KÉTSZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

Fojtogató, ragacsos csönd támadt.

-         Ne tegyenek úgy, mintha még nem hallottak volna róla!

Az ifjabb Schellenberg könnyedén vállat vont:

-         Mintha valami rémlene.

A Morgensohnnak tartott egyén gúnyosan elmosolyodott.

-         Pontosan tudják, hogy miről beszélek. Alaposan hegyezzék a füleiket, mert nagyon kevés az idejük.

Karen Bozchana Kadlecikova kényelmesen hátradőlt a székében. Fásult közöny volt az arcán, most már sem meglepődni, sem felháborodni nem maradt ereje. Már az sem érdekelte, hogy az ismeretlen valóban Morgensohn, vagy valaki más.

Ed Philips azonban még tartotta magát.

- Kicsoda maga, és hogyan került ide?

Morgensohn megcsóválta a fejét.

-         Két lényegtelen kérdés, Mr. Morgensohn. Beszélhetnénk a valóban fontos dolgokról?

-         Hogyne, alig várom!

Karen köhintett, mire minden szem felé fordult.

-         Nagyon szeretném hallani a mondandóját, Morgensohn úr.

Az ismeretlen bólintott.

-         Önök az emberiség képviselői, hölgyem és uraim! Megtehetnek valami, amit önökön kívül senki más.

Karen bólintott. Egy ideje már sejtette.

Folytatása következik.