SZÁZNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ezt kell tennie.

Mégse.

A térugrást vezénylő központ előre be van programozva, az ott kódolt térugrásokat a hajó mindenképpen végrehajtaná; ha meg nem szakítja valamiképpen a folyamatot. Erre elvben nincs esélye, mert a folyamatba nem lehet beleavatkozni.

Azt nem is. De a konspirációra támaszkodva meg lehet szakítani a térugrást. Feltéve, ha nem kódoltak be valamit ez ellen a lehetőség ellen is, ami nem túlságosan valószínű, hiszen akkor tudniuk kellene e konspirációról, sőt meg is kellett volna azt akadályozniuk.

-         Kapitány a hajónak! Térugrásra felkészülni!”

„Hajó a kapitánynak! Mi az úti cél?”

-         Kapitány a hajónak! Úti cél a térugrási naplóban előre rögzítve!

„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtom! A térugrás előkészítését megkezdem!”

Karen nyugodtan biccentett. Ennek is megvannak a maga játékszabályai. Kivárt néhány másodpercet.

-         Kapitány a hajónak! Konspirációs üzemmód!

„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtottam. Ebben a pillanatban a legteljesebb titkosság állapotában van a memóriám, és nyílt konspirációt folytatok önnel, kapitány.

Karen  Bozchana Kadlecikova kapitány bólintott. Betartotta a játékszabályokat. Arrébb sétált, hogy Ed Philips hallókörzetéből kikerüljön, és némileg halkabbra vette a hangját:

-         Kapitány a hajónak! Parancsot adok a következő térugrás konspirációs üzemmmód segítségével történő megszakítására!

„Hajó a kapitánynak! A félbeszakítás a hipertérben történjen?”

Karen magában újra bólintott. Ha a könnyűcirkáló ember volna, azt kellene róla gondolnia, hogy megértette a kérdés lényegét.

Természetesen, csak ott történhet, csak ott van értelme. Robert annak idején elmondta neki, hogy ez rendkívül kockázatos. De azt is, hogy ma már nem lehetetlen.

„A jobb hajók ezt végre tudják hajtani, Karen. Ez esetben a hajó egészen egyszerűen mintegy visszapottyan a hipertérből oda, ahonnan elindult.”

A hajó visszapottyan a hipertérből.

Valamikor ezt a létező legkockázatosabb manővernek tartották – a térugrás hőskorában. Sok hajó pusztult el ilyen kísérletezések alkalmával.

De azóta eltelt már némi idő.

„Ha a hajó épségben marad, utasainak sem eshet bajuk, Karen.”

Vajon bízhat-e ilyen téren is a könnyűcirkálót létrehozó kínai technológiában?

Miért ne?

Miért igen?

Eddig teljesen rábízta magát a kínai konstruktőrök tudására, mivel nem volt veszítenivalója. Most sincs?

Voltaképpen bármikor kereket oldhatna innét a térmanipulátor segítségével. Eltűnhetne egy percen belül.

Így van, de azt ezután is megteheti. Ha elmegy, a hajót végképp a sorsára hagyja, elveszíti a legfontosabb – a voltaképpen egyetlen – bázisát. Emellett a térmanipulátor minden használata – ugrás a sötétbe.

Nem. Nem megy el. Még nem. Csak akkor, ha elkerülhetetlen. Látszólag vereségre áll, ami egyáltalán nem baj. Főleg akkor nem, ha a csatahajón is ezt képzelik.

Apropó, a csatahajó!

-         Kapitány a hajónak! Szeretnék kapcsolatba lépni Erich Schellenberggel.

A kérés nem lehetett sem szokatlan, sem teljesíthetetlen¸a könnyűcirkáló jövetelük után a legénység tagjaiként azonosította Erich-et és Edet.

„Hajó a kapitánynak! Természetesen: a kapcsolat biztosítva.”

Ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a hajó olyasféle kommunikációs lehetőséget biztosít a számára, mintha telefonkészüléket tartana a kezében. Nem is habozott:

-         Kapitány Erich Schellenbergnek! Van-e olyan a foglyok közül, aki képes nekünk információt szolgáltatni a csatahajóról?

Meglepően gyorsan érkezett a felelet:

-         Erich Schellenberg a kapitánynak! Jószerivel mind ilyen, Karen!

-         Kapitány Erich Schellenbergnek! Kérlek, hozd ide közülük azt, akit a legkönnyebben és leggyorsabban lehet szóra bírni! Azonnal belemegyünk az újabb térugrásba!

-         Erich Schellenberg a kapitánynak! Magához térítem, és viszem, Karen!

A szőke nő visszament a vezérlőpulthoz és Ed Philips vállára tette a kezét.

-         Mire jutottál?

-         Meglehetősen érdekes története van ennek a csatahajónak, Karen. Legalábbis a kínaiak szerint. Úgy tűnik, fiygelemmmel kísérték a sorsát.

„Hajó a kapitánynak! Újabb kutter közeledik a csatahajóról!”

Karen a panorámaképernyőre nézett. Újabb apró pont sietett feléjük a kolosszus irányából. Láthatóan gyorsan növekedett.

Megjelent Erich egy fogollyal és a hetes számú robottal – utóbbi fegyverrel a kezében.

„Hajó a kapitánynak! Javaslatom: a most érkező kuttert pontosan úgy fogadjuk, ahogy az előzőt!”

-         Kapitány a hajónak! A javaslatot elfogadom! – levegőt vett. – Kapitány az egyes számú robotharcosnak! Ellenséges kutter személyzetét a korábbihoz hasonlóan elfogni és lefegyverezni!

-         Egyes számú a kapitánynak! A parancsot értettem, végrehajtjuk!

„Hajó a kapitánynak! Készen állok a térugrásra! A támadók elfogása után hatvan másodperc múlva végrehajthatom!”

-         Kapitány a hajónak! Kitűnő, térugrás a támadók lefegyverzése után hatvan másodperccel!

Ed Philips hallotta, hátratolta a karosszékét, és nekiállt, hogy rögzítse magát.

Karen a most beterelt fogolyra nézett. Nagydarab, kövérkés fickó volt torzonborz hajjal, gondozatlan borostával, ápolatlan, lelógó bajusszal. Tiszti rangjelzést viselt. Karen elhúzta a száját.

-         Kapitány, a foglyot elővezettem! – jelentette a hetes számú. – Neve: Richard Mancuso. Rendfokozata: főhadnagy. Alakulata: ismeretlen. Beosztása: ismeretlen. Nemzetisége: ismeretlen. A hadsereg, amelyben szolgál: ismeretlen.

Karen a fogolyra nézett. A megszeppent képű, tokás férfi aligha lehetett főhadnagy. Komolyabb hadseregben biztosan nem. A bő, lógó, rendetlen uniformison izzadságfoltok. A háj a derékszíjra fittyed. Dehogyis főhadnagy – joviális kocsmatöltelék.

Ki kell vallatni

Nagyon gyorsan!

„Hajó a kapitánynak! Az ellenséges kutter most dokkol!”

A fogoly szeme ijedten megrándult.

Karen arca elsötétedett.

Nagyon gyorsan ki kell vallatni a fickót.

Folytatása következik.