Kis türelmet...
12 éve | 1 hozzászólás
Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok!
Túl sok már az éjszaka, mikor csak ébren álmodok,
kevés az, mit adhatsz és kevés, mit én adhatok,
Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok.
Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek,
útvesztőben járok, menni kell, továbblépek,
mert megállni soha nem szabad, de mégis félek,
Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek.
13 éve | 1 hozzászólás
szép szerelmem, mondd
sétálunk-e még a hold
túloldalán?
a világ elől elbújva
összefonódva az éj sötétjében
szép szerelmem, mondd
táncolsz-e még velem
csillagfényben?
ha az éj bársonya
simul ránk jótékonyan
szép szerelmem, mondd
ég-e még csók ajkadon?
lelopom
s gyújtok vele tüzet,
fényeket szép szemedben
szép szerelmem, mondd
karod átfonod-e testemen?
ha felsikolt a pillanat
szeretkezésünkben,
hogy csak benned létezzem
szép szerelmem, mondd
kimondod-e a hívó szót?
13 éve | 4 hozzászólás
Télidő
előtt
a hideg ég felé merednek a lombtalan ágak,
nyílik még színes virág a csupasz kősziklák alatt?
Gazos borítja az őszi mezőt, havat vár a rög,
zavaros szürke égben súlyos felhő sereg pörög.
Fáradt
a nap
tétován
bóklászik.
Bújik a
világ elől.
Szakítsd le az utolsó szálat, fonnyadt szirmokat
csókokkal éleszd, húzd össze fázósan kabátodat,
fekete kendőt köss, s sétálj fel a hídra hajnalban,
s lásd mint tér meg a kicsi virág hozzám a habokban.
13 éve | 0 hozzászólás
Quasimodo szép szava elringatott,
álmokat hintett, érzőn simogatott,
lángok gyulladtak, vágyak ébredtek,
/így kelnek életre a szerelmek/
s most az álarc a porba hullik,
menekülnél, az álom szétfoszlik,
a rút arcból egy könyörgő
könnycsepp gördül,
szemed lehunyod, s a gnóm újra szépül,
vak szeretnél lenni, csak lelkeddel látni,
de álmaid eldobod,
megtanulsz temetni.
14 éve | 10 hozzászólás
2010. július 29., csütörtök, 00:19
konok dac vékony vonala
rajzol árnyakat arcodra,
harag szabja szűkre szavad,
indulat kap szabad utat,
aztán újra a hallgatás,
beletörődő lemondás,
félő, keserű legyintés,
kiúttalan menekülés,
már fázik meztelen lelked,
s a lágy ölelést keresed,
az álmot hozó nyugalmad,
benned engem, bennem magad
14 éve | 2 hozzászólás
2010. július 26., hétfő, 21:56
Még egy mosolyt láttam,
még egy halk szót vártam,
de elfolyt mellettünk az idő,
még egy szín felvillant,
még egy könnycsepp csillant,
mozdulni, lépni már nincs erő,
még valamit érzünk,
még megdobban szívünk,
még egy dal a múltból felsejlik,
magunkban dúdoljuk,
álmunk még álmodjuk,
de holnapunk semmibe hullik.
14 éve | 2 hozzászólás
2010. július 13., kedd, 15:34
Fényben
fürdő fehér kis virág
felejtsd az éjsötét homályát
törékeny
szirmod a napra tárd,
éld újra a fények világát
hideg, vad szelek
megcibáltak,
jég dermesztett fagyos éjszakát,
megnyugvást reggelek
nem hoztak,
éld a tegnapot, feledd a mát,
illatod örök, az
éjszaka
hozzám fűző illó varázsa,
lehunyom szemem, s Téged látlak
fényben
fürdő fehér virágot,
álmodok tovább egy szép álmot,
álmodom
tovább, hogy létezel,
némán, s nem kérdem: mért űztél el?
Magányom álmaival festettelek
kínokból
szőtt piszkos vásznakra,
szédülten keverve furcsa színeket,
szemed
a hazug mosoly csaló barnájára,
hajad kócos vörösre borzoltam
béna
kezem merev ujjaival,
büszke melled mohón simítottam
soha
hozzád nem érő mozdulattal,
öled tüzére szürke hamut szórtam
önző,
öntelt irigy lélekkel,
combod feszítettem állat módjára
és Te
sikoltva, vértől rémülten
szültél érte pokoli gyűlöletet,
aztán a
részegen tántorgó képzelet
szaggatta szét a köldökzsinórt
mi a
vak-véletlen játékaként
egy pillanatra összefűzött veled.
14 éve | 0 hozzászólás
Fuss
neki, ugord át a tüzet,
sötétből vágyó szemek néznek,
pattan a
szikra,
lobban a szoknya,
karjába vágysz,
ölel az éjszaka,
röpülj
fényben, bújj sötétben,
kacagj gyöngyként a csendben,
szállj
árnyakkal,
tested lázával,
kívánó álmoddal,
ölelés vágyával,
elhamvad
a parázs, füst száll az égre,
ráfonódsz, vele röpülsz a végtelenbe,
elrejt
a májusi éjszaka.
14 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 1 hozzászólás
A reggel simította szét az álmokat
a derengő fény felsejlő arcodat
csillag
szemed tűnt el az éjben
a veled-velem,
mikor ébredtem,
nélküled
a valóságot nem kértem,
de a világ életre kelt,
könyörtelen,
s
már nem éreztem bőröd illatát,
karod óvó, rám fonódó szorítását,
elszállt
az álom,
de Te itt vagy velem,
s én veled,
mert csak így
létezem.
14 éve | 0 hozzászólás
Ma haltam meg, vagy tegnap?
Talán már nem is élve születtem
és
csak mint egy evolúciós termékkel
a biológia tett-vett velem,
kényére-kedvére,
remélve,
hogy nem lázadok
és szerepem betöltve
szépen,
csendben kipusztulok?
TE léteztél
vagy csak magamnak
üres óráimban
megálmodtalak?
ÉN léteztem neked,
vagy mint egy futó gondolat
veled
voltam éhes magányodban
és mert fáradt vagy tovább álmodni
hát a
szemétkosárban
végzem
mint egy összegyűrt papírdarab?
14 éve | 1 hozzászólás
Tüzet gyújtottunk,
fénye eget festette,
lángunk
ellobbant
pernyét kavar már csak a szél
az elhamvadt
tűz kiégett helyén,
szikrák marta ágak takarják a fényt
parázs
haldoklik a szürke hamuban
és csak a fanyar füst maró íze
szóródik
szét a hideg világban
taposd szét kedves,
oltsd ki a
parazsat is,
sötétség jöjjön.
14 éve | 0 hozzászólás
Kopasz ágak közt
őszi leveleket sodorva a
földre
hűvös esti szellő kóborol.
Lenyugvó nap
halvány sugara
bújik arcodhoz
színezi sápadt fáradtságát,
játékos, pajkos módon.
Hajtsd
fel gallérod,
érzékeny vagy a hűvös időkre,
a szél hideget hoz
ma
és magányt az éj.
Nyugodj meg,
emlékeinket elrejtem.
A
csend lesz veled,
a hallgató éjszaka.
14 éve | 0 hozzászólás
Most állj mellém,
add kezed még egyszer kezembe,
hajtsd le fejed és hallgassunk!
Nézzünk némán a gödörbe,
a nyirkos hantok közé!
Ott tünt el mosolyunk, ott nyugszik tegnapunk.
Nyujtsd kezed,
fogd ezt a néhány megkopott emlék rögöt,
ne sajnáld, vesd a mélybe!
Kedvesem, miért reszkettél meg? Fázol?
Miért bujjsz hozzám? Szédülsz?
Fogd a kezem, most még kapaszkodj bele!
Hallod? Dalunk foszlányait
sodorja felénk az este.
De mégsem, csak a szél
kóborol a kopasz ágak között
s őszi leveleket simít a földre,
hol éledő mag bújik s holnap életre kél.
14 éve | 0 hozzászólás
Elűztél,
a gőg csimpaszkodik szád
sarkában,
szemed csillogását
fakóra váltja a harag,
ajkad néma,
szavad
dacosan elhallgatott,
mosolyod
dermedten arcodra fagyott.
Amit
akartál elérted,
már temetem a reményt,
nem hiszek a holnapban,
sápadt
arccal nyugalmat keresek
ebben az átkozott világban,
halott
virágok kertjét,
hol fáradt testem
a múló időbe fektetem.
/2009 július/
14 éve | 0 hozzászólás
Legyen mosoly arcodon,
nevessen szép szemed
a
világ veled örüljön
ne csillogjon könnyed.
Legyen mosoly
arcodon,
de ne zavarjon a futó felhő
mi árnyékot vet rád
hisz
tudod, a lélek esendő.
Legyen mosoly az arcodon
s ha
szívedben a múlt is dobban,
lépj át könnyedén rajta,
ha szól is,
nem teszi csak halkan.
Legyen mosoly az arcodon,
de ne keresd
benne a régi ízeket,
ne várd, hogy a szép idők
édes pillanatait
benne újra éled.
Legyen mosoly az arcodon,
de ha keserűn
megfagy,
ne érezd, ne fájjon,
hiszen magad is így akartad.
14 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 2 hozzászólás
Felejts, ha tudsz!
Látod én mindent megteszek,
hogy
ébredjen a gyűlölet
és a közöny takarjon bennünket,
a felejtés
unott szürke fátyla boruljon
a tétova, néha még ébredő gondolatokra.
Felejts,
ha tudsz!
Töröld le mosolyod arcodról,
szemedben oltsd ki a
csillagok fényét,
ne hidd tovább a holnapok hazug igéretét
menekülj
a fájdalmas álmokból,
Felejts, ha tudsz!
Feledd éjszakáink
szép meséit,
feledd a tegnapot,
Feledd dalunk ezerszer hallgatott
hangjait,
nézz az égre, nézd a hideg napot,
fénye széttépte kusza
történetünk
összegabalyodott szálait,
2009 május
14 éve | 2 hozzászólás
Árnyékod vagyok,
állj a fénybe és megláthatod,
hogy mindig követlek,
nélküled nem létezek.
A hangod vagyok,
szó a szádon és ha szólok,
kimondom gondolatod,
vagyok a fájó sóhajod.
Az éjszakád vagyok,
veled, melletted álmodok,
hitet teremtek lelkedben,
nyugalmat az éj-sötétben.
A mozdulatod vagyok,
simogató, féltőn-óvó karod,
ölelésed égő tüze,
szíved dobbanó üteme.
A mád vagyok,
s vagyok a holnapod,
a reggeli ébredésed,
érezd: leszek az életed.
Minden pillanatodban létezek,
csendben, észrevétlen követlek,
állj a fénybe s meglátod!
14 éve | 1 hozzászólás
Jössz velem?
Akkor add kezed és siessünk,
vár a világ minket,
kettőnket.
Látod? Siettem,
mert egyedül voltam, vártam
a pillanatot, a percet,
veled.
Jöjj velem!
Hová? Oly mindegy,
mellettem én vagy,
s Te vagyok melletted.
Add hát kezed!
Ha elengeded,
meglátod eltévedek,
Siessünk!
Járjunk a nap útján,
a végtelen minket vár.
Jössz velem?
Ne engedd el kezem!
14 éve | 4 hozzászólás
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget"....
Olvastam..halkan,
derekad átkaroltam,
nyakamba kulcsoltad kezed,
szemed lehunytad, hozzám símultál.
Tested rezdülésén éreztem a vers ritmusát,
szíved dobbanása visszhangozta Radnóti szavát,
sóhajod "mondta el a benned élő bánatod,
s halk szavad, hogy félve várod a holnapot.
Félsz a reggeltől, mi egykor Neki az örök éjt hozta,
félsz az ébrenléttől, mi sokszor csak út a fájdalomba.
14 éve | 2 hozzászólás
Ilyenkor halkan megkérdezed /már hányszor tetted/:
- mi lesz velünk? Mit akarunk? Mit akarsz?
Én
hallgatok. Van válasz, de tudom csak álom minden, soha valóra nem
váltható álom. Lázad a lelkem, a szívem, de a realitás gonosz ereje
belém folytja a szót.
Tettedre
már nincs bocsánat,
egy hazugsággal
széttépted álmainkat,
ítélkezzen feletted
a holnapban rejtőző pillanat,
mikor keserűvé tesz
az emlékező tudat,
s ne jöjjön feledés,
ne legyen remény,
jusson eszedbe,
fájón szívedbe,
valahol létezek én,
s valahol létezik
egy halott szerelem,
/s nem jön megváltó kegyelem/
14 éve | 2 hozzászólás
Ki vagy, mi vagy nekem?
Szeretőm?
A magányos
éjeken bársony puha fekhelyem?
Ölelő karod a párnám,
Csípőd íve a lepedőm?
Életető vizem?
Hűsítő korty a nyár-melegben,
mikor nem tűrjük ruhánkat,
s lázzal keressük a hűvös szobákat?
A hajnali napsugár?
Mi álmot űzőn
tavaszi felhők között
virágot s világot ébresztőn jár?
Az esti nyugtató alkonyat?
Mely magához öleli fáradságunkat,
Az álmokat hozó éjszaka?
Mi csillagokat gyújt szemedben,
dalokat dúdol lelkünkben.
A valóság tűéles szikláin
törik meg az álmok folyama,
zúgó kavar zavaros iszapot
a vágyak szép-kék világába.
Simogató szerelem csöppjei
a féltés áradatává dagadnak,
a kétség mar sebet mélyen,
kérdések most választ várnak,
de hallgatunk,
nem kérdezünk,
a választól félünk.
Bántó most minden szó.
Elmegyek!
A holnapból
- félve -
még visszanézek,
a zúgót hallgatva,
vágyom, hogy a víz fölött
a szivárvány szép íve
törje meg a vízködöt.
15 éve | 3 hozzászólás
Szám marta
csók-éhes ajkad,
bőrömet
lázzal szántotta ujjad,
körmöd vájt bele
véres barázdát,
lángra gyújtottuk
a csendes éjszakát,
egyetlen izzó testben
éltünk,
megsemmisültünk,
az idő megállt,
a pillanat örök,
maradj így Kedvesem,
könyörgök,
forró tested
szorítsam,
míg van erő
a karomban,
sikolyod halljam,
míg létezik hang
a világban.
15 éve | 2 hozzászólás
A csepp
sziklákat zúz porrá
az idők végtelen folyamában,
a könny
nem válik párává
a hideg gondolatok árjában,
a szó
semmit mondó
ha némán hallgatunk,
létünk
mindent tagadó
ha semmit sem vállalunk,
legyek
egy fuvallat
mi könnyed szárítja
legyek
egy gondolat,
mi mosolyt varázsol arcodra,
legyél
ki kezem fogja
s vezet a végtelen utakon,
legyél
ki szerelmem elfogadja,
legyél az örök holnapom.
15 éve | 4 hozzászólás
Mit adjak néked?
Üres kezem, /s vele zsebem/
rég szétfoszlott életem
ügyetlen férfi módra fércelem.
Talán adjam mosolyom,
rólad szóló álmom,
kezem simogató mozdulatát,
szívem utolsó dobbanását?
Adjam neked a végtelen időt,
s hozzá magam, a hű szeretőt,
adjam a lázas éjszakákat,
s hozzá pihentető édes álmokat?
Adjam a nap hajnali ébredését,
aranyló sugarának érintését,
a "nyitnikék" dalát,
a nyíló virág illatát
Hozzád indultam.
B.-ben jártam.
Rád vártam...
Vakító fehér hó takart mindent,
itt-ott egy vidám cinke rebbent,
a nap is kimosolygott a felhők közül,
mert tudta: a trabant hármasban is röpül,
mert értem érkezel,
magaddal viszel,
s napunk
megtelik szerelemmel.
Este lett.
A nap ért véget,
hozva a keserűséget.
Dűledezőn romos, kihalt állomáson,
hideg szélben, dermedten vártam vonatom,
boldog napunk enyészett el semmivé,
vált újra egy fájón szép emlékké.
15 éve | 7 hozzászólás
A hallgató csend ölel fájón magához
mint egy sűrű erdő rejt el az éjszaka,
nincs utam a mindent felejtő álmokhoz,
a kínzó sötétséghez vagyok láncolva,
gondolat-felhőket űznék el kétségbeesetten,
értelmetlen vágyakat kergetek mint lepkét,
ölelnék valakit, ki létemben már elérhetetlen,
ki már felejtve szép napokat - éli életét.
/ POET - megadott szavak alapján /
15 éve | 1 hozzászólás
Kérdeztél:
miért szeretsz?
s csak néztem arcod,
kiváncsi mosolyod,
a választ kerestem, keresem.
és én is kérdezem:
mi is a szerelem?
Kérdeztél:
miért szeretsz?
Miért szeretlek?
Mert élek
és szeretlek
a pilanatért
mikor magadhoz ölelsz,
a fényló csillagokért ahogy
szemedből rámnevetnek,
a mosolyodért arcodon,
mi azt mondja: szeretlek,
szép lelkedért
mely magába fogadott,
méz ízű ajkadért
mely forró csókot adott,
tested simulásáért,
mely a vágyat ébreszti bennem,
öled szorításáért,
hol a gyönyör végtelen.
15 éve | 0 hozzászólás
Végtelen égen vezet álmaink ösvénye,
csodákat teremtőn álmodó képzeletünk,
vigyázom lépted, kezed add kezembe
és csak szállunk, csillagok közt repülünk,
léptünk a tejút fénylő szalagján játékosan koppan,
égig érő fák koronáján bújik át a holdsugár,
arcod cirógatja, nevető szemedben villan,
és szállunk tovább, a mindenség ma kettőnkre vár,
s ha fáradsz, puha felhőkből vetek neked ágyat
és ölelésemmel, szerelmemmel betakarlak,
örökké téve benned a féltőn kérő vágyat.
15 éve | 1 hozzászólás
Csak az éjszaka,
a sötétség világa
ne jönne soha,
mikor a csend zár börtönébe,
a múlt felvillanó emléke
mar sebet lelkedbe.
Mozdulatlan daccal
űzöd a gondolatokat,
de nem tudsz menekülni,
nem tudsz feledni,
nem akarsz szeretni,
jó lenne örökre temetni,
de nem tudod megtenni.
ÉS
fájni kezd a világ,
arcodon hervadó virág,
szemedben kialvó fény,
lelkedben kihaló remény,
ököllel csapsz a semmibe
és csak vársz
a semmit sem hozó reggelre.
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
Elhagyni még most sem tudlak,
rabként megtartani nem akarlak,
lelked egy szabad világról álmodik,
egy új, szebb szerelemre vágyik,
a láz marta seb már gyógyul ajkadon,
s mosoly teremt újra virágot arcodon,
a felejtés szárítja szemedben a könnyeket,
a megbocsájtás temeti el a vétkeinket.
2009. julius
15 éve | 0 hozzászólás
Én teremtettelek,
álmokból, vágyakból,
magányos éjszakákból,
emlékező pillanatokból,
lélekbe maró fájdalomból.
Én teremtettelek,
az emlékező tévedésekből,
a régmúlt temetett vétkeiből,
lelkemet égető kínzó tűzből,
a mindent akaró szerelemből.
Én teremtettelek,
igaz szóból,
egy álomból,
a létező
valóságból.
Ölelj magadhoz,
ments meg
ettől
a hazug világtól.
15 éve | 0 hozzászólás
Jöttél.
Kipirult arccal,
vágyó mosollyal,
kezed mozdulatával,
karod szorításával,
Jöttél,
mert vártalak,
mert álmodtalak.
mert megtaláltalak
..és most ne szólj!
Ne szólj!
Csak ölelj,
s maradj velem
szép szerelem.
15 éve | 0 hozzászólás
Szemembe égett képed,
bőrömre érintésed,
lelkembe költözött a lelked,
érzem és Te velem érzed.
Könnyed folyik arcomon,
szavad szól számon,
félem gyötrő félelmed,
érzem és Te velem érzed.
Veled riadok álmodból,
ha menekülsz fájdalmadból,
bennem éled életed,
érzem és Te velem érzed.
Érted élek s érzem -
életed már az életem,
és
életem már a Te életed,
fájó lelkedben érzed.
2009 január 02.
15 éve | 2 hozzászólás
Felvillant arcod,
rajta
egy fénysugár
játszott,
mosolyt varázsolt
csillogó szemed köré,
vidáman táncolt,
játszott,
simogatva arcod,
szemedben nyíló
virágot
csodálta,
méz ízű ajkad
kóstolta,
huncutul füledbe
súgott,
egy szót,
alig hallhatót,
de
mi kimond
minden szépet és jót,
mire együtt dobbannak
a szívek,
mitől megszületnek a színek,
a hangok életre kelnek,
csak annyit szólt:
SZERETLEK
A téli nyárban
a reményre vártam,
hangod hallani,
kezed "megfogni",
vagy csak hallgatni,
veled álmodni.
A téli nyárban
hinni a csodában,
hogy eltűnik a "messze",
kezed - kezemben,
virágok nyílnak szemedben,
szép szerelem szívedben.
Téli nyárban
ebben a furcsa világban,
szerelmed simogatott,
szavad nyugtatott,
éltünk egy álmot:
lelkünk találkozott.
15 éve | 0 hozzászólás
Egy gondolat
futott át rajtam,
rámeredtem
aztán hagytam
eltünni,
de tudtam,
bennem él tovább
makacsul,
várja sorsát
és irányít
a tudat alatt a gondolat,
hogy véget ér a ma
s a holnap
rabolja álmunkat,
belém mar a félelem,
mert veled létezem
s ha magam
maradok
mire jutok?
Bevégeztem?
mit ér az
életem?
Tudod,
létem
benned mérem!
15 éve | 0 hozzászólás
Üres kezekkel érkeztem,
keserűn szól az énekem,
a semmit hoztam ajándékba,
és bocsánat, hogy még létezem.
Szívemben fájdalom, bezárva, mélyen,
lelkemben keserűség - mit megéltem,
szememben megtörten ég a fény
Lehet, talán már nem is létezem?
Múltam kacatjait kutatom.
Mit nyújtson át a kezem?
Csak mocskot találnak,
bocsáss meg, de még létezem.
Álmaim vergődnek kétségbeesetten,
temető-szag terjeng a ködben,
hamu alatt kihunyt a parázs is.
15 éve | 2 hozzászólás
Varázsolok,
a szürke égre feletted kék-szépet,
a hideg őszi sárra élő zöld-füvet,
a kiégett mezőre színes virágszőnyeget,
a halott vizekbe csobogó életet.
Szemedbe könnyek helyére csillogást,
arcodra édes-szép mosolygást,
felém nyúló kezedre féltő simogatást,
zaklatott éjjedbe nyugtató álmodást.
Ajkaidra méz-ízű csókokat,
forró testedre izgató vágyakat,
a fájó múltra a felejtés fátylát.
Fogd kezem, járjuk a jövőnk útját.
15 éve | 3 hozzászólás
Hazudj szerelmet,
űzd el a félelmet,
hazudj ölelést, hazudj vágyat,
hazudj mosolyt,
hazudj csókot,
hazudj életet!
Hazudj! Én elhiszem.
Hazudja szád a csókot,
hazudja tested az ölelést,
hazudja arcod a mosolyt,
hazudja szíved a megértést.
Hazudj! Én elhiszem.
Hazudj szép szót,
hazudj igazat, valót!
Hazudj! Én elhiszem.
Hazudj nekünk időt,
a végtelent,
hazudj nekünk jövőt,
elérhetetlent.
Hazudj! Én elhiszem.
Hazudj, hogy akarod,
hazudjon ölelő karod,
hazudjon a mozdulatod,
hazudj!
15 éve | 2 hozzászólás
Arcod tünt el a távolság ködében,
a hangod a hallgatás csendjében,
ölelő karod nyoma, mert elengedtelek.
Utolsó szavad visszhangzik: szeretlek.
Szemedben kihunytak most a csillagok,
de éjszaka újra ölelnek az álmok,
emlékek élednek, hangok, fények,
virágok szemedben, mosolygó remények.
Őrizd a tüzet, a pici égő lángot,
nyújtsd kezed, s kezem megtalálod.
Megállt az idő, a percek nem múlnak,
indulj el szerelem, hazavárlak.
15 éve | 1 hozzászólás
A fény játszik testeden,
csillagot gyújt szép szemedben,
a szerelem mosolyog rám fényében.
A fény játszik testeden,
szádon szalad, csókkal ajkadon,
megpihen melleden, a büszke halmokon.
A fény játszik testeden,
bársonyos bőröd lágyan símogatja,
szép ívű csípőd mohón átfonja.
A fény játszik testeden,
félve ér izmos combjaidhoz,
rásimulva közelít álmaimhoz.
A fény játszik testeden,
vigyázva öled mélyét kutatja,
mely nyíló virágként magába fogadja.
15 éve | 4 hozzászólás
URAM
Teremts fényt, hogy őt láthassam,
teremts hangot, hogy szavát hallhassam,
adj színt a virágnak, hogy neki pompázzon,
adj éneket a madárnak, hogy neki daloljon,
tégy az égre csillagokat, rá ragyogjanak,
a reggeli ébredéséhez simogató napsugarakat.
Adj testet, hogy ölelését érezzem,
adj szívet, hogy őt szerethessem.
add Uram kezét óvó kezembe,
vezessem Őt, s legyek vezetve,
Adj időt, hogy örökkön vele létezzem,
hozz éjszakát, hogy vele vétkezzem,
adj megbocsájtó szép mosolyt arcára,
adj esélyt, reményt, életet a holnapra.
15 éve | 0 hozzászólás
Minden rólad mesél..
..a fény, a hang, a szél..
..a lélek remél, a szív fél...
minden rólad mesél.
Minden rólad szól..
..egy hívó szó a távolból..
..egy kép az álmomból..
Minden rólad szól.
Minden érted létezik..
..a szerelem veled érkezik..
..a test veled vétkezik..
Minden érted létezik.
Minden Veled született..
..az érintés: kezemben a kezed..
..a csillagfényt hozta szép szemed..
Minden Veled született.
Mindennek Te vagy az értelme..
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
Szeretlek
Fényben és árnyékban,
örömben, bánatban,
lázas álmaimban,
forró vágyaimban.
Szeretlek
Az ébredő napsugárban,
a nyugtató alkonyatban,
símogató szavadban,
szerető mosolyodban.
Szeretlek
A nyári forróságban
a virág illatában,
a nyíló rózsa szirmában,
a vérvörös pompában.
Szeretlek
Véges életemben,
a végtelen reményben,
maradék hitemben,
a múlandó létben.
Szeretlek
15 éve | 0 hozzászólás
Ne mond, hogy SZERETLEK, csak mindig érezzem.
Ne kérd, hogy szeresselek, magamtól is megteszem.
Ne akard látni könnyeim fájó csillogását,
ne kérd a multat, a jövőt, éld velem a mát !
Na akard a mindent, ha üres a kezünk,
ha a röppenő időben is csak emlékezünk.
Tüzet gyújtottál, lángokban égnek a vágyak.
A párhuzamosok a végtelenben sem találkoznak.
15 éve | 2 hozzászólás
A holnap talán tőled függ, a múlt nem
az álmunk érzelem, a "volt" már félelem,
menekülnél, de nem tudsz, bénán állsz,
szemétre vetnél mindent, csodára vársz,
csodák nem léteznek, s ha nem törődsz bele
lelkedben visszhangzik az esték éneke,
monoton módon visszatér egy álom,
kezem kinyujtom - kezed megtalálom?
15 éve | 0 hozzászólás
A távolság, a hallgatás ma elsodort,
a hiányod fáj, gondolatom vádolt,
a szavakban ott bujkált a félelem:
Kedves, merre jársz? Nem vagy velem!
A hold néz ránk, a mi csillagunk,
a mi titkunk, s együtt álmodunk,
a holnapról, az ébredő napsugárról:
ránk köszönt, valót teremt álmainkból.
Nélküled üres órák hullnak a semmibe,
utunk ködbe vész, a végtelenbe,
létezésünk csak egy múló pillanat,
magunkban éljük ébredő vágyainkat.
15 éve | 1 hozzászólás
Percek, órák hullanak az üres semmibe,
bántón csikorog az idő rozsdás kereke,
minden múló pillanat gúnyosan mosolyog,
keser-édes gyötrelem mikor rád várok.
Emlékek köszönnek vissza, fájón mosolyogva,
lázadón söpröm el mind, s nézek a holnapba,
Téged látlak, s szerelmed csillogó szemedben,
jöttél, nem kopogtál, s itt vagy az életemben.
Rabság vár rád, a rács szerelemből fonva,
örök bilincs, életed-életem összefonódva,
tüzet gyujtottál, lehet benne elégünk,
legyen, ám egy csodát együtt megéltünk.
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
Hallgatsz - én veled hallgatok,
álmodsz - én veled álmodok,
szólsz - én szavadba vágok,
nevetsz - én veled kacagok.
Létezel - veled létezik életem,
szeretsz - magad vagy a szerelem,
szeretlek - veled vétkezem,
benned találtam meg mit örökkön kerestem.
A ma vagy - leszek a holnapod,
hideg világomba a tüzet hozod,
lázadó lelkem szép szóval nyugtatod,
hitem adta vissza simogató mosolyod.
Kezed kezemben - örök bilincsben,
utunk időtlen a végtelenben,
álmok világát éljük - veled-velem,
hallgatunk - ölel minket a szerelem.
15 éve | 0 hozzászólás
Fájón dobol az üres csend lelkemen,
elhalt hangod, gyöngyöző nevetésed keresem,
széthullott álmokat tétován pakolgatok,
gondolkozok, de nem tudom mit akarok.
Szeretném dolgaim, életem helyretenni,
de nem tanultam meg bujkálva hazudozni,
őszinte szivvel szépet és jót vártam a holnaptól,
s a létező ma csúszott ki üres markomból.
Hittem neked, hittem, hogy létezik a szerelmed,
szavad - hinni akaró lelkemben - őszintén csengett,
szerelmem az Istennőt akarta megtalálni benned,
telt az idő s Te magad is - MAGADRÓL - ELHITTED.
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 4 hozzászólás
Angyal suhant át a rét fölött,
s nyomába az élet költözött,
ezer virág tárja szirmát az égre,
bódító illatát ontja a végtelenbe.
Angyal suhant át az esténken,
nyomában csillagok gyúltak az égen,
dalra fakadtak a fák, dalolnak a levelek,
lágyan, halkan dúdolják: s z e r e t l e k.
Angyal suhant át az éjszakán,
a hallgató sötétség éjfekete bársonyán,
tüzet gyújtott vágyó, kérő testünkben,
s gyönyörködött egy pillanatig szerelmünkben.
15 éve | 1 hozzászólás
Még várok
Még hallgatok
Még félek
Még nem kérdezek
Pedig kérdésem ezerszer megfogalmaztam,
s magunkat védve ezer kiutat hagytam,
mégsem merek megszólalni, mert válaszod tudom
s azt is, hogy utunk végetért, szétfoszlik az álom.
Még remélek
Még szeretlek
Még szeretsz
Még nem engedsz
Kezemben a telefon, újjaim a gombokon,
de megbénul a kezem, megáll a mozdulatom,
míg nem kérdezek nem lehet válasz sem,
nem gondolkodok, lelkembe mar a félelem.
15 éve | 0 hozzászólás
Kezemben kávé, ülök a teraszon,
éjvégi hajnalban az eget kutatom,
hűvös szellő símogat, a napkeltét várom,
a fényt, hogy árnyék kússzon a világon.
A kert végén napraforgó búsul fejét lehajtva,
tövében koránkelő sikló rajzol nyomokat a porba,
Fordul az öreg bolygó, napsugár kacsint arcomba,
az idő kérlelhetetlen, álmot söpörve lép a nappalba.
Megkésett éjji pillangó száll a leánderre,
színpompás lepke, most hernyó voltát feledve
örül az életnek, röpül messze a végtelenbe.
15 éve | 3 hozzászólás
A szó dermedten hallgat,
álmokat temet a gondolat,
a szív még feldobban,
elmúló, lassú ritmusban,
még rezdül a meggyötört lélek,
a néma csendben,
visszhangtalan
még felcsendülnek az énekek,
de ha magamba nézek:
kiégett vágyak,
kimondott hazugságok,
fényét vesztett színek,
fals akkordok,
megélt szégyenek.
A semmire várok.
Kezemből pereg a végtelen idő,
köröttem a sötét éj pókhálót sző.
15 éve | 1 hozzászólás
Léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba?
Élhetsz egyszerre két külön világban?
Létezhet két érzés zaklatott szívedben?
Hihetsz ezer csalódás után a szerelemben?
Várhatod a holnapot, ha a tegnap fogvatart,
ha szívedben örökre csak egy érzés maradt?
Nyújthatod kezed, ha béna a mozdulat?
Mosolyoghatsz ha felhő takarja el arcodat?
Ragyoghatnak a csillagok, ha fénytelen a szemed?
Szerethetsz, ha a fájdalom megölte a lelked?
15 éve | 5 hozzászólás
Kínzó a csend, egykedvűn hallgat az éjszaka,
agyamban fájón dobol szívem zaklatott ritmusa,
rossz kedvű, sápadt hold hunyorog vaksin az ablakon,
nem gondolkodom, némán a semmit bámulom.
Tested keresi kezem, de félúton megáll a mozdulat,
hiszen a kegyetlen értelem elűzte az álmokat,
mérlegelt a józan ész s a vágyakat a mélyre temette,
mi hitet s reményt adott a holnapnak - mind elvette.
Csendet tör egy távoli harang, sirat egy megtérő lelket,
felriadva rezdül még bennem a meggyötört élet,
a tegnap bámul rám, a holnap lemondón legyint,
keserűn fájó a múlt, a józan ma pedig rendreint.
15 éve | 1 hozzászólás
Mondtad, mondtam, sok ezer szóban,
futó percekben, gyorsan múló órákban,
egymás szavába vágtunk, aztán nevettünk,
őszintén vallottunk, néha kicsit megijedtünk,
lelkünk kitártuk, védtelenné váltunk,
s a pillanat elhozta, már egymásra vigyázunk.
Érzem ha lelked a fájó múltban bolyong,
s érzed ha lelkemben a kínzó kétség zsong,
veled élem tested nyugtalan gyötrelmét,
s velem éled ébredő vágyam minden rezdülését.
Kezed nyújtod felém s nyúl érted kezem,
a távolság csak fogalom, Te itt vagy velem,
a pillanat megállt, az időnk szűkre szabott,
életünk jótékony módon egy esélyt adott,
a csöndes őszben mosolyt varázsolt arcunkra,
a beteljesülés igéretét forró álmainkra,
csillagokat szemedbe, méz ízét ajkadra,
a tüzet ölelésedbe, a kielégülést vágyainkra.
15 éve | 0 hozzászólás
A vaslogika konoksága mondja:
-állj meg álom, ne indulj útra,
tűztengerben bolyongsz, lángnyelvek égetnek,
vigyázz! Megölnek az írott és íratlan törvények,
most táncba hívott a vágy, pörögve forgat,
s ha szédülten ébredsz, feleded a lázat,
mosolyogsz magadon, megásod sírodat,
helyezkedsz, kicsit széttúrod a hantokat,
fejed alá gyűröd az elkopott vágyakat,
szemed lecsukod, eltűnik az álom.
A vaslogika kérlelhetetlen uralkodik a világon.
15 éve | 0 hozzászólás
Add kezed, induljunk a végtelenbe,
útunk csodákon át vezet az ismeretlenbe,
égigérő fák között jár ösvényünk,
csillagok követik léptünk, s ha megpihenünk
nyíló virágok fonnak ágyat körénk,
fák susogása, madárdal a zenénk,
takarónk a símogató, aranyló napsugár,
mely meztelen testeden huncut táncot jár.
15 éve | 2 hozzászólás
Kezed rezdülését figyelem,
a fájdalmat szemedben,
érzem tested gyötrelmét,
védtelen kis-madár vergődését,
bennem él lelked nyugtalansága,
szíved vágyó dobbanása,
minden sejtemben létezel,
veled bűnhődök ha vétkezel,
léted magamra vállalom,
benned önmagam megtalálom.
Megtörte a csendet szép szavunk,
színekkel telt meg szürke világunk,
érzem, s érzed, ma újra álmodunk,
feledjük a múltat, ismét él vágyunk.
Lám, így fut velünk a képzelet,
feledve a multat, élnénk az életet,
de könny csillan szép szemedben,
s feljajdul még a múlt lelkedben.
15 éve | 0 hozzászólás
A tűz leégett, üszkös fadarabok szerte,
hamu szálldos, a gerenda koromtól fekete,
arcom még csapkodó szikrák égetik,
szemem lehunyva, egy könnycsepp felfénylik,
kezemben izzó parázs, de nincs fájdalom,
egy régi dallam felsejlik, monoton dúdolom,
magamnak mondom, s magam hallgatom,
üres világ lett életem, vállalom, elfogadom,
mert a józan ész diktál s nem az érzelem,
vágyakat, álmokat temet az értelem,
még él a tűz, hát üres szívem is rávetem,
nem oltja könnyem, elég a parázson a szerelem,
nem siratom, csak monoton módon,
a semmit élve régi dalom dúdolom,
még mozdulok, de már tudom: nem létezek,
magamban s magamtól csak annyit kérdezek:
vannak kivételek?
15 éve | 6 hozzászólás
Csókod lobbantott lángra,
ölelő karod szorítása,
bőröd lágy bársonya,
szemed vágyó csillogása,
rezdülő melled halma,
derekad ívbe hajlása,
combjaid kitárulkozása,
öled befogadó hívása.
A rohanó pillanat megállt,
meztelen testünk eggyé vált,
köröttünk eltünt a világ,
s élt a szárbaszökkent virág,
tüskéi hátam véresre tépték,
sikoltottál: még-még-még,
felettünk lángtenger ég,
bőrünkön csillog a veríték,
itt a pillanat mikor elégünk,
az élet értelmét éli testünk.
15 éve | 3 hozzászólás
Mint párhuzamosok a végtelenben,
úgy találkozott sorsunk, s itt vagy velem.
túl a lázas ifjuságon, megélve ezer csodát,
őrizve lelkünkben jót s rosszat, éljük a mát,
kezed kezemben, fejed vállamra hajtod,
féltőn ölellek, s megnyugtat ölelő karod.
Ölel kettőnket a néma hallgatás,
mosolyod szól hozzám, s a csillogás
vágyó szemedben, forró tested üzen:
-légy velem, sorsunk egy, maradj mellettem.
Hallgatunk, őrizzük multunk emlékeit,
lelkünkbe zárjuk esendő létünk pillanatait.
15 éve | 2 hozzászólás
Újra és újra, ezerszer megfogalmazzuk,
úgy véljük rátaláltunk, aztán eldobjuk,
s kezdjük előlről, szőjük a szavak pókhálóját,
hogyan is mondjuk ki életünk álmát.
Kutatjuk mi az mi mosolyt varázsol,
melyik hang mi legszebben dalol,
mi az mi visszhangra talál lelkedben,
mi az mi csillagfényt gyújt szemedben?
S oly egyszerű a recept:
Vedd a tavaszi szellő lágy símogatását,
a májusi éjszaka bódító orgona illatát,
a nyári esték vágyakat ébresztő forróságát,
az őszi lombhullás színes forgatagát,
tedd hozzá életed legszebb pillanatait,
magányos éjszakáid mindent akaró álmait,
karod óvó, féltő szorítását,
tested mindent elégető vad vágyát,
pár cseppet a szeretkezés verítékéből,
a feszülő ágyék végtelen erejéből,
tedd mellé mosolyod, szemed csillogását,
a magány kérő, kolduló jajkiáltását,
a reményt a holnapban, a "velem vagy" pillanatát,
s minden szépet és jót, minden szív álmát,
s ha így együtt van,
add a szót a szádra - óvatosan,
mert mit kimondsz törékeny, mint a sebzett lélek,
s halkan csak annyit mondj: - SZERETLEK
15 éve | 3 hozzászólás
Dam-dam-dam-tam-ta-ram
mond velem ritmusban,
fogd kezem szerelem,
öleljen a végtelen.
Dam-dam-dam-tam-ta-ram
mártózom a hangodban,
mosolyod símogat,
kimondjuk az álmokat.
Dam-dam-dam-tam-ta-ram
ölelj át álmodban,
bújj hozzám kedvesem,
légy Te a szerelem.
Dam-dam-dam-tam-ta-ram
eljöttél, rád vártam,
pörgettem az éveket,
hogy itt legyek Te-veled.
Dam-dam-dam-tam-ta-ram
itt vagy a holnapban,
nevető szép szemedben,
életem két kezedben.
15 éve | 2 hozzászólás
Vége a napnak.
Rád nevet a lenyugvó napsugár,
hosszabbak az árnyak, az idő siet már,
hűvös esti szellő simogatja fáradt arcod,
az éjszaka hív, küld édes álmot.
Álmunkban ébred béklyót szaggatva testünk,
egymásra találva, mindent feledve, szeretkezünk.
Tegnap temettünk, s temettük magunkat,
tűzre vetettük reménytelen álmainkat,
féltünk, menekültünk, éltünk a múltban,
jártunk a semmiben, nem hittünk a holnapban.
S egy pillanat ránk csodálkozott,
szívünk dobbant, lelkünk találkozott.
15 éve | 1 hozzászólás
Oltom a tüzet, néha mégis fellobban,
füst száll az égre, parázs lapul a hamuban,
a tegnap titka megbújva itt rejtőzik a mában,
itt vagy a lelkemben, testemben, vágyamban.
Vakon nézek a világba, csak mosolyod látom,
a múló időt már nem érzem, csak jöttöd várom,
a néma éjszaka magánya kínoz, kerül az álom,
a csend dobol lelkemben, magam nem találom.
/2009.07.26/
15 éve | 5 hozzászólás
Add mosolyod, hogy rád nevessek,
nevess, hogy magamhoz öleljelek,
ölelj, hogy szerethesselek,
szeress, hogy létezzek !
Nyújtsd kezed, hogy megfogjam,
fogd kezem, hogy álmodjam,
álmodd velem, hogy miénk az éjszaka,
nevető szemed az ég legszebb csillaga.
Karod bilincsként fonódjon, legyek rabod,
légy az istennőm, ha úgy akarod,
leszek a mád, a holnapod,
szeretkezésünk lázában égessük el a tegnapot !
Legyek a pillanat s légy Te az idő,
légy arcomon a mosoly, s legyek én az erő,
legyek kiért élni kell, s légy Te az életem,
öleljen bennünket a végtelen tűz, a szerelem.
15 éve | 4 hozzászólás
Szóltál? Játék a szavakkal.
Kezed nyújtottad? Játék a mozdulatokkal.
Mondtad szeretlek? Játék a lelkemmel.
Velem vagy? Játék a szerelemmel.
Mondtad: örökké? Játék az idővel.
Találkozunk? Játék a végtelennel.
Várok rád? Játék a türelemmel.
Enyém vagy? Játék az életemmel.
Rád találtam? Játék a képzelettel.
15 éve | 1 hozzászólás
Elmúlt a tavasz, elmúlt a nyár,
holnap ajtónkon az ősz kopog már,
színes szőnyeget görget lábunk alatt,
csönddel fonja át éjszakáinkat.
A halvány napsugár ködfátylon tör át,
majd a múló időben megrázza magát,
nevet ránk a nap, szellő símogat,
s ajkamon érzem forró csókodat.
Elmúlt felettünk
a lázas tavasz, el a hosszú nyár,
életünk a nyugodt őszben sétál,
léptünk lassú, de álmunk forró,
lelkünk tiszta, testünk újra vágyó.
Kezed fogom, mosolyod csodálom.
15 éve | 4 hozzászólás
május 22.
Megszülettem,
/erről nem tehettem/,
hittel, reménnyel jöttem a világra,
tiszta lélekkel, szépre, jóra várva.
Éltem a végtelent, vártam a csodát,
hittem az igazat, a szív szavát.
Megszülettem,
s lassan magam megismertem.
május 23.
ma meghaltam,
magam akartam,
ma valamit Tőled kaptam,
ügyetlen kézzel felcsatoltam,
mint létünk életünkre úgy fonódik karomra,
viselem míg utam nem ér a végére, a pokolba.
15 éve | 1 hozzászólás
Miért nem hiszünk igaz hittel,
miért kiszámított érdekekkel?
Miért mérlegel a szív ha dobban,
miért mozdul a kéz kérőn, akaratlan?
Ha az éjszaka vágyat ébreszt testedben,
miért tűnik az el a reggel fényében?
Ha lelked megnyugvást talál velem,
miért nem fogod meg kinyújtott kezem?
Hívnál, de a szavak némák maradnak,
lépnél de lábaid nem mozdulnak.
Jöttöd várom, vigyázok rád, féltelek,
talán, egyszer, kimondod: szeretlek.
15 éve | 5 hozzászólás
Ma csak azt érzed: végetért,
csak az számít hogyan s nem a miért.
Sebzett lélekkel de el kell vállnunk,
mert az idő s a hazug szó széttépte álmunk.
Ma nem érzel fájdalmat, jött az új izgalom,
minden érzés elmúlik egyszer s nincs irgalom,
ha csak játék, a vesztes mindent megfizet,
a győztes nevet s nem ismer kegyelmet.
Nagy kassza volt a tét, bedobtam mindenem,
ami maradt nem más mint semmi kis életem.
Holnap neked nevet az ébredő napsugár,
ezer új érzés mind-mind reád vár,
a rohanó időben izgalmas új pillantok,
és elmúlnak a fájó zaklatott álmok,
csak néha rezdül meg az emlékezet,
nem akarod, de mégis érzed az elmúlt időket,
egy dallam néha visszatér a néma csendben,
menekülnél, de veled vagyok s Te itt élsz bennem,
s kettőnkben - örök időkig,
egy elhazudott szerelem.
15 éve | 1 hozzászólás
Azt mondod: vétkezek !
Azt mondom: csak szeretlek!
Miként Te is, én is bűnt érzek,
pedig csak kinyílt két szerencsétlen lélek.
Szíved dobbanására válaszolt szívem,
s rácsodálkozunk: él a szerelem.
Félünk még, félünk tovább-lépni,
túléltük a múltat, merjük a jövőt remélni?
Szemünk lehunyva, tétován mozdul kezünk,
s a bűnt magunkra vállalva - vétkezünk.
15 éve | 2 hozzászólás
Rohantak a fák s az útjelző oszlopok,
elől egy nyárfa, hátul egy tölgy kullogott,
kajla sorompó bóbiskolt álmosan,
a bakter engedte le ráérős komótosan.
Versenyt futunk a kanyargó szerpentinnel,
völgynek le, hegynek fel, lendülettel,
velünk rohan az idő is, sarut hiába dobunk,
száguld a pillanat, útjába nem állhatunk.
A lassító jel gúnyosan az égre mutat,
nyílt a pálya, szűkre szabva találkozásunkat.
Az ezerszer átgondolt mondatokat nem találom,
csak kezed szorítom, csak mosolyod csodálom.
15 éve | 1 hozzászólás
Mozdultunk - aztán félúton megálltunk,
szóltunk - vagy csak szólni akartunk,
a magány fogta kezünk a változástól félve,
vágyó, kérő testünk néma csönd ölelte.
Emlékek közt élünk, a holnaptól félünk,
meggyötört lélekkel nehezen lépünk.
Álmodunk az újra ébredő égető tűzről,
az éj-sötétjét elsöprő reggeli fényről.
az együtt-veled befogadó megértésről,
egy csendes, alkony-esti szerelemről.
Félünk mindentől, minden változástól,
még félünk az őszinte, kitárulkozó szótól,
csak magunknak mondjuk némán:
- hol voltál Kedves?...mióta vársz rám?
15 éve | 1 hozzászólás
Kezed kértem - nyújtottad,
szíved hívtam - lelked adtad,
nevető szemed, mosolyodat,
símogató szavad, édes csókodat,
adtad önmagad.
Nem tudtam létezel - de rád vártam,
nem ismertelek - mégis hozzád szóltam,
hol jártál - talán csak álmomban,
bennem éltél - a vágyaimban,
adtam önmagam.
Rád találtam - rám találtál,
szóltam - hozzám szóltál,
fölébredtünk - s álmodunk,
egy érintésre várunk,
találkozunk
és adjuk önmagunk.
15 éve | 2 hozzászólás
Buja rózsa vérvörös szirma,
tüskéje hasít jelet arcomra,
nyáresti szellő pihentető hűse,
orkánná változón söpör félre,
madárdal trilla, édes muzsika,
üvöltve támad, ideget szaggatva,
simogató ujjad, nyugtató érintésed,
acélbilincsként fonódik karomra kezed,
forró tested, vággyal nyíló öled,
lángtengerré izzott, eléget.
Vérvörös rózsa nem illatozik,
szirma sem hullik, viaszból gyúrták,
énekes madár nem trillázik,
szárnyszegetten aláhullik , kőből faragták,
egymást keressük még álmainkban,
de szerelmes szívünk nem dobban,
a hideg értelemben jéggé fagyott,
s felriadunk,
a hazugság mindent széttaposott.
15 éve | 2 hozzászólás
Nyújtom kezem, kezed keresem,
miért hiszed, hogy nélküled létezem?
Úgy hívtál, s most fáj: SZERELEM.
Mosolygott a világ, s jött a félelem.
Jött a hazug szó, a csontig hatoló fájdalom,
a kegyetlen sötét éj, az eltűnő álom,
megállt az idő egy hazugságon,
ököllel vágok a múltba, szétdobálom,
vakon taposok a fakult emlékeken,
az elfoszló semmiben a léted keresem,
tüzet raktam, mindent elégettem,
éltem, léteztem, reméltem, szerettem.
A múlt szomorúan figyel,
a jövő messze elkerül.
15 éve | 1 hozzászólás
Nem lehet minden nap búcsúzni,
döntöttél, fáj, de el kell fogadni.
Nem lehet könnyet ejtve mosolyogni,
elhagytál, már nem szabad visszahívni.
Talán egy mozdulattal búcsút inteni,
a magányos éjjeken rád emlékezni,
keserűn megtanulni nem-szeretni,
tanulni a lehetetlent: Téged elfeledni.
Megtanultál hazudni, megtanultál becsapni,
megtanultál hazudva mosolyogni,
megtanulok hallgatni, halottként élni,
megtanulok nem-szeretni, feledni.
15 éve | 0 hozzászólás
Tűz éget, láng lobban,
kéz mozdul, láb dobban,
szó hallik, csak halkan,
minden él a ritmusban.
Száj csókol, kar ölel,
szív dobban, szív felel,
hívlak még, jössz-e el?
Dalol a vers, énekel.
Szem csillan, vágy ébred,
létezek, csak veled,
légy velem, nyújtsd kezed,
adom életem, elveszed?
Hang csattan
Húr pattan
Láb dobban
Álmunkban
Gyorsul a tánc, ritmusban,
járjuk hát, szakadatlan.
Fogd kezem, pörögjünk,
zárd szemed, repüljünk,
ma mindent felejtsünk,
ropjuk a táncot,
szerelmet temessünk!
15 éve | 2 hozzászólás
A könnycsepp arcodon csillogó drágakő,
mosolyod a tavaszi virágzó mező,
sóhajod a leszálló nyáresti alkonyat,
nevetésed a hajnali friss harmat,
csókod íze az érő gyümölcs zamata,
ölelésed az éjszaka lágy bársonya,
az idő veled a percek, órák rohanása,
érintésed az életet adó fény teremtő sugara,
halk szavad a szerető lélek éneke,
veled a szerelem az éltető tűz melege......
Kezed elengedve..
véget ér a végtelen
az idő is megáll csendesen,
a nap egy helyben mozdulatlan,
az éjszaka kínzó, álmatlan,
a kolduló kéz üresen marad,
csitul a szív, elfárad,
néma a szó, üresen cseng,
szürke a fény, csak dereng,
üres a lélek, meghalt a jó,
felsejlik halkan a sírató....
15 éve | 1 hozzászólás
HALLGATOK
Már nem lázadok,
már semmit nem várok.
Ijesztő hűvös nyugalom
fon béklyót vágyaimra,
az elválás fájdalma költözött álmaimba.
Már nem lángolok,
kialvó hideg láng vagyok.
A fénytelen sötét éjszaka
ölel kegyetlen gúnnyal.
Kettesben vagyunk az elmúlással.
Már nem szólok,
hitem eldobva hallgatok.
Halk szavad felsejlik a csendben,
könnyed a drágakő csillogása,
az alig-tegnap, de már régmúlt látomása.
Már béna mozdulatom,
kezem mozdul, érintésed mégsem várom.
15 éve | 0 hozzászólás
TEMETETLEN
Azt kérded: - elmentél?
Azt mondom: - elűztél!
Azt mondod: - elhagytál!
Azt kérdem: - itt voltál?
Rám szóltál: - mit tettél?
Sóhajtom: -szerettél?
Kérdeztem, kérdeztél.
Hallgattam, feleltél?
Hallgattunk, hallgatunk.
A tegnapról álmodunk.
Álmunkból ébredünk?
Vágyakat temetünk!
Véget ér a végtelen?
Halott szerelem temetetlen!
15 éve | 3 hozzászólás
Fénytelen éjben, meztelen lélekkel,
nesztelen csendben, meggyötört szívvel,
mozdulatlan testtel, összetett kézzel,
lehunyt szemmel, küzdve az emlékekkel,
elmosódott képek, elszállt remények,
eltünt mosolyok, felszáradt könnyek,
kifakult színek, hang nélküli énekek,
örömtelen születések, fekete temetések,
kínzó éjjelek, gyötrő ébredések,
elmúlt tegnapok, nem létező holnapok,
kővé dermedt virágok, reménytelen álmok,
elhallgatott szavak, félbemaradt mondatok,
őszinte gondolatok, kimondott hazugságok.
15 éve | 1 hozzászólás
CSAK EGYSZER...
Írok, s jönnek a nagy szavak,
a józanság s értelem némán hallgatnak,
szállok képzeletem féktelen szárnyán,
szemem lehunyom, a csodát várván,
ölellek, s még-még-még ezerszer,
egyszer, tízszer, százszor, ezerszer.
Az értelem szól halkan: EGYSZER,
csak egyetlen egyszer fogd meg kezét,
csak egy ébredő reggel lásd álmos szemét,
csak egyszer szóljon hozzád első halk szava,
csak egyszer érintsd arcát simogatva,
érezd bőre illatát, lágy bársonyát,
karja ölelését, teste féltő hozzád simulását!
15 éve | 3 hozzászólás
Mond el
Mond el a vaknak a fényt,
add a csalódott szívnek a reményt,
játsz csodás dallamot a süketnek,
légy Te istennője a hangnak, a fénynek.
Legyél a május éj orgona illata,
friss hegyi patak nyugtató csobogása,
legyél a felkelő nap első sugara,
legyél a leszálló éj megnyugvása.
Legyen kezed a vágyat ébresztő érintés,
a hozzád vezető út a semmiből menekülés,
simogatásod a lelket gyógyító érintés,
halk szavad, mosolyod, az értem élő féltés.
15 éve | 2 hozzászólás
TÉPETT EMLÉKEK
Ismered az érzést, a halál előtti pillanatot,
mikor a fájdalomból menekülve a megváltást várod?
Ismered a fájdalmat, mikor kitépik szíved,
mikor nevetve teszed félre gyötrelmes életed?
Élted már át, mikor kilépsz önmagadból,
és felcsendül egy hang a messzi távolból,
némán, csak sejtjeidben keltve visszhangot,
mikor egy üres, fagyott világ temeti álmod?
15 éve | 0 hozzászólás
E M L É K S Z E L ?
Emlékszel az első szóra?
az első, meglepődött mondatokra?
mit magunkban fogalmaztunk,
s még csak magunknak:
Ki vagy? Hol jártál eddig, hogy nem láttalak?
Emlékszel az első beszélgetésre?
A kigondolt mondatokat elcsaptuk félre,
s izgatottan egymás szavába vágtunk,
vagy zavartan, nagyokat hallgattunk.
Emlékszel, mikor először láttalak,
s pillanat alatt szívembe zártam mosolyodat?
Csillogó szemed, önfeledt nevetésed,
odaadó, simogatón szerető figyelmed.
15 éve | 2 hozzászólás
SZERETLEK /jabusokban/
Ma hiszek a jóban, egy álomvilágban
Ma hiszek a világban, mert reádtaláltam
Ma várom a holnapot, mert két kezem fogod
Ma mondom a szót, mert figyelve hallgatod.
Mosolyod látom és csillogó szép szemed
Mosolyod várom, töröld le a könnyeket
Mosolyod üzen: széppé teszem életed
Mosolyod várja, nyújtsam át a lelkemet.
Legyek Faust, ki Érted pokolra száll
Orfeusz, ki Kharon ladikjában muzsikál
Legyek szánalmas koldus, ki utca sarkon áll
Legyek egy utolsó sóhaj, mi égre száll.
15 éve | 0 hozzászólás
SZERETLEK
Gyűlölve szeretlek.
Lélekben kifosztva
koldusként a végtelenben kereslek,
vágyaim gúzsbakötve,
szaggatnak szét az emlékek.
Az égigérő falak leomlanak
s maguk alá temetnek.
Ha temetsz, tedd mosolyogva,
visszhangozzon minden rög lehulva
lelked bezárt világában,
s legyek egy felsejlő jaj-szó álmodban.
Lettem volna az értelmetlen érzelem,
s lettél az érzelem nélküli értelem.
Éltem, léteztem, szerettem, reméltem,
s lettem
egy jéggé fagyott könycsepp szép szemedben.
15 éve | 0 hozzászólás
15 éve | 0 hozzászólás
K e r e s l e k
Fényt keresek az éji homályban,
egy mozdulatot e fagyott világban,
hangod visszhangját a néma csendben,
mosolyod nyomát kopott emlékeimben,
sóhajod a köröttem dúló viharban,
könnyeid a reggeli friss harmatban,
néhány pillanatot a rohanó időben,
létezésed elfoszló nyomát a végtelenben.
15 éve | 0 hozzászólás
Most veled,
vagy ellened?
Most velem
vagy ellenem?
Szív dobban
láng lobban.
Tűz éget
adj kegyelmet!
Szólj egy szót
mond a valót!
Kérd a lehetetlent
mit a képzelet teremt!
Rád várok
elhoznak az álmok.
Vagy béklyó a való
és hazug a szó?
Mire e játék
lásd pereg a festék?
Most veled
vagy ellened?
Most velem
vagy ellenem?
15 éve | 0 hozzászólás
Elhallgatott szavak
Léteznek örökké elhallgatott szavak,
érzések, melyek a végtelenig a lelkünkben maradnak,
csókok melyek ajkunkon válnak semmivé,
ölelések, melyek sorsa az enyészeté,
igéretek, melyek eleve hazugságok,
gyötrelmes, magányos éjjeken feltörő kínzó álmok,
létezik a pillanat, mikor azt suttogom:
/csak magam elé, csak magamban, halkan/..feladom,
hisz tüzet raktam, óriásit, égig ér a lángja,
testem még él, de lelkem hallgat, hamuvá válva,
az idő szele söpör el minden megkopott emléket,
s temet a feledés mocsarába egy sosem volt szerelmet.
15 éve | 0 hozzászólás
Álmodtam
Álmodtam éjjel, álmodtam nappal,
álmodtam ébren, álmodtalak álmomban,
jeges télben a forró nyarat vártam,
a semmit fogtam s görcsösen markoltam,
vártam, reméltem, mindent akartam,
az idő és tér korlátait szétszakítottam,
álmaimban, vágyaimban léteztél - két dimenzióban,
s maradsz örökké enyém e nem létező világban.
15 éve | 0 hozzászólás
TŰZ VOLTÁL
Tűz voltál - lángoltam,
jég voltál - megfagytam,
csók voltál - ajkamon maradtál,
velem voltál - elhagytál.
Tűz voltam - égettem,
jég voltam - dermesztettem,
csók voltam - nem kérted,
veled voltam - elfeledted.
Fény voltál - vakítottál,
hang voltál - elszálltál,
kéz voltál - simogattál?
pillanat voltál - elrohantál.
Fény voltam - világítottam,
hang voltam - szépen szóltam,
kéz voltam - simogattam,
pillanat voltam - itt maradtam.
15 éve | 0 hozzászólás
SZÜLETTÉL
Születtél a fényre, születtél a szépre
születtél az ölelkező szerelemre,
születtél a jóra, az igaz szóra,
születtél a beteljesült álmokra,
születtél a simogató mosolyra,
született ajkad az édes csókra,
született tested a fékezhetetlen vágyra,
született öled a kielégülés sikolyára,
születtél a sírva megbocsájtásra,
születtél az elmúlás utáni fájdalomra,
születtél, hogy legyél velem,
születtél, hogy Te legyél a szerelem,
születtél az életre, a szépre, a jóra
születtél, szerettél, s most vagy,
mint egy szál virág magányomra, síromra!
15 éve | 0 hozzászólás
SZERETVE SZERETNI
Szeretve szeretni,
a holnapot remélni,
a tegnapot feledni
az volna jó
csókolva csókolni
ölelve ölelni
szeretni s nem félni
az volna jó
benned hittel hinni
s rám életed bízni
életem kezedbe adni
az lesz a jó
a hívó szót megérteni
vágyó tested megölelni
veled létezni
az lesz a jó
az igaz szóban újra hinni
egymásban megbízni
szeretve szeretni,
ölelve ölelni,
így születik a jó
a szerelem örök
csak az élet múlandó.
15 éve | 1 hozzászólás
Megfogtad kezem, s szóltál:
légy a szerelem,
rád vártam, induljunk, gyere velem,
járjuk be a szerelem édes illatú ösvényeit
kerüljük el a múlt fogvatartó csapdáit,
éljünk a mában, egy csodás világban,
a csók, az ölelkezés mámorában.
Megfogtad kezem, s szóltál:
légy örökké velem,
csak mosolyod, simogató mozdulatod kérem,
kezed járja be testem minden rejtett zugát,
csókolj, szeress, éld át velem az ölelkezés lázát,
ölelj magadhoz, váljék egyé testünk
gyere szerelmem, ez legyen a mi estünk.
15 éve | 0 hozzászólás
Gyere
szabadits ki az emlékek világából,
űzd el a sötétséget az örök éj-homályból,
adj erőt, teremts nekem egy új világot,
ébressz fel, űzd el a gyötrő álmot,
fogd meg kezem, vezess a világban,
adj hitet, reményt az igaz szóban,
szeress, hogy újra szerethessek,
légy velem igaz, hogy újra ember lehessek.
15 éve | 0 hozzászólás
Álmaimban itt vagy velem
Itt vagy minden szívverésben,
A ragyogó csillagokban,
Itt vagy a Hold sugarában,
A hidegben, a homályban,
Itt vagy velem hóban, fagyban,
A felhőkben, madárdalban,
Itt vagy velem fényben, árnyban,
A záporban, a viharban,
Itt vagy a szellőben, forró nyárban,
Őszi arany lombhullásban,
Itt vagy minden mozdulatban,
A tegnapban, a holnapban,
Itt vagy minden gondolatban.
Itt vagy velem álmaimban.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
S z e r e t l e k
11 éve | 0 hozzászólás
Újra és újra, ezerszer megfogalmazzuk,
úgy véljük rátaláltunk, aztán eldobjuk,
s kezdjük előlről, szőjük a szavak pókhálóját,
hogyan is mondjuk ki életünk álmát.
Kutatjuk mi az mi mosolyt varázsol,
melyik hang mi legszebben dalol,
mi az mi visszhangra talál lelkedben,
mi az mi csillagfényt gyújt szemedben?
S oly egyszerű a recept:
Vedd a tavaszi szellő lágy símogatását,
a májusi éjszaka bódító orgona illatát,
a nyári esték vágyakat ébresztő forróságát,
az őszi lombhullás színes forgatagát,
tedd hozzá életed legszebb pillanatait,
magányos éjszakáid mindent akaró álmait,
karod óvó, féltő szorítását,
tested mindent elégető vad vágyát,
pár cseppet a szeretkezés verítékéből,
a feszülő ágyék végtelen erejéből,
tedd mellé mosolyod, szemed csillogását,
a magány kérő, kolduló jajkiáltását,
a reményt a holnapban, a "velem vagy" pillanatát,
s minden szépet és jót, minden szív álmát,
s ha így együtt van,
add a szót a szádra - óvatosan,
mert mit kimondsz törékeny, mint a sebzett lélek,
s halkan csak annyit mondj: - SZERETLEK
Címkék: szerelem
Tovább