A magyar kormányzat – bár jó előre tudomást szerzett a török támadásáról, csak valamikor június közepe táján adott parancsot, hogy a királyi csapatok  július 2-án Tolna térségében gyülekezzenek. A dátum már csak azért is érthetetlen, mert az oszmán hadak hónapokkal korábban megindultak, és a közismerten lassan mozgó török főerőkkel szemben komoly védelmi akciókra csak akkor lett volna idő, ha idejében összegyűjtik a rendelkezésre álló erőt.

Ha Mátyás védelmi háborúival vetjük össze az 1526-os intézkedéseket, még inkább kiviláglik amatőr és szánalmas mivoltuk.

Mátyás király annak idején messzemenően hasznosította a török elleni háborúk nyújtotta harci tapasztalatokat.

Rádöbbent például arra, mennyire fontos a Duna felügyelete. Ezért kitűnően megszervezett és felszerelt dunai hadiflottát állított fel, amely a folyam vízéről kiválóan támogatta a szárazföldi hadműveleteket.

A hadiflottát Mátyás halála után sürgősen feloszlatták. Oka a pénzhiány volt, magyarán: a kapzsiság.

Jellemző, hogy Mohács előtt öt évvel, amikor a török megtámadta Nándorfehérvárt, a Mohács mellett táborozó magyar seregben valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene keresni Mátyás egykori naszádosainak utódait, hátha tehetnének valamit (??)…

Báthory András kapta a feladatot, menjen el a Körösök vidékére, ahol az egykori naszádosokat letelepítették…

Ilyen védelmi előkészületeket tettek akkor, amikor a török már az ország kapuját, Nándorfehérvárt vívta…

A július 2-i dátum azért is felelőtlen döntés, mert az ország urainak tudniuk kellett, hogy a török addigra már eléri Magyarországot, bármilyen lassan halad is. Így is lett: a szultán éppen július 2-án kezdte meg az átkelést a Száván.

Az átkelés három napot vett igénybe, és több ezer áldozatot szedett. Úgy, hogy közben a kutya sem háborgatta a török erőket. Szervezettebb ellenséggel szemben az ilyen logisztikai baklövések végzetesek lehetnek…

Ezután a török Pétervárad felé indult, ahová július 11-én érkezett meg. Ez a vár voltaképpen az elveszett Nándorfehérvárt volt hivatott pótolni, elzárta a Dunát. A török nem kerülhette meg.

Pétervárad várát Alapi Gáspár védte körülbelül ezer katonával. Négyszer vagy ötször ennyire lett volna szükség. Ha azonban van felmentő sereg, és időben érkezik, a helyzet nem reménytelen.

Alapi Gáspár és katonái tizenhat napig sikerrel védekeztek, két általános rohamot vertek vissza.

Felmentő seregnek híre-hamva sem volt, a környéken csak Tomori Pál alakulata tartózkodott.

Létszáma: kevesebb, mint ezerötszáz fő…

Folytatása következik.