Buja rózsa vérvörös szirma,

tüskéje hasít jelet arcomra,

nyáresti szellő pihentető hűse,

orkánná változón söpör félre,

madárdal trilla, édes muzsika,

üvöltve támad, ideget szaggatva,

simogató ujjad, nyugtató érintésed,

acélbilincsként fonódik karomra kezed,

forró tested, vággyal nyíló öled,

lángtengerré izzott, eléget.

Vérvörös rózsa nem illatozik,

szirma sem hullik, viaszból gyúrták,

énekes madár nem trillázik,

szárnyszegetten aláhullik , kőből faragták,

egymást keressük még álmainkban,

de szerelmes szívünk nem dobban,

a hideg értelemben jéggé fagyott,

s felriadunk,

a hazugság mindent széttaposott.