A berlini sziléziai kapu előtti téren (Nappal) 79. Kép

Felirat: HETEDIK NAP, 1757. október 17.

Erzsébet királyné a kamarásai cipelte hordozható trónszéken ül kecses tartásban. Körülötte áll az udvara.

Vele szemben állnak Hadik András és tisztjei.

Hadik mögött hat Haller gyalogos tartja azt a hat porosz csapatzászlót, amelyet Hadik katonái az ellenségtől vettek el.

A Királyné a zászlókat nézi. Finoman magához inti az Első kamarást. Suttogva kérdez tőle:

KIRÁLYNÉ:

Azok ott miféle zászlók? Nem a mieink?

ELSŐ KAMARÁS:

De igen, felség.

KIRÁLYNÉ:

Hogy’ kerülnek Hadik katonáinak kezébe?

ELSŐ KAMARÁS:

A harcban vették el őket. Roppant kínos, felség!

KIRÁLYNÉ:

Kínos?

ELSŐ KAMARÁS:

Nagyon, felség. Az még kínosabb, hogy itt négyszáznál több hadifoglyot ejtettek. Van közöttük egy ezredes is. Szabadjon megjegyeznem: felséges férjura őrjöngeni fog. Készüljön fel, felséged!

A Királyné elhúzza a száját.

Közben megérkezik a számvevő tiszt, és valamit súg Hadik tábornok fülébe.

A királyné mögött ott áll Berlin Polgármestere a tanácsnokaival, polgári ünneplőben.

Erzsébet királyné kimérten és kissé leereszkedően beszél:

KIRÁLYNÉ:

Hadik tábornok úr! Azt hallottam, hogy ön nemesi származású. Ön magyar kisnemes, aki tábornokságig vitte Mária Terézia magyar királynő hadseregében. Ön a csapataival elfoglalta Berlint, székvárosunkat, ezért Berlin Polgármestere ezennel átadja önnek a város kulcsait.

Szertartásosan előlép a Polgármester öt tanácsnok kíséretében, térdet hajtanak a Királyné felé, fejet hajtanak Hadik előtt, és méltóságteljesen átadják a város kulcsait. Hadik átveszi a párnával együtt, és az előrelépő huszárnak adja. A huszár Hadik tábornok mögött helyezkedik el a kulccsal.

Hadik udvariasan, de hidegen válaszol:

HADIK:

Fogadja hódolatomat, felség! Köszönöm, polgármester úr!

KIRÁLYNÉ:

Hadik tábornok úr! Remélem, számíthatok rá, hogy a magyar nemesek közismert lovagiassága önre is jellemző, és az önnek átadott város lakosságával szemben nem lesz kíméletlen.

HADIK:

A katonáim nem fosztogatnak, és nem erőszakoskodnak, felség.

KIRÁLYNÉ:

Látom, és köszönöm önnek, hogy csapatai között ritka, mások számára is követendő példát adó fegyelmet tart. Remélem, más téren is lovagiasan fog viselkedni.

HADIK:

A hadisarctól nem tudok eltekinteni, felség.

KIRÁLYNÉ:

Ezek szerint ön közönséges rablóként viselkedik, Hadik tábornok? Nemesember létére?

HADIK:

Csupán azt teszem, amit az ön felséges férje tesz más országokban uralkodásának kezdete óta, Madame.

Erzsébet királyné az ajkába harap.

Hadik tisztjei mosolyognak.

A polgármester most veszi a bátorságot, és előlép.

POLGÁRMESTER:

Tábornok úr! Könyörületet kérek. Nem tudunk többet fizetni annál, mint amennyit eddig fizettünk.

Hadik csak a fejével biccent a számvevő tiszt felé.

SZÁMVEVŐ:

Az valamivel több, mint kettőszáz-harmincötezer tallér, tábornok úr. Nem hinném, hogy ez a város csak ennyire képes. Frigyes őfelsége sok csehországi vagy elzászi városon ennél nagyobb összeget vasalt be, pedig azok sokkal kisebbek is, szegényebbek is, mint Berlin.

A polgármester elvörösödik, de még a Királyné is elszégyelli magát.

KIRÁLYNÉ:

Ez esetben úgy gondolom, Berlin városának mégis becsületbeli kötelessége volna, hogy Hadik tábornok eredeti követelését, a hatszázezer aranytalléros hadisarcot hiánytalanul és azonnal kifizesse.

Erre a Polgármester csaknem elsírja magát.

POLGÁRMESTER:

Legyen szabad emlékeztetnem rá felségedet, hogy Hadik tábornok úr eredeti követelése nem hatszázezer, csupán háromszázezer aranytallért tett ki, pusztán amiatt méltóztatott a duplájára emelni, mert az a balfácán… oppardon, elnézést kérek, akarom mondani, Rochow tábornok úr eleve elutasította, sőt megkísérelte Hadik tábornok seregével szemben az ellenállást.

Közben Hadik, Mittrowsky és Ujházy halkan váltanak néhány szót. A Polgármester tovább üti a vasat:

POLGÁRMESTER:

Szóval és arra kérném a nagyméltóságú, excellenciás, nemes és kegyelmes Hadik tábornok urat, ne rója fel nekünk, Berlin ártatlan polgárainak az elmenekült Rochow tábornok és katonái megkísérelte ellenállást, hanem méltóztassék a hadisarc összegét legalább az eredeti mértékre, azaz háromszázezer aranytallérra csökkenteni.

Mittrowsky csaknem felkacag, a Királyné megvetően elhúzza a száját, a kamarások kínosan hallgatnak.

Hadik mosolyog.

HADIK:

Polgármester úr, megértem, ha Berlin polgárai nem akarnak több pénzt áldozni. Nem firtatom, hogy ennek a fösvénység vagy a szegénység-e az oka.

Királyné elvörösödik.

HADIK:

Kesztyűs kézzel bánok a városukkal. Beérem annyival, ami eddig összegyűlt. Viszont van még egy kérésem: királynőm, Mária Terézia őfelsége ma ünnepli a névnapját. Mivel az önök uralkodója, Frigyes őfelsége nem szokott az én királynőmmel lovagiasan viselkedni, most elvárom, hogy az uralkodó mulasztásait a fővárosa pótolja. Berlin híres a kesztyűkészítőiről. Ezért kérek Mária Terézia őfelsége számára névnapja alkalmából két tucat legkiválóbb minőségű női kesztyűt. Mindre finoman és szépen legyen ráhímezve a város címere. Selejtes, elrontott példány nem lehet közöttük. Tétessenek díszes dobozba, amelyen legyen a város címere, és a „Berlini ajándék” felirat. Amennyiben három órán belül a királynőm számára ezen ajándék elkészül, további követelés nélkül elhagyom a várost. Ha nem, attól kezdve a hadisarc óránként ötvenezer aranytallérral növekszik, amelyet irgalmatlanul be fogok hajtani.

A Polgármester megkönnyebbülten felsóhajt, a tanácsnokok csaknem összeölelkeznek. Bólogatnak, integetnek.

POLGÁRMESTER:

Meglesz az ajándék, tábornok úr. Meglesz három órán belül.