Ma tettem fel a scifi.hu-ra a Kánai Andrással készített interjúmat:

http://www.scifi.hu/

A riportalany a magyar science fiction nagy ígéretei közé tartozik, egyértelműen a övő embere.

Helyenként nagyon sarkosan fogalmaz, a véleménye markáns, igen sok pontot generálhat vitát.

Részlet az interjúból:

“L. N. Peters: Mi az írói küldetésed?

Kánai András: Egyike legyek azoknak a kortárs magyar science fiction íróknak, akik az angolszász világban is megvetik lábukat.

L. N. Peters: Melyik fontosabb? Az itthoni siker vagy a kinti?

Kánai András: Maradjunk annyiban, hogy jó lenne először a magyar olvasókat meghódítani.

L.    N. Peters: Melyek azok az érzések, szituációk, mondanivaló-rétegek, amelyek regénybe öntésére születtél? Miről szólhatnak azon üzenetek, amelyeket csak Kánai András közölhet, és amelyre az angolszász közönségnek (is) szüksége van?

Kánai András: Őszintén mondom, kicsi vagyok még ahhoz, hogy erre tudjam a választ. Rengeteg ötletem van, de sok minden az olvasói reakcióktól függ.

L.    N. Peters: Van-e kialakult írói ars poeticád?

Kánai András: Jót s jól. Másképpen: újat és szépen.

L. N. Peters: Melyek a mai SF aktuális témái?

Kánai András: Voltaképp minden. Ahová nézünk, csak problémával találkozunk, a kiindulópont ideális. Persze ezek közül is kiemelkednek a globálisan jól megragadható témák: a környezetszennyezés, a földi társadalom egységesülésének és atomizálódásának kontrasztja, az egyéni szabadságjogok helyzete, a személyes identitás konfliktusai, a vallás szerepe – hirtelen ezek jutnak eszembe. Azt persze látni kell, hogy a mai science fiction tulajdonképpen mindennel foglalkozik, nehéz kitüntetett pontot találni benne.

L. N. Peters: Melyik látásmód aktuálisabb, az utópikus vagy a disztópikus?

Kánai András: Létezett bármikor is utópikus látásmód?

L.    N. Peters: Igen, a szovjet SF nagyrészt erről szólt. Martinov, részben Bulicsov és különösen Jefremov. Szerinted most a disztópikus látásmód az aktuális?

Kánai András: Ne feledjük, hogy a szovjet SF speciális helyzetben volt, hiszen egy diktatúrában kellett élnie. Ez korlátozta a kritikai élét, befolyásolta a látásmódját, keretek közé szorította, illetve más utakra terelte. Az Androméda-köd bevezetője például színtiszta Golden Age hitvallás, amely az embert hősnek, a tudományt társnak és jóbarátnak, a Kozmoszt meghódítandó és meghódítható térnek látta. Ez a hevület aztán néha összetalálkozott a kommunizmus univerzumbeli elterjesztésének ideájával is.
A New Wave behozta a negatívabb perspektívát, azt a látásmódot, ami az ember sötét, jólismert oldaláról szól. A világ jelenlegi állapotában az utópisztikus látásmód megmosolyogtató lehet, illetve, amennyiben jól írják meg, nagyot is szólhat. Annyira nem az eszményi társadalom felé mennek a dolgok, hogy nemrég megjelent a Shine című antológia, amely felvállaltan optimista SF-novellákat gyűjtött egybe, ugyanis az SF is komorabb lett annál, mint ahogy például a hatvanas években megszólalt.”