KÉTSZÁZHETVENEDIK RÉSZ

Ed Philips arcán különös, szánakozó mosoly ragyogott.

-         És hirtelen kulcsfonosságúvá vált a jelentéktelen szőke nő, ugye, Morgensohn úr.

Morgensohn nem felelt, csak kurtán bólintott.

Karen Bozchana Kadlecikova őszintén csodálkozott.

-         Nem értem! Miről van szó?

Ed Philips Morgensohn felé bökött a fejével:

-         Majd ő elmondja.

A szőke nő kérdőn nézett az idegenre.

-         Ön valóban nagyon fontossá vált a küldetés szempontjából, kedves hölgyem.

-         Mi történt?

-         A földi biztonsági szolgálat egyik aligazgatójának fia ostoba indiszkréciót követett el.

-         Az aligazgató fia?

Ed Philips nevetett.

-         Akinek tudnia sem lett volna szabad semmiről. Nem az ostoba kölyök hibázott, hanem az apja. Valami méregdrága kocsmában apuci rosszul nevelt kölyke elszólta magát.

Morgensohn meglepődött.

-         Maga tudja?

Ed Philips vállat vont.

-         A világegyetem összes titkosszolgálata tudja, kedves uram. A marha suhanc egy szórakozóhelyen részegen azt orditozta, hogy a jó öreg Morgensohn magával visz valamit a világűrbe, és az Ultenberg csoportnak annyi.

Karen csaknem elnevette magát.

-         Nahát! Ennyi? Ez volt a katasztrófa?

-         Először a legtöbben provokációnak vélték – tette hozzá Ed Philips.

-         Sajnos, az Ultenberg csoport nem volt ezek között – folytatta Morgensohn. – Gyanút fogtak, és ennek temérdek jele mutatkozott. A szociálterroristák világszerte akcióba léptek.

-         A szociálterroristák? – csodálkozott Helmut.

Most még a szőke nő is szánakozva nézett rá.

-         A forradalmiság a legostobább emberi szokások közé tartozik, kedves uram – nevetett Morgensohn. – Felfordulást okoz, és a végén mindig valami groteszk diktatúrát juttat hatalomra. Sok hűhó semmiért. A forradalmárok többnyire hősként elesnek, a rumli haszonélvezői meg türelmesen várakoznak. Ostoba dolog ez, talán már régen ki is halt volna, ha nem lenne, aki pénzeli.

Karen meglepődött.

-         Úgy érti, hogy a szociálterroristákat?

-         Persze, hogy őket, kedves hölgyem! A szociálterroristák hálózatát az Ultenberg csopor tartja fenn. Ezt azonban csak a vezetőik tudják. A közemberek úgy halnak meg, hogy nem is sejtik, kinek az érdekében mentek s vágóhídra. Az indiszkréció után már nem lehetett fenntartani semmiféle részleges hírzárlatot. A gazdaállatom utazását sem volt célszerű lefújni vagy elhalasztani. Az még nagyobb gyanút keltett. Ekkor támadt valakinek az ötlete, hogy önnek kell likvidálnia az Ultenberg csoportot. Kedves hölgyem.

Folytatása következik.