Ezt a darabot ma kezdtem írni a Hahota kérésére. A címmel nem feltétlenül vagyok elégedett; talán csak munkacím.

Három hajléktalan betlehemest rögtönöz. Az alapötlet Balázséktól származik. Természetesen nagyon kényes szituáció. Nem szabad puszta aktualizációvá válnia, szerencsére a téma az ilyesféle értelmezéseket eleve magában hordozza.

József, a názáreti kézműves, aki már kétezer éve szállást keres…

Az évek során már sok és sokféle betlehemest írtam már, és az utóbbi években egyértelműen az átlagtól, a sablontól eltérő különleges darabok voltak túlsúlyban.

Egy betlehemes játéknak sajátos koreográfiája van, az attól való eltérés mindig kockázatot jelent. A betlehemes tradíciókat és a Hahota dramaturgiáját azonban muszáj valahogy összehozni, ez pedig már maga is bizonyos mértékben kihívás. Főleg akkor, ha ilyen feltételek mellett nem öt-tízperces, hanem 35-40 perces darabra van szükség. És a hangulat megvalósítása kötelező.

Ez sem lesz hát szokványos betlehemes…

Ez a munka valamiféle előrehozott ádventet teremt és ez jó. Az évek gyorsan növekvő száma érleli az embert; egyre inkább észrevesszük a szépet, ott is, ahol korábban nem. A fiatalkori türelmetlenség múltával elmélyül az öröm, tartalmasabbá válnak a meghitt pillanatok, növekszik az érzelmi intenzitás.

Rájövünk: a várakozás talán ugyanolyan fontos, mint maga az ünnep – sőt talán éppen ez teszi a karácsonyt is annyira csodálatosan meghitté.

A mi családunkban a karácsony nagyon fontos ünnep.

Most olyan munkám van, ami karácsonyi hangulatot csempész a váratlanul szép novemberi hétköznapokba.