszázhatvankettedik zászlóalj, ötödik század, asszonyom!

A fenét, gondolta Karen. Nincs nektek hétszázhatvankét zászlóaljatok. Amúgy nem sok fogalma volt arról, mekkora lehet egy zászlóalj.

Meglepetésére Ed Philips szólalt meg:

-         Maguknál hány századból áll egy zászlóalj, Mancuso főhadnagy?

A fogoly elvörösödött. Fogalma sincs, gondolta Karen, csak játssza nekünk a hadastyánt.

-         Kit akar hülyének nézni, Mancuso?

A férfi hápogott valamit. Karen szeme összeszűkült.

-         Jól figyeljen, Mancuso! – mondta nagy nyomatékkal. – Mostantól én kérdezek, maga pedig válaszol, de a legjobb tudása szerint. Ha úgy látom, hogy félre akar vezetni, a magam részéről befejezem a kihallgatást, és utasítom a robotjainkat, vigyék a vallatószobába, és szedjenek ki magából minél többet. Megértette?

A fickó erre elsírta magát.

-         Kérem, ne bántsanak!

-         Maga nem főhadnagy, ugye? – kérdezte Ed.

-         Nem, uram! Becsületes cipészmester vagyok, nem tudtam fizetni az adósságot, el kell tartanom a családomat, kérem, ne bántsanak!

-         Mi az igaz neve? – kérdezte szigorúan Karen.

A férfi sóhajtott.

Karen tudta, hogy jó nyomon jár:

-         Halljam, mi az igazi neve?

-         Josef Engelmayer vagyok, asszonyom.

-         Hogy’ lett magából Mancuso főhadnagy?

-         Mindenki kapott valami nevet és rangot, asszonyom.

-         Ki az a mindenki?

-         Aki a csatahajóra jelentkezett. Tisztességes órabért kínáltak, asszonyom.

-         Kik?

-         Mr. Winckelmann és az emberei, asszonyom. Ő bérelte ki a csatahajót.

-         Kibérelte? Kitől?

-         Azt nem tudom, asszonyom. Goldghost városától kapott egy régi leszállópályát, fizet érte. Ott tartja a hajóit, meg ezt a nagy monstrumot. Úgy hallottam, nem az övé, csak bérli.

„Hajó a kapitánynak! A kutterrel érkező ellenség lefegyverzése és fogságba ejtése megtörtént. Harmincnégy ember és huszonhárom robot ártalmatlanná téve.”

-         Kapitány a hajónak! Köszönöm! A foglyokat a kutterjükben őriztetem.

„Hajó a kapitánynak! A parancs teljesítése folyamatban!”

A fogoly kidülledt szemekkel meredt rá, de Karen most nem törődött vele.

-         Kapitány Erich Schellenbergnek! A most érkező robotok?

-         Erich Schellenberg a kapitánynak! Ugyanaz a típus, ugyanzt az eljárást alkalmazzuk velük szemben is!

Karen bólintott.

-         Kapitány a hajónak! Térugrásra felkészülni!

„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtom.”

Karen szeme a fogoly ijedt arcán állapodott meg. Engelmayer aggodalmasan pislogott. Valószínűleg egy idegen hadihajóra került. Vajon kivégzik-e a foglyokat?

Karen látta a fogoly elbizonytalanodását, és farkasszemet nézett vele.

-         Mi volt a feladatotok?

A fogoly ijedten rándult egyet.

-         Kérdeztem valamit!

-         El kellett fognunk ennek a hajónak az utasait, asszonyom.

Karen fejében kattant valami.

-         Tudtátok, honnan érkezett ez a hajó?

-         Igen, asszonyom! A Földről.

Folytatása következik.