SZÁZÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A robotsereg átözönlött az átjárón. Ed Philips gyanútlanul követte volna őket, de Karen megállította:

- Várj! A hajó kábítógázzal telítődött!

A férfi azonnal megtorpant. Amikor a szőke nő látta, hogy nem fog izgágaságra vetemedni, félrehúzódott.

- Kapitány a hajónak! Aggódom a csatahajó miatt. Azonnal el kell tűnnünk a szeme elől. Térugrást kell végrehajtanunk, méghozzá a lehető leghamarabb. Azonnal fogj hozzá az előkészületekhez!

„Hajó a kapitánynak! A parancs végrehajtását haladéktalanul megkezdem!”

Erich a képernyőt szemlélte, láthatóan pontosan értette, mi zajlik a hajó belsejében. Hasznos tagja lesz a csöpp legénységnek – gondolta róla a szőke nő.

Az ifjabbik Schellenberg – mintha csak megértette, vagy megérezte volna, hogy Karen gondolatai éppen körülötte kalandoznak – erre felnézett, és megjegyezte:

- Nem tudom, mi erről a véleményed, Karen, de az én számomra hatalmas megkönnyebbülést jelentene, ha ezek a te robotjaid mostantól állandóan szolgálatban maradnának. Legalább addig, amíg a hajón tartózkodunk. Bőségesen elegen vannak hozzá, hogy minden ehhez hasonló rajtaütést megakadályozzanak a jövőben. Nem hinném, hogy ez olyan sok többletenergiába kerülne.

A szőke nő bólintott. Egyetértett a javaslattal.

- Kapitány a hajónak. Van-e mód a robotok állandó szolgálatban tartására?

„Hajó a kapitánynak. A tartalék energia felhasználásával lehetőségünk van rá, hogy a harci robotokat állandó szolgálatban tartsuk mostantól számítva akár három esztendeig is. ki vannak képezve a hajó védelmére minden lehetséges támadás esetén. Állandó szolgálatba léptetésükhöz azonban Karen Bozchana Kadlecikova kapitány írásbeli parancsára van szükségem.”

- Kapitány a hajónak! Mihelyt átmehetek, lebonyolítom a szükséges formaságokat.

„Hajó a kapitánynak! Előkészítem a szükséges okmányokat, és megszövegezem a parancsot”

- Kapitány? – ámult Ed Philips. – Hogyan lettél te kapitány, Karen?

A szőke nő végigmérte, és elmosolyodott:

- Valamit tudomásul kell venned, Ed; – jegyezte meg nagy nyomatékkal. – már nem vagyok a rabszolgád.

- Jogilag soha nem is lehettél volna az, – legyintett a férfi. – hiszen földi ember vagy.

„Hajó a kapitánynak! A támadók semlegesítése, és a saját járművükre való visszaszállítása végrehajtva. Fegyvereiket elkoboztuk. A könnyűcirkáló légtere újra tiszta. Kérem Karen Bozchana Kadlecikova kapitányt, fáradjon a helyére”

- Köszönöm! – felelte Karen, és a férfiakra nézett. – Megyünk azirányítóközpontba! Gyertek utánam! – azzal választ sem várva, fürge léptekkel átment a zsilipkapun. A férfiak kissé loholva követték.

Az irányítóközpont előtti nagy helyiségben feszes vigyázzban sorakozott a tizenkét harci robot. Elöl, a többitől kétlépésnyire az egyes számú feszített.

- Karen Bozchana Kadlecikova kapitány! Jelentem, a parancsot végrehajtottuk!

- Gratulálok, egyes számú! Ezennel állandó szolgálatba helyezlek benneteket! Feladatotok a könnyűcirkáló védelme az esetleges betolakodók ellenében!

Erre még régimódi stílusban tisztelgett is az egyes számú. Arcvonásai széthúzódtak, mintha örömhírt kapott volna.

- Értettem! A parancsot haladéktalanul végrehajtjuk! Aktiváljuk a hajó védelmi berendezéseit, és ellátjuk a szabályzatban foglalt védelmi feladatokat!

A robotok sorfala másodpercek alatt feloszlott. Gépies pontossággal kezdték tenni a dolgulat. Láthatóan mindegyik tisztában volt vele, hogy mi a feladata. Erre voltak teremtve. Karen és a két férfi ámulva nézték, mint cipelnek elő különböző felszerelési tárgyalat egy raktárból. Egy perc sem telt bele, mind eltűnt a szemük elől; különféle eszközöket szereltek, eddig ismeretlen rendszereket aktiváltak, őrszolgálatba léptek. Csöndes együttműködéssel, fegyelmezetten, mint valami hangyacsapat.

Ed Philips a fejét csóválta.

- Ez egy álcázott harci eszköz, Karen – figyelmeztette a nőt. – A kínaiak eleve úgy építhették, hogy szükség esetén korlátozott feladatokra alkalmas hadihajóvá válhasson. Tényleges könnyűcirkálóvá. A robotjaid éppen most csinálnak belőle hadihajót. Nem biztos, hogy ez jó nekünk.

- De az meg egészen biztos, hogy nem rossz! – vágta rá Erich.

Karen a vezérlőpulthoz lépett, és aláírta a robotokat szolgálatba rendelő parancsot. Meglepően hosszú volt, bő húsz oldalt tett ki.

„Hajó a kapitánynak! A könnyűcirkáló készen áll a térugrásra!”

- Szíjazzátok be magatokat! – intett a két férfinak a szőke nő.

Maga is igyekezett felkészülni. Miközben a hevedert eligazította magán, rájött, hogy valami percek óta nyugtalaníthatja.

Mi is az?

Az előbb csaknem a nyelvén volt.

Megvan!

Honnan tudta a csatahajó, hogy itt rájuk találhat?

Folytatása következik.