SZÁZHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Szétnézett.

A kutter párbeszédpanelje egy helyen nagyon gyanúsan villogott. Karen már volt elég tapasztalt ahhoz, hogy tüstént tudja, hová nézzen.

Úgy volt, ahogy gondolta:

A könnyűcirkálóhoz egy másik kutter is kapcsolódott. Távollétükben valaki megszállta a hajót. A robotok s észrevették, fegyverüket felemelve a három ember köré tömörültek, az egyes számú Karen mellé húzódott, egyértelműen parancsra várt.

Erich várakozásteljesen nézett a szőke nőre, Ed Philips talán még mondani is akart volna valamit, de Karen arckifejezését látva mindketten elhallgattak. A következő pillanatban mindkét férfit meglepte a nő határozott hangja:

- Kapitány a hajónak! Azonnali helyzetjelentést kérek!

A kutter hangszóján kissé fojtott hangon reccsent a felelet.

„Hajó a kapitánynak! Idegenek szállták meg a fedélzetet, rendszereim zömét viszonylag szakszerűen hatástalanították, utánatok kutatnak!”

Karen nagyot sóhajtott. Vajon valaha megleli-e még újra a nyugalmat?

Nézzük sorjában. Tudnak-e rólunk?

A szőke nő biztosra vette; akárki is tartózkodik a vezérlőteremben, nem vehet tudomást a hajóval folytatott párbeszédről.

Az érkezésükről sem. Nem dokkoltak, nem használták a zsilipkamrát, nem egy másik jármű fedélzetéről szálltak át, a könnyűcirkáló műszerei pedig semmilyen módon nem jelezték érkezésüket a betolakodóknak.

Ebből a szempontból lépéselőnyben vannak. Csakhogy…

A kutter nem képes térugrásra, valahol a közelben kell lennie egy hajónak.

Megnézte a kutter képernyőjét, de nem bírt rajta felfedezni semmiféle járművet. Nyilván a másik oldalon tartózkodik, és a könnyűcirkáló takarja el. Van ennek jó oldala is: valószínűleg a hajóról sem látják ezt a kuttert.

Információra volt szüksége.

- Kapitány a hajónak! Miféle járműről érkeztek a támadók?

„Hajó a kapitánynak! Már volt dolgunk ezzel a hajóval korábban is. A BB-58 UNS Rodney.”

- A csatahajó? – kiáltott fel Ed Philips.

Karen el is vörösödött. A csatahajó talált rájuk, az onnan érkező különítmény szállta meg a könnyűcirkálót. Ez nagyon rossz hír volt.

- Miféle csatahajó? – kérdezte Erich.

A szőke nő sóhajtott. Boldog ember. Sejtelme sincs a felfegyverzett monstrumról, valószínűleg soha életében nem látott még olyat.

- A BB-58 UNS Rodney – mondta lakonikusan Karen. – Egyszer már megtámadott itt, a fegyveresei elfogtak, vallattak, elhurcoltak, utána meg eladtak rabszolgának.

- Nyugalom, Karen – mondta Ed. – most nem fenyeget ilyen veszély.

- Biztos vagy ebben? – nézett rá Erich. – Kinek a birtokában van most az a csatahajó? Vajon még mindig Winckelmann és a bandája rendelkezik vele, esetleg elvette tőlük valaki más? Tudhatjuk ezt, Ed?

Karen meglepődött. Erich Schellenberg láthatóan sokkal többet tud a csatahajóról, mint azt ő eddig sejtette. Végül is; ebben atlán nincs semmi különös, hiszen Erich a Monsterland-en élt, lehetett kapcsolata azzal a széles arccsontú, brutális figurával, azzal a Winckelmann-nal. Igazából bármelyikük többet tudhat nála a csatahajóról, hiszen itt egyedül ő a földi jövevény.

- Igazad van, Erich, – mondta kisfiús arccal Ed. – erre nem gondoltam.

Karen vállat vont. Hadd beszéljék meg, de kevés az idő, és van itt fontosabb kérdés is.

- Kapitány a hajónak! Hány megszálló tartózkodik a fedélzeten?

„Hajó a kapitánynak. A megszállók létszáma: huszonnégy ember és ötvenhárom robot.”

- Kapitány a hajónak! Mellékeld az itetni képernyőre az elhelyezkedésüket!

„Hajó a kapitánynak. A parancs teljesítése némi kockázattal jár.”

- Kapitány a hajónak. Miféle kockázattal?

„Hajó a kapitánynak. Észlelhetik a tevékenységet, és megakadályozhatják. Amennyiben a kutter képernyőjén megjelenik, az annak a jele, hogy nem fedezték fel.”

Karen nem habozott:

- Kapitány a hajónak. Próbáld meg!

„Hajó a kapitánynak. A parancs teljesítését megkísérlem.”

A két férfi várakozásteljesen nézett hol a szőke nőre, hol meg a képernyőre, és ettől Karen szíve is összeszorult. Egy pillanatra nem volt benne teljesen biztos, hogy jól döntött. Ha nem sikerül a könnyűcirkálónak végrehajtani az utasítást, a megszállók esetleg gyanút foghatnak. Akkor pedig nekik gyorsan cselekedniük kell.

A tekintete egy pillanatra az egyes számú látszólag közönyös robotarcára esett. Mennyivel türelmesebbek a robotok, mint a férfiak.

A következő pillanatban a probléma megoldódott: a kutter képernyőjén megjelent a könnyűcirkáló térképe, a megszállók elhelyezkedésének animációjával. A férfiak azonnal vizsgálgatni kezdték. Karen azonban nem vesztegette az idejét:

- Egyes számú!

- Parancs, kapitány!

- Az animáció segítségével dolgozzatok ki használható tervet a könnyűcirkáló visszafoglalására!

- Parancs, kapitány! – Karen esküdni mert volna rá, hogy a főrobot hangját némi helyeslés és megkönnyebbülés színezte. Nyílvánvalóan egyetért a paranccsal.

Most azonban ideje volt megosztania a gondok dandárját a két férfival is:

- Nagyjából két dolgot tehetünk, fiúk! Vagy azonnal visszafoglaljuk a hajót, utána pedig tüstént térugrást hajtunk végre, hogy a csatahajótól megszabaduljunk, vagy a térmanipulátorral máris eltűnünk innen!

Rövid hatásszünetet tartott, közben mindkettőnek keményen a szemébe nézett egy pillanatig.

- Halljam, mi legyen?

Folytatása következik.