Pontosan egy éve kezdtem írni. Tudatosan vártam erre a napra, hiszen a regény egész első része is november 18-án játszódik – egy teljesen más évben.

A második részt most írom. Ez már egy teljesen más történelemben zajlik. Mondhatnám azt is: új idősíkot nyit. A valóságos históriához képest egyetlen jelentős változás történt: a főhősöm életben maradt. Minden más változás más ennek a következménye.

Közben még mindig folyamatosan gyűjtöm az anyagot; a gépem mellett egy könyvespolc tele az ide vonatkozó kötetekkel, és a vincsesztereimen is van néhány ezer oldal a témáról.

Ezzel nem szabad kapkodni.

A magyar történelem egy fontos pillanatában, valaki, akinek a valóságban is tovább kellett volna élnie, életben marad. Megváltozik a történelem. Talán nem  az elszalasztott lehetőségekről fog szólni…

Ha a múlt másképpen is történhetett volna, a jövő is lehet másmilyen.

Nincs eleve elrendelés.

Az első rész végén, a hirtelen életveszély elmúltával hősöm önvizsgálatot tartott. Megértette, hogy meghalt volna, de tovább élt. Azt is, hogy neki talán így lesz nehezebb.

A feladat nagy. Az íróé is, a hősé is.

A hős szembenéz a magáéval:

Veni vincere invictum.